Az előfizetés az utóbbi években lett igazán népszerű a gyártók és autókereskedők körében. A Magyarországon egyelőre nem igazán létező szolgáltatás lényege, hogy az ügyfél fix havidíjat fizet, amiért cserébe több autó közül választhat és évente néhányszor cserélheti is azokat. A havi díj fizetése szempontjából hasonlít a különböző lízingajánlatokhoz, de itt általában nem lehetséges egy autó saját tulajdonba vétele a szerződés végén, viszont amíg fizetjük, a "csomagunknak" megfelelő autópark kínálatából bizonyos korlátozások mellett szabadon választhatunk. A Cadillac például évi 18 autót kínált fix díjért, de a Porsche is indult hasonló szolgáltatással, Porsche Passport néven. A probléma ezekkel az volt, hogy adott időszakban ugyanazok az autók a népszerűek az ügyfelek körében. A Porsche esetében természetesen nyáron mindenki valamilyen 911-est akart, míg télen a Cayenne volt a sláger. Ezt viszont nehéz jövedelmező módon fenntartani a szolgáltató számára: ha van 50 darab Porsche 911 és 50 darab Cayenne, és minderre száz ügyfél, akkor nem lesz elég autó, mindenkinek elég autó pedig olyan havidíjakat jelentene, hogy akkor már olcsóbb lenne megvenni egyet-egyet.  Most azonban változni látszik az előfizetések világa, több gyártó is racionálisabb, de továbbra is igen rugalmas ajánlatokkal próbál ügyfeleket szerezni. A Stellantis Free2Move néven indítja el előfizetéses szolgáltatását az Egyesült Királyságban, nemrég pedig a Volkswagen indította el Németországban AutoAbo néven sajátját, amelynek keretein belül ID.3 és ID.4 modelleket kínál használatra, legalább három hónapra. Nemrég írtunk a Cazoo hasonló szolgáltatásairól, Cluno és Drover néven, korábban pedig bemutattuk már a Volvo féle “Care by Volvo” koncepciót is. A Volkswagen és a Volvo ajánlata például hasonló modelleket kínál a palletából, így nem okoz problémát a jelentősen különböző autók közül éppen ugyanolyanra vágyó ügyfelek problémája. Korábbi ajánlatoknál jellemző volt, hogy szinte semmilyen elköteleződést nem várnak el, ez bizonyos szinten változott, de a Volvo és Volkswagen féle néhány hónapos kötelező időtartam még mindig kifejezetten rugalmas egy 3-5 éves lízingkonstrukcióhoz képest. Ilyen szélsőségesen rugalmas volt például a két nap utáni lemondást ajánló, majd gyorsan kudarcba fulladt ötlet a Fair nevű független szolgáltatótól, vagy a gyakori autócserékkel ügyfeleket szerző megoldás, amit a Cadillac és néhány amerikai szolgáltató indított. A Volkswagen és a Volvo számára azért is vonzó ilyen szolgáltatást indítani, mert sok vásárlónak továbbra is aggályai vannak a technológia gyors változásával kapcsolatban. Ami a lízinget illeti, nem lehetnek biztosak az elektromos autók maradványértékében, de sokan abban is kételkednek hogy egy "zöld" autó illeszkedik-e az életmódjukhoz a jelenlegi hatótávval és a töltési infrastruktúra állapotával. Az előfizetés által kínált rugalmasság lehetőséget biztosít számukra, hogy „a lábujjukat betegyék a vízbe”, és később, ha akarnak, tartósabb döntést hozhassanak, vagy csak akkor váljanak folyamatos előfizetővé, ha tényleg bejön a kínált rugalmasság. Mivel a hangsúly a teljes rugalmasságról inkább egy rugalmasabb és kibővített lízingszerződéshez hasonló dolog felé indult, javult az előfizetéses koncepciók pénzügyi életképessége. A rugalmasságnak ára van, de Nyugat-Európában már látszik, hogy sokan hajlandóak megfizetni ezt az árat. Néhány éve az látszott, hogy az előfizetéses ajánlatok hajtóereje az "elsőnek lenni az új nagy dologban" elv volt. Ezzel szemben most újfajta modellek felé terelhetik a vásárlókat, akik egy jó szolgáltatásért fizethetnek a gyártó számára is profitot hozó árat. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!