A szolgálatot ellátó állomány összesen 493 személyt fogott el, közülük 66 főt az ellenük érvényben lévő körözés alapján, 323 főt bűncselekmény elkövetésén értek tetten. 509 személyt állítottak elő, köztük 240 főt bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt és további 36 személyt ittas vezetés gyanúja miatt. Biztonsági intézkedést 289 esetben foganatosítottak.

A márka logója is a végtelent szimbolizálja, akárcsak a neve „Az Infiniti Motor Company egy szerkezetátalakítási terv részeként a legnagyobb növekedést produkáló piacokra helyezi át a hangsúlyt, egészen pontosan Észak-Amerikára és Kínára, Nyugat-Európából viszont kivonul” – jelentette be némileg váratlanul a japán autógyártó márciusban a döntését a saját médiaoldalán. A Nissan prémiummárkája 10 év alatt összesen csupán 60 ezer autót tudott összesen eladni az öreg kontinensen, miközben legnagyobb vetélytársa, a Lexus több mint 300 ezret. De az igazán fájó vereség csak akkor tényét akkor értjük meg a legjobban, ha a német prémiummárkákhoz hasonlítjuk a japán márka teljesítményét: például a BMW manapság egy hónap alatt is több autót ad el Európában, mint amennyit az Infiniti egy évtized alatt tudott. Ha innen nézzük, akkor nem az európai kivonulás ténye a meglepetés, hanem az, hogy egyáltalán ilyen sokáig húzta a cég. Ha viszont globálisan nézzük, a luxusmárka helyzete kevésbé rossz, mivel az elmúlt nyolc évben folyamatosan nőttek az eladások, 2018-ban 150 ezer autót azért el tudtak adni az Egyesült Államokban és 46 ezret Kínában, persze a németekhez vagy a Lexushoz képest még ezek a számok is elenyészőek. Az Infiniti standja a 2019-es Sanghaji Autószalonon. A SUV-ok dominálnak Az Infiniti Európából történő kivonulásában persze az egyre szigorodó európai károsanyag-kibocsátási előírások is szerepet játszanak, ilyen alacsony darabszámok mellett ugyanis nem térülne meg az a hatalmas befektetés, amit az elektrifikáció, és a flotta szén-dioxid kibocsátásának jelentős csökkentése felemésztene. 2020-tól Európában komoly bírságokat kell fizetni az 95 g/km feletti kibocsátású autók után, az Infinitinek pedig még a hibrid Q50-je is 205 grammot bocsát ki kilométerenként.  Carlos Ghosn egy Infiniti FX-et simogat. Szerette a márkát a nemrég eltávolított és megvádolt vezér És persze az sem szabad elhallgatni, hogy az Infiniti globális márkává növelése a tavaly ősszel Japánban letartóztatott Renault-Nissan vezér, Carlos Ghosn egyik kedvenc projektje volt. Amint ő eltűnt a képből, nem sokkal később már be is jelentették az európai kivonulást. Akkor indult, mikor a Lexus A kezdetben csak Japánban és Észak-Amerikában megjelent Infiniti nem bízta a véletlenre az indulását 1989-ben. Mivel presztízsről egy induló márka esetében még szó sem lehetett, inkább a műszaki oldalt helyezték előtérbe. Legelső autójuk, a Mercedes-Benz S500 ellen küldött Q45 már akkor olyan technikai csemegékkel rendelkezett, mint a négykerék-kormányzás vagy a világ első elektronikusan vezérelhető aktív futóműve, és persze az sem volt mellékes, hogy hengerenként négyszelepes, könnyűfém V8-as motorja kereken 280 lóerőt teljesített. A legelső Infiniti, az 1989-es Q45 rögtön egy komoly luxusautó volt Az első évben még csak kétezer autót értékesítettek, de 1990-ben már ennek a mennyiségnek a tizenkétszerese talált gazdára. Sok Nissan modellnek, így a Primerának és a Maximának is létezett a kilencvenes években jól felszerelt Infiniti változata, de az ezredforduló után a hangsúlyt már inkább az egyedi megjelenésű, sportos vezetési élményt ígérő igazi prémium modellek felé tolták el. 1997 óta már Észak-Amerikán kívül is lehetett Infinitiket vásárolni. Elsőként Tajvanban nyitottak kerekedést, ezt a Közel-Kelet követte 2002-ben, majd jött Dél-Korea (2005), a SUV-kedvelő Oroszország (2006), Ukrajna és Kína (2007), és végül 2009-ben Európába is eljutott a márka, ahol azonban nem tudott sikeressé válni, pedig a kocsikat több mint 500 ponton változtatták meg, hogy a kényes európai ízlésnek megfeleljenek. Még az ablaktörlőmotorokat is erősebbre cserélték, amivel a nagyobb európai átlagsebességre készültek fel. Mi hiányzott volna az európai sikerhez? Sok tényező játszott szerepet a gyenge értékesítési eredményekben. Eleve a lehető legrosszabb időpontot választották az öreg kontinensre érkezésre, ugyanis a gazdasági válság utáni évben az újautó-eladások jelentősen visszaestek, akik pedig mégis vettek új autót, azok a nagy és drága prémiumautók helyett a kisebb és olcsóbban fenntartható modellek felé fordultak – ilyenje pedig az Infinitinek akkor még nem volt. Így nézett ki az európai választék 2009-ben, az itteni indulás évében Nagy, V6-os és V8-as benzinmotoros SUV-okból, sportautókból és limuzinokból állt a kínálat tíz évvel ezelőtt. Viszont az európai piac akkoriban még erősen a dízelmotorokat preferálta, így már az indulás igencsak nehézkesnek bizonyult. Pedig az autók a maguk nemében egytől egyig zseniálisak voltak, kezdve a legkisebb modellel, Nissan 370Z-n alapuló G37-essel, amelyből szép kupé és kabrió, valamint sportszedán is készült. Emlékszem, amikor 2008 végén a márka európai indulása alkalmából Olaszországba csődítették az autós újságírókat, köztük engem is, magam is meglepődtem, hogy milyen jó vezetési élményt ad a G37 S a tökéletes súlyelosztásával, a 7500-ig pörgethető változó vezérlésű, öblös V6-osával, precíz kormányzásával és váltójával. A nagyrészt alumínium futómű is igen igényes konstrukciónak számított: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul többlengőkaros felfüggesztések tartották a kerekeket, az S változatban még önzáró differenciálmű és hátsókerék-kormányzás (!) is volt, de lehetett kapni összkerekes kivitelt is. A brutális megjelenésű Infiniti FX50 V8-asa 390 lóerős volt, de a dízel késve érkezett Érdekes módon azonban nem a 3-as BMW vetélytárs G37, hanem az X5 ellenfelének számító FX szabadidő-autó vonzotta a több vásárlót. A vagány SUV sportos vezethetőségével és összetéveszthetetlen formájával üde színfoltot jelentett a piacon, és persze a japán gyártásból adódó remek összeszerelési minőséget és a megbízhatóság ígéretét is díjazták az ügyfelek.   A cikk hamarosan folytatódik a második résszel. Képek: Infiniti, Gulyás Péter

