Mi az a cipzár elv? A cipzárelv lényege az, hogy amikor két forgalmi sávból valamilyen okból kifolyólag egy marad, akkor a tovább haladó sávból mindenki maga elé enged egy autót. Így a forgalom nem akad meg, és nem lesz dugó. Nem kell túlspirázni, el kell menni a megszűnő sávban a "falig", és amikor már nincs hová, akkor jobbra indexel jelezni a besorolási szándékot, és az első autó máris jelez, hogy mehetünk. A megszűnő sávból besoroló, és a tovább haladó sávban beengedő sem lassul nullára. Ez benne a kulcs. Mi kell ehhez? Látni térben, felismerni a dinamikát, és nem félni gázt adni akkor, amikor kell. Persze ami működik Németországban, vagy Ausztriában, az miért is működne itt nálunk? Azért mert sokan nem bíznak a többi közlekedőben, és félszegen mernek átsorolni, így hamar borul az egész. De nem csak ez a probléma. Ha nem úgy teszel, ahogy elvárható azonnal kapod a dudát Ritkán járok ismeretlen utakon, de azért elő szokott fordulni, hogy olyan helyre keveredek, ahol nem tudom a szokásokat. Így esett pár hónapja, amikor egy újonnan átadott, kétszer kétsávos autóúton jártam Nyugat-Dunántúlon, tudják, amikor a szokásos, autópálya, autóút, és városszéli bekötőutak mentén lehet eljutni a célig. Nos, az autóút egy körforgalomba torkolt, így egysávossá vált, ekkor érkeztem én a belső sávban, és nem azonnal soroltam be, hanem elmentem a megszűnő sávom végéig. Na, ezt természetesen tolakodásnak, pofátlankodásnak vették a mellettem haladó sávban az autósok, és mivel élénk volt a forgalom, naná, hogy alig akartak beengedni. Robogósként megszoktam már, hogy eltapossák a kisebbet, de itt most én is autóban ültem, és semmi rosszat nem csináltam, csak benéztem valamit, és egy megszűnő sávban ragadtam. Mégis alig akartak átengedni, mert a helyiek tudták, hogy itt már jó előre be kell sorolni, vagy örökre ott ragadsz. Na, én tisztességesem kivártam, és ott meg is fogalmazódott bennem a cikk gondolata. Miért érhet ilyen kellemetlenség azért, ha elvárnám a cipzár elvet, és szeretnék a megszűnő sávom végén besorolni? Visszaélnek vele, pofátlankodnak, ezáltal elveszik a lehetőséget Igen, pontosan az fogalmazódott meg a fejemben, hogy vajon miért nem engedtek be? Biztosan érte már őket korábban hasonló helyzetben rádöbbenés, amikor tisztességesen kivárták a sort, majd valaki jött az elfogyó belsőben nagy gázzal, megelőzött mindenkit, aztán a sáv végén meg agresszíven helyeszkedve befurakodott egy félénkebb sofőr elé, aki nyilván megrettent, és azonnal beengedte. Ezután már mindenkit megbélyegeznek, még azt is, aki csak helyismeret hiányában nem tudott arról, hogy nem árt idejében besorolni. Nálunk itthon masszívan kitenyésztődött a réteg, amelyik a szabályokat mindig is úgy kezelte, hogy azok csak azért vannak, hogy megszeghessék őket. Így bármennyire is azt várja el a társadalom, nem lehet minden sarkon rendőr, így nincs is nagy visszatartó ereje a szabálytalankodásnak. Bezzeg a hanyatló nyugat? Tudták, hogy Svájcban már régóta akár büntethetik is azt, aki megsérti a cipzár elvet?  De persze ne hasonlítsuk magunkat azokhoz a nemzetekhez, akik anyatejjel szívják magukba a szabályrendszerben megfelelés képességét, és azt, hogy ahhoz igazodva az élet minden területén kiegyensúlyozottan létezhetünk. Akiknél nem indivídum a jármű, és nem abban akarják megmutatni a világnak, hogy ők bizony már valakik. Az csak egy eszköz, ami lehet szép, vagy jó, lehet érte autószeretőként rajongani, de semmi esetre sem a testünk, lelkünk, énképünk, vagy az egonk négy kerekű manifesztációja. Na, ha ezt nálunk is sikerülne levetkőzni, akkor elvárhatnám, hogy körülöttem mindenki ismerje, és betartsa a cipzár elvet.  A neveléssel több idő elmegy Érdekes, hogy alapvetően mindenki siet valahová, de amikor el kell magyarázni, káromkodni, büntető fékezni, mutogatni, akkor hirtelen mindenki ráér? Nem ugyanannyi idő lenne elvenni a gázt, és mindenki had haladjon a dolgára? Mikor fog végre megváltozni a közhangulat az utakon? Lesz valaha kevesebb stressz? Nos, ehhez minden nap tenni kell, pont úgy, mint egy jól működő párkapcsolatért, ahol nem várhatjuk el, hogy magától működjön minden. Kellenek az apró figyelmességek, sok-sok lemondással, és sokszor a saját céljaink háttérbe szorítása azért, hogy mindkét fél eleget kaphasson, és jól érezze magát benne. Ugyanez igaz a közlekedésre. Ha a KRESZ-ben rögzítve lenne, hogy évente mindenkinek vissza kell ülnie a tanulóautóba egy hétre, és a szabályokat betartva közlekedni, akkor jönnének a nagy megdöbbenések. Mert semmivel sem rosszabb kicsit lassabban, nyugodtabban, stresszmentesen haladni. Az biztos, hogy akkor nem kellene kiírni a tanulóautók hátuljára, hogy menetrögzítő kamerával felszerelt jármű, illetve azt sem, hogy tartsák be a követési távolságot. Sajnos mi magunk a közlekedők generáljuk az állandó sietséggel azt, hogy a legvégső esetben sem mondunk le elsőbbségünkről, ahhoz foggal, körömmel ragaszkodunk. Gondoljunk csak bele egy pillanatra abba az érzésbe, milyen jól esik a dicséret, amikor valaki csak egy intéssel megköszöni, hogy beengedtük. Nem lenne jobb a bosszúságok helyett inkább elismeréseket gyűjteni az utakon?

A fotó csak illusztráció. Forrás: SEAT A most tárgyalt állami támogatások csökkentése valószínűleg tovább mérsékelné az elektromos autók vásárlási hajlandóságát – derül ki a Deloitte tanácsadó cég friss tanulmányának eredményeiből. "Döbbenetesen alacsony számok" „A tanulmány szerint a válaszadók mindössze hét százaléka választana egy teljesen akkumulátoros járművet legközelebbi autóvásárlásakor, és mindössze nyolc százalékuk döntene a konnektorról tölthető hibrid mellett” – mondta Matthias Kunsch, a Deloitte Austria képviselője. "Ezek riasztóan alacsony számok, amelyek veszélyeztetik a mobilitás átmenetét ebben az országban." A „Global Automotive Consumer Study” aktuális kiadásához a Deloitte 30 országban 31 000 embert kérdezett meg, ebből 1000-et Ausztriában. Az eredmény: Ausztriában az elektromos autók piaca – a többi európai országgal ellentétben – továbbra is mélyponton van. Januárban nőtt az új autók regisztrációja A regisztrációk számának 2024-es 6,1 százalékos növekedése után januárban az autókereskedők dörzsölhették a markukat. Az új regisztrációk száma 16,5 százalékkal, 20 448 új autóra nőtt az év elején. „Ez azt jelenti, hogy 2020 óta a legjobban indult az év az új autók regisztrációjával” – közölte az osztrák statisztikai hivatal. Az új autók több mint fele alternatív hajtású volt, a regisztrációk növekedése ebben a szegmensben 29,9 százalék volt. A növekedés különösen erős volt a tisztán elektromos autók esetében (35,4 százalék). Az új e-autók regisztrációja az évek során lassan nő A januárban újonnan regisztrált autók 18,7 százalékát a tisztán elektromos járművek, 27,7 százalékát a benzines-hibrid, 6,8 százalékát a dízel-hibrid autók tették ki. Mindez azt mutatja, hogy az elektromos autók új regisztrációja csak lassan növekszik – vagy inkább mélypont van. Míg 2024-ben az újonnan regisztrált autók mindössze 17,6 százaléka volt tisztán elektromos, egy évvel korábban ez az arány 19,9 százalék volt. 2022-ben 15,9 százalékot jegyeztek fel, szemben a 2021-es 13,9 százalékkal.  

Úristen, emlékszünk még az ezredfordulós, első generációs Santa Fére? Azon kívül, hogy nagy és olcsó volt, semmi jót nem lehetett elmondani arról az otromba kinézetű, korai városi terