Hogy néz ki? Már az ötajtós sem kicsi a maga 4897 milliméter hosszával, 1863 milliméter szélességével és 1455 milliméter magasságával, de a kombi egyenesen óriási: hossza 4986 milliméter, tengelytávja 2,83 méter. Csomagtartója alaphelyzetben 560 literes, az üléseket hajtogatva (40:20:40 arányban) 1665 liternyi üreggel gazdálkodhatunk. Az ötajtósnak nem kell szégyenkeznie, csomagtere 490 literes, az ötödik ajtó hatalmas, a hátsó ülések szintén 40:20:40 arányú osztásúak, lehajtott ülésekkel a maximális térfogata 1450 liter. A raktérből gombnyomásra is dönthetők az ülések. Utastere az Astrából lehet ismerős, annak egy kissé feljavított, prémium és nagyobb változata. A középkonzol jól áttekinthető, a rengeteg gomb szerepe kis utánajárással megtanulható, az anatómusok megtervezett AGR-ülések kiválóan tartanak, fűthetők és egyes autókban hűthetők és masszíroznak is. Az innovációs skálán elfoglalt helyét jelzi, hogy a háromból három autóban színes vetített kijelző segíti a tájékozódást. Mutatja a beállított sebességet, a sebességkorlátozó táblákat, a navigációs adatokat és az aktuális rádióállomást, vagy zeneszámot a lejátszási listában. Mindegyik változatban kényelmesen ülünk, a kombiban nagyobb a fejtér hátul, mint az ötajtósban, a puttonyos tesztautóban a hátsó két ülés ugyancsak fűthető.  Az Insignia mindig élen járt az intelligens világításban, ezúttal oldalanként 16 diódával világító feláras IntelliLux LED-es fényszórókkal varázsolta fényessé az éjszakai utazást. Automata állásban vakításmentesen, távfénnyel világítják meg az utat, a szemből jövő, vagy előttünk haladó autókat zavaró fénynyalábokat az elektronika kitakarja.  A modern technológiák is bekerültek a lemezek alá, van táblafelismerő, távolságtartó tempomat, sávtartó asszisztens, vészfékrendszer, 360 fokos kamera, automatikus parkolórendszer, fáradtságjelző, gyalogosfelismerő. Az OnStar rendszer a háttérben óv minket és utasainkat: 0-24 órás élő ügyfél- és segélyszolgálatot ad. Fedélzeti rendszere, analóg és digitális elemekből építkező műszerfala jóval áttekinthetőbb az elődje középkonzoli gombtengerénél, ám az, hogy a klímának nincs önálló vezérlő menüje, rontja az ergonómiát és zavarja például a külföldi tájékozódást, amikor erősen a navigációs képernyőre vagyunk szorulva, a hőmérséklet pedig csakis az érintőképernyőn állítható. A parkolásban nagy segítséget jelentenek a radarok és a kamera, nagy az autó, nem könnyű vele szűk utcákban manőverezni. Hogy megy? A benzines 1,5 literes motor a szentgotthárdiak nagy reménysége. A 165 lóerős verzió forgatónyomatéka 250 Nm, ami már kétezres percenkénti fordulattól a rendelkezésünkre áll. Álló helyzetből 100 kilométer/órás sebességre ezzel a motorral 8,9 másodperc alatt gyorsul fel az Opel Insignia. A 110 lovas (81 kilowattos) dízel meglepően jól mozgatja az elődjéhez képest rendesen könnyített kocsit, az összehasonlítás fenegyereke természetesen a 170 lovas összkerekes kombi 400 newtonméteres csúcsnyomatékával. A szintén szentgotthárdi 1,6 literes dízelmotor legnagyobb nyomatéka 320 Nm, csendes, kulturált járású és igen csekély a fogyasztása. Mindhárom autóban pontos hatfokozatú kézi váltóval kapcsolhattuk a sebességet, hosszú úton jár, kinőtte gyerekbetegségeit, megbízhatóan működik, csak a stop-starttal akad néha össze. Milyen vezetni? Az Insignia kormányzása elfogadható, az összkerekes változatban (adaptív futóművel) egyenesen élvezetes az autózás, de az elöl kaparókkal sem szomorkodunk, a visszajelzés jó. A felfüggesztések (elöl MacPherson, hátül összetett spirálrugós karrendszer) jó rugózási kényelemmel, csendesen dolgoznak, a nagy kerekekkel azonban rossz úton nem leányálom az utazás. A nem adaptív futóművel szerelt kisebb motorral rendelkező változatokat puhábbra hangolták. A keresztbordákon ezek hajlamosak elpattanni. Közel ötezer kilométeren át faggattam az Insigniákat, a benzinessel több mint háromezret mentem, az olasz autópályán sem pironkodott, amennyivel a taljánok mentek, annyival mi is. Az átlagfogyasztás ennek ellenére kedvezően alakult, az ötajtós 7,1 liter benzinnel beérte 100 kilométerenként. Csak a nagyon meredek toszkán emelkedőkön éreztem kevésnek a motor erejét, a hazai domborzati viszonyok között jól teljesít. A kis dízel (AdBlue-adalékos) sem problémázik autópályán, simán tartja a tempót a sietős forgalommal, 130 kilométer/órás sebességnél 2250-en áll a fordulatszámmérő. Sportos vezethetőséget azonban ne várjunk tőle. Cserében alig fogyaszt, a teszten 5,5 liter gázolajat kért 100 kilométerenként. A kombival Észak- és Kelet-Magyarországot jártuk be, izgalmas volt minden kanyar, minden emelkedő és még erdei útra, sőt szőlőbe is bemerészkedtünk vele. Fogyasztására nem lehet panasz: a több mint ezer kilométeres teszt során 6,5 litert evett 100 kilométerenként. Bár mindháromnak megvan a maga bája, értelme és helye, ha választanom kellene, az összkerekes kombira voksolnék, a trióból ezt a legjobb vezetni. Mennyibe kerül? Innovation felszereltséggel listaáron 8,7 millió forintba kerül az ötajtós Opel Insignia 1,5 Turbo. A tesztelt, jól felextrázott kombiért 13,5 millió forintot is elkérnek (alapára ezzel a hajtáslánccal 9,8 millió forint), de a szintén parádésan felszerelt gyengébb dízel is 11 millió forintért kelleti magát (alapfelszereltséggel 8,2 millió forintot kérnek érte). Képek és szöveg: Biró Csongor

A Magyarországról Erdélybe utazók a Csanádpalota-Nagylak határátkelő után Aradot, Temesvárt és Lugost érintve 162 kilométert haladhatnak autópályán a bánsági Marzsináig (Margina). Innen 58 kilométert kell országúton autózniuk, hogy Dévánál ismét felkanyarodhassanak a gyorsforgalmi útra, és ezen tehessenek meg további 137 kilométert Nagyszebenig. Innen a tervek szerint délre kanyarodik majd a pálya, és az Olt völgyén szeli át a Kárpátokat. Ahhoz, hogy Bukarest autópályán legyen megközelíthető, Nagyszeben és Pitesti között további 155 kilométer gyorsforgalmi utat kell megépíteni.  A romániai közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR) honlapján elérhető decemberi kimutatás szerint 2018 második felében már 14 kilométeresre apadhat a hézag a dél-erdélyi pályán. Ekkor kell ugyanis átadni egy 21 kilométeres szakaszt, melyen mostanig a munkálatok 79 százalékát végezte el a kivitelező, és egy 22 kilométeres másik szakaszt, melyen 70 százalékig jutott az építő. A kimaradó problémás 14 kilométer átadását csak 2020 márciusára tervezi a CNAIR.  A Nagyvárad és Brassó közé tervezett észak-erdélyi autópályának továbbra is csak a Kolozsvár mellett elhaladó 52 kilométeres Gyalu-Aranyosgyéres szakasza vehető igénybe. A CNAIR ugyan közölte, hogy novemberben megtörtént a Gyalu és Magyarnádas közötti 8,7 kilométeres szakasz műszaki átvétele, de ezt várhatóan csak 2018 augusztusában nyitják meg a forgalom előtt. Ekkorra készül el ugyanis az a Szamos-híd, amely összeköti az új pályaszakaszt a meglévővel.  Az észak-erdélyi pályán a meglévő szakasztól keletre, Aranyosgyérestől Marosvásárhelyig folynak még építési munkálatok. Az 52 kilométeres távot a CNAIR öt szakaszra osztotta és mindegyik megépítésére más-más céget keresett. A kivitelezési szerződéseket 2015 márciusában írták alá, de az állam csak 2017 novemberében  elhárította el a bürokratikus akadályokat az építés útjából. Ekkorra sikerült ugyanis pótolni az idő közben lejárt környezetvédelmi engedélyt, és kiállítani az építési engedélyt a teljes szakaszra. Az egyik kiválasztott útépítő már 2016-ban megunta a várakozást és felbontotta a szerződést, így a Marosvásárhelyhez legközelebb eső szakasznak még mindig nincs kiválasztott építője. A többi szakaszon - a decemberi kimutatás szerint - a munkálatok 19-49 százaléka valósult meg.  A CNAIR december 15-re ígérte a magyar-román államhatárhoz legközelebb eső Bors-Berettyószéplak szakasz építőinek a kiválasztását, de a versenytárgyalás győzteseit még nem hirdette ki. A társaság ezt a szakaszt is három részre bontotta, és más-más útépítőt keresett az egyes szakaszokra. A 60 kilométeres szakaszon még a Bechtel társaság kezdte el a pálya építését. Az amerikai cég a munkálatok mintegy ötven százalékát végezte el 2013-ig, amikor a román kormány szerződést bontott vele. A munkálatok befejezésére már korábban is versenytárgyalást írtak ki, ám a 2015-ben kihirdetett győztes neki sem látott a munkának. 2016 novemberében a szerződés felbontását kérte.  A dél-erdélyi és az észak-erdélyi pályát Szászsebes és Torda között összekötő gyorsforgalmi úton várható a leghamarabb egyes szakaszok átadása. A 70 kilométeres pálya négy szakaszát más-más cég építi. Amint a CNAIR közölte, a Nagyenyed és Marosdécse közötti 12 kilométeres szakaszt már 2018 januárjában megnyitják a forgalom előtt, és várhatóan még az első félévben elkészül a Torda és Marosdécse közötti szakasz is. Ezen a munkálatok 94 százalékával készült el decemberig az építő. A társaság előrejelzése szerint a 2018-as év végéig Tordától Gyulafehérvárig lehet majd ezen az autópályán haladni.  Felix Stroe román szállításügyi miniszter a folyamatban lévő útépítésekre hivatkozva jelentette be októberi beiktatásakor, hogy 2018-ban legkevesebb 150 kilométer autópályát adnak át Romániában. Hivatali elődje, Razvan Cuc 90 kilométer pálya átadását ígérte 2017-re. Jelenleg 748 kilométer gyorsforgalmi utat vehetnek igénybe a Romániában utazók.