Anyagi kárral járó közúti közlekedési baleset történt 2017. október 20-án 16 óra 30 perc körül az M7-es autópálya 73-as kilométerszelvényében, Kőszárhegy térségében, a Balaton irányába vezető oldalon, ahol az elsődleges adatok alapján három gépjármű ütközött össze. A helyszíni szemle és a műszaki mentés ideje alatt a forgalom félpályán halad, jelenleg négy kilométeres torlódásra kell számítani. Kérjük a gépkocsivezetők fokozott figyelmét és türelmét!

 Az idei első kilenc hónapban a bővülés 21,4 százalék volt, az időszakban 977 ezer autó készült Oroszországban. Tavaly mintegy 10 százalékkal zsugorodott az orosz autógyártás. Legutóbbi hivatalos adat szerint az idei első kilenc hónapban értékesített új autók száma 10,6 százalékkal 1 millió 129 ezerre emelkedett Oroszországban. Előrejelzések szerint idén 1,580 millióra bővülhet az eladott új autók száma, ami azonban még így is igen messze áll a 2012-ben beállított, 2,935 milliós rekordtól. Oroszországban tavaly közel 1,42 millió autót értékesítettek, ami 11 százalék csökkenés 2015-höz képest, amikor ennél jóval nagyobb mértékben, 36 százalékkal zuhant az eladás.  

Az első ötletek egy összkerékmeghajtású Transporterrel kapcsolatban több mint húsz évvel a típus megjelenését követően születtek. Az első összkerékhajtású prototípus 1975. évi elkészülte Gustav „Transporter” Mayer nevéhez fűződik, aki ekkor a VW Haszonjármű Fejlesztési Iroda vezetője volt, és egy, a Szaharában tett Transporteres nyaralása során merült fel benne az ötlet. 1949 az alapokat jelentő Typ2 Három év szünet után, 1978-ban készült el a következő öt prototípus, aminek egyik érdekessége volt, hogy két külön kézifékkel lehetett a hátsó kerekek fékezését szabályozni. Ekkor még természetesen a T2 karosszériáját igazították az új konstrukcióhoz és a VW-nél fellelhető alkatrészekből építkeztek, de az olajválság miatti nehézségekre hivatkozva a konszern vezetése nem vállalta fel a fejlesztés költségeit és a kockázatot egy újabb piacra történő belépéssel – ahogy Toni Schmücker akkori konszern-elnök nevezte; egy mellékhadszínteret. A project a fiókba került. De ezzel nem lett vége. Sőt! 1978 Újrakezdés 1982 január 1-jétől Carl-Horst Hahn került a VW AG. élére, aki elkötelezett híve volt a Transporternek, olyannyira, hogy szolgálati autói között volt egy Caravelle is. Vélhetően ennek is köszönhető, hogy 1985-ben piacra kerül a VW Transporter összkerékhajtású változata, a Syncro. De ne szaladjunk ennyire előre! A Haszonjármű Feljesztési Iroda nem adta fel elképzelését s először házon belül próbált olyan céget találni, ahol fejleszthetnék a 4x4 modellt. Több sikertelen kísérletet követően végül egy külső vállalathoz, az osztrák Steyr-Daimler-Puch AG.-hez jutottak el, amely saját járművei gyártása mellett az összkerékmeghajtás technológiájában is jártas volt. A fejlesztési megállapodást 1982 májusában vetették papírra. A graziak a VW hetvenes évekbeli elképzelésével ellentétben – mely egy kapcsolható összkerékmeghajtást jelentett –, állandó meghajtást javasoltak egy új technológiával kiegészítve: az úgynevezett visco-kuplunggal. Az új és még alig ismert rendszerrel szemben fennálló természetes bizalmatlanság okán párhuzamosan két vonalon folyt a fejlesztés: a visco-kuplungos változat és egy kézzel kapcsolható összkerékhajtási-rendszer területén. Utóbbit elsősorban katonai célokra és a fejlődő országok piacaira szánták. Mindezek ellenére végül egyetlen kézi kapcsolású összkerékhajtású modell készült el. A siker kapujában Az első VW Typ2 T3 Syncro 1984. december 7-én gördült le a gyártósorról. Az 1985-ös modellévben megjelenő újdonság nem terepjáró autónak készült, melyről Gustav Mayer a Syncro bemutatásakor így fogalmazott: „A Syncro egy komfortos közúti jármű, jó terepképességekkel.” Műszakilag a Syncro modellek karosszériája pár módosításon esett át, hogy helyet biztosítson a meghajtásnak. Külső ismertetője a jobb hátsó oszlop alatt elhelyezett üzemanyag-betöltő, a 60 mm-rel megnövelt szabad hasmagasság, egyes változatoknál a pótkerék a vezetőfülke alól a csomagtartóba, vagy a csomagtérajtóra került, az üzemanyagtartály befogadóképessége 10 literrel, 70 literre nőtt. A tengelytáv 5 mm-rel rövidült, a jármű magassága (nem emelttetős kivitel) kerek 2 méter, az öntömeg 140 kg-mal nagyobb. Terepen a terhelhetőséget a gyártó 800 kg-ban határozta meg. Terepképességek A futómű természetesen eltér a hátsókerék-hajtású modellekétől: elöl kettős lengőkar, tekercsrugók, lengéscsillapító és egy segédkeret. Itt helyezkedik el a visco-kuplungot magába foglaló első meghajtás, melynek hajtóműolaja hűti is egyben a visco-kuplungot. A hátsó felfüggesztés is változott, és összességében 20 mm-rel növekedtek a rugóutak. Az erőátvitel terén egy új, 4+G váltót építettek a modellbe, melyben a „G” a német Gelände (terep) fokozatot jelöli – gyakorlatilag egy, az első fokozatnál rövidebb, a hátrameneti fokozattal megegyező áttételű fokozat. A terepképességek mutatói: szabad hasmagasság elöl/hátul. 265/235 mm, a túlnyúlási szög elöl/hátul: 24/22 fok, rámpaszög 24 fok, a mászóképesség pedig 54(!) fok. A terepjáró képesség növelése érdekében az autó rendelhető volt kapcsolható hátsó és hátsó/első differenciálzárral, amikor is további erősítéseket kapott a hajtáslánc (erősebb féltengelyek, hatásosabb porvédelem, erősebb rezgéscsillapítás) és a karosszéria egyaránt. Az extrémebb igénybevételre a VW Transporter a Syncro 16′ változatával kívánt válaszolni: 16′-os futómű (további 25 mm szabad hasmagasság növekedés), erősített futómű és karosszéria, nagyobb és erősebb  fékek, széria hátsó differenciálzár, 1000 kg hasznos terhelhetőség terepen is. Változatok egy témára A Syncro a kezdetekben csupán a 78 Le-s 1,9 l vízhűtéses karburátorral szerelt boxermotorral volt rendelhető, később a befecskendezéses boxermotorok és a szintén az 1985-ös évben bemutatott 1,6 literes turbó-dízel motorral is elérhető volt. A kialakítás tekintetében a Syncro modellek lényegében átfogták a teljes modellpalettát; a platós, vagy platós-duplakabinos (úgynevezett DoKa), illetve zárt rakterű Transportertől kezdve a Kombin (9 üléses személyszállító), és a magas kényelmi színvonalú Caravell buszokon keresztül a szabadidő-autó Multivan-ig sok-sok modell rendelhető volt összkerékhajtással. Természetesen nagy mennyiség került több ország haderőinek állományába is – további különleges kiviteleket és felépítményeket eredményezve. Különleges megoldások A témában pár különleges modell is született, elsőként egy tanulmány, a MAGMA. Ez egy duplafülkés-platós jármű volt, mely utasterét magas komforttal építették ki, a karosszériát pedig üvegszálas lökhárítóelemekkel, bukócsővel, keresőlámpával, gallytörő ráccsal dobták fel, a terepképességet pedig csörlővel növelték. TriStar verzió Gyártásba végül TriStar néven került, amely felszereltsége nem érte el a MAGMA szintjét, de különlegessége, hogy egyedüliként a DoKa modellek közül, négy ajtóval építették. Készítettek még egy, kifejezetten a vadászok igényeit szolgáló, szintén DoKa kivitelt, mely többek között fegyvertrezort is tartalmazott. Magma változat A Syncro modellek gyártása Európában túlnyúlt a hátsókerék-meghajtású modellek 1990. évi gyártásának leállásán, és egészen 1992 késő őszéig készültek, kielégítve a 4x4 technikára vágyó, de elsősorban a flottavásárló nagy cégek igényeit, hiszen az utódmodell Transporter T4 Syncro változata csak 1992-ben ért meg a bemutatásra.  

A 24-es főút 5-ös kilométerében - Gyöngyös térségében - 2017. október 20-án 11 óra 20 perc körül kigyulladt egy gépjármű. Az eset során személyi sérülés nem történt. A rendőrök az érintett útszakaszt teljes szélességében lezárták. A járművezetők Gyöngyössolymos felé tudnak kerülni.