Valljuk be az ember fiú gyerekként rengeteget rajzol autókat, amiben saját vágyai kapnak körvonalat, és nem utolsó sorban egyedi megoldásokat. Először jön a visszahajtott antenna, később a díszes kerekek, nagy kipufogók, óriási ködlámpák és még végtelenségig sorolhatnánk ceruzatuningok tárházát. Mindezt nagyban csinálni egy autógyár mérnökeként még izgalmasabb feladat, hiszen a végeredménynek legtöbbször le kell gurulnia a tervezőasztalról. Itt van például a strandjáró Peugeot Hoggar, ami a frnacia gyártó 2003-as genfi újdonságai közé tartozott. A Hoggar felépítése leginkább a sivatagi homokfutókéhoz hasonlítható. A nyitott buggy hajtásláncában egy szokatlan megoldását alkalmaztak, nem egy motort, hanem kettőt építettek bele. A 2,2 literes, négyhengeres HDI dízelaggregátok, együttesen 360 lóerős teljesítménnyel és 800 Nm-es maximális nyomatékkal ruházták fel a strandjárót. Az erőforrásokhoz csatolt hatfokozatú sebességváltókat elektronika kapcsolta. Mindkét motor külön üzemanyagtartályból kapta a gázolajat, ezek kapacitása egyenként 80 liter volt. A 3,96 méter hosszú, 2 méter széles és 1,49 méter magas autóba szárnyas ajtókon át lehet beszállni. A kétszemélyes belső terében alumíniumborítás és bőrkárpit fogadja az utasokat. A középkonzolra a navigációs rendszer és MP3-lejátszó beállításait kezelő érintőképernyős monitoron kívül két fordulatszámmérő került, melyek az előre és hátulra beépített motorok fordulatszámát mutatták. E különleges ötletből aztán tulajdonképpen semmi sem vált valósággá. A hajtáslánc, hogy az első és hátsó tengelyt külön motorok hajtják a Peugeot hibrid hajtásrendszerében a későbbiekben átdolgozott formában azért visszaköszönt. Szintén a 2003-as Genfi Autószalonon mutatták be az Alfa Romeo tanulmányát a Kamalt. Ma azt mondhatnánk némi jóindulatú iróniával, hogy ez volt az olaszok Dzsipje a Jeep előtt. Az Alfa Romeo Style Center által tervezett Kamal, annak ellenére, hogy már hét évvel korábban úgy tűnt nem kell sok a sorozatgyártásához a mai napig nem jelent meg a színen, és nem folytatta az olaszok SUV-sorozatát a 156-os kombi modellből kreált Crosswagon Q4-es után. Mivel azóta Fiat bevásárolta magát a Chrysler csoportba és ezzel utat nyert a Jeep modellekhez is, szinte biztos a Kamalra a feledés homálya vár. Legalábbis ezen a néven, mert a formavilágának stílusa, számos ponton kísérteties hasonlóságokat mutat a márka új üdvöskéjével a Stelvióval. Múltidézésként először is a “Kamal” szó jelentését járjuk körbe. A szanszkrit nyelvben vörös színt jelent. Az arabban ugyanezt használják a "tökély" és az "ellentétek találkozása" kifejezésére. Különböző nyelvek, eltérő jelentések, mégis meglelhető az egyensúly és az egymást kiegészítő tartalom ugyanabban a szóban. A formatervében összpontosuló koncepciók közül kettő emelkedik ki a fontosságával: az a hatás, hogy tökéletesen illeszkedik az Alfa-családba, illetve, hogy – efféle kocsitól némileg szokatlanul – inkább hasonlít közúti autóhoz, mint terepjáróhoz. A márka génjeiből megörökölte a kompaktságot, ami lényeges a vezethetőség és a formai egyensúly szempontjából. Ugyanebből a kompaktságból adódóan a Kamal megfelelően sokoldalú ahhoz, hogy ne csak sportos terepjáróként legyen használható. Hossza 435, szélessége 186, magassága 162 centiméter. Az utalások és célzások hasonlóan összetett, kifinomult játékával a Kamal egyrészt felidézte az Alfa Romeo ragyogó sporteredményeit, másrészt jó pár újítást tartalmazott, különösképpen a többcélú szabadidő-terepjárók terén. A műszaki tartalom fontosságát is figyelembe vették a tervezésnél, amit mi sem bizonyít jobban, mint a három differenciálzárral megspékelt, elektronikus vezérlésű összkerékhajtás, és a négy lengőkaros első és hátsó futómű. A független felfüggesztéseknek köszönhetően a Kamal nem marad el a kanyarokban a többi Alfa Romeótól. 