Tavaly már bedobta ötletként a Porsche, hogy mi lenne, ha születne egy újabb Speedster változat az akkor még jelenlegi 911 generációból. Persze akkor még csak koncepcióként létezett a dolog, de a közönség felrobbant, ezért meglépték, amit meg kellett. Egy olyan szériával búcsúztatják a 991 generációt, amilyen csak a Porschénak van: a legendás Speedster kasztni változattal. Motorterében a 4,0 literes szívó hathengeres boxer fekszik majd, 502 lóerővel és 6-fokozatú kézi, ismétlem, kézi váltóval párosítva. Ezzel rögtön a GT3 sorozattal egy szintre hozták a fedőmentes és egyedi hátsó kialakítású kabriót, vagyis bocsánat, Speedstert, hiszen ez a forma semmihez sem hasonlítható. Azonban nem csak technikai hátterében, de külső jegyeiben is a GT3-hoz igazították, így annak a lökhárítóit és 20-colos középfelfogatású felnijét is megkapta. Alacsonyabbra vágták azonban a szélvédőt és az oldal ablakokat, illetve egyedi formájú a szövet tető is. Azért az apró retro tükrök, és a motorháztetőbe integrált üzemanyag betöltőnyílás, amik a koncepción voltak fellelhetőek, nem kerültek gyártásba, de azt hiszen így nem panaszkodhatnak azok az amerikai ügyfelek, akik megkaparinthatják a különleges modelleket, amik május 7-től rendelhetőek és már 2019 átvehetőek.  

Eredmények: MotoGP (25 kör, 110,6 km): 1. Marc Márquez (spanyol, Honda) 41:08.685 perc 2. Alex Rins (spanyol, Suzuki) 1.654 mp hátrány 3. Maverick Vinales (spanyol, Yamaha) 2.443 mp h. Az állás: 1. Márquez 70 pont, 2. Rins 69, 3. Andrea Dovizioso (olasz, Ducati) 67. Moto2 (15 kör, 66,345 km): 1. Lorenzo Baldassarri (olasz, Kalex) 25:33.841 p 2. Jorge Navarro (spanyol, Speed Up) 0.359 mp h. 3. Augusto Fernandez (spanyol, Kalex) 1.091 mp h. Az állás: 1. Baldassarri 75 pont, 2. Thomas Lüthi (svájci, Kalex) 58, 3. Marcel Schrötter (német, Kalex) 48. Moto3 (22 kör, 97,306 km): 1. Niccolo Antonelli (olasz, Honda) 39:30.327 p 2. Szuzuki Tacuki (japán, Honda) 0.242 mp h. 3. Celestino Vietti (olasz, KTM) 0.305 mp h. Az állás: 1. Aron Canet (spanyol, KTM) 58 pont, 2. Antonelli 57, 3. Jaume Masia (spanyol, KTM) 45.