Január 18-án és 19-én, Arizonában rendezik meg a Sotheby’s soron következő luxusautó-árverését, amelynek az egyik legnagyobb szenzációja egy Toyota GT2000 lesz. A hatvanas évek derekán a Yamahával közösen kifejlesztett, kecses kétüléses kupé műszaki paraméterei okán is megérdemelte volna a világhírt (kétliteres, soros hathengeres motorja 150 lóerőt adott le, végsebessége elérte a 220 km/h-t), de igazából elképesztően harmonikus vezethetőségével, fényűző felszereltségével és igényes kidolgozásával nyűgözte le kora szakújságíróit. A modell gyártását 351 példányra korlátozták. Ebből következő ritkasága viszont ma a gyűjtők megbecsült kincsévé teszi. Hatványozottan igaz ez a januárban kalapács alá kerülő példányra, amely nem csupán balkormányos (a legtöbb GT2000 a japán belpiacra készült), de az annak idején igen rövid ideig kínált, Bellatrix-sárga fényezéssel készült – mindössze hat ilyen kivitelű autóról tud a szakirodalom! Ezek után nem meglepő, hogy a 35 éve gyűjtői kézben lévő, 1983-ban és 2003-ban teljes körűen felújított autóval szemben elképesztően magas elvárásokat támasztanak a Sotheby’s aukciós ház értékbecslői: a várakozások szerint akár 700 ezer dollárt, azaz 182 millió forintot is hozhat az autó. Ez csaknem kétszer annyi, mint amennyibe bevezetésekor egy vadonatúj Lexus LFA szupersportautó került, és ha tényleg eléri a megcélzott értéket, minden idők második legdrágább Toyota járműveként vonulhat be a világtörténelembe. Az abszolút csúcsot a kilencvenes évek legvégén bemutatott Toyota GT One (TS020) pályaversenyautó utcai kivitele tartja: az akkori FIA szabályzat értelmében a homologizációhoz legalább két rendszámozható példányt kellett készíteni az autóból. A 610 lóerős, 900 kilogramm tömegű torpedó végsebességét 380 km/h-ban korlátozták, álló helyzetből 3,2 mp alatt gyorsult 100 km/h-ra. Árát soha nem hozta nyilvánosságra a Toyota, de a becslések szerint 1,3 millió dollárt ért. Ugyanezen az arizonai árverésen egyébként egy makulátlan állapotú, szintén sárga fényezésű, 1979-es Toyota FJ43 Land Cruiserre is szert tehetünk, várhatóan 100 ezer dollár (26 millió forint) körüli áron. Az se essen viszont kétségbe, aki januárban nem jut el az Egyesült Államokba, a Tokiói Autószalon (két ilyen van a szigetországban) keretében megrendezendő árverésen egy 1994-es Toyota Supra kerül hamarosan kalapács alá. Nem is akármilyen példány: az extravagáns megoldásairól ismert Top Secret japán tuningműhely által kezelésbe vett autó egyrészt arany fényezése, másrészt a Toyota Century luxuslimuzinból átemelt, 930 lóerősre felpiszkált 5.0 V12-es motorja miatt is jogot formálhat az osztatlan figyelemre. A BH aukciós ház nem becsülte meg előre a teljességgel egyedi autó árát, de ha csak a 358 km/h-s mért végsebességet figyelembe vesszük, vélhetően komoly összeget kell majd a csekkre írnia a szerencsés nyertesnek.

A Berettyóújfalui Rendőrkapitányság munkatársai 2018. január 1-jén Berettyóújfalu belterületén „Finn módszerrel” ellenőrizték a járművezetőket. Az ellenőrzés kiterjedt az alkohol és egyéb vezetési képességre hátrányosan ható szert fogyasztott járművezetők kiszűrése. A rendőrök 101 járművezetőt ellenőriztek, akik közül egy sofőrnél sem mutatott pozitív értéket az alkoholszonda. Az akció célja volt az is, hogy a közúti közlekedésben résztvevők jogkövető magatartását formálják és tudatosítsák a sebességtúllépés veszélyességét. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság elsődleges feladatai közé tartozik a közlekedésrendészeti feladatok maradéktalan ellátása mellett a közlekedés biztonságának megteremtése. A közlekedők így folyamatos ellenőrzésekre számíthatnak a megye útjain, annak érdekében, hogy a hatóság minél több kockázati tényezőt kiszűrjön a forgalomból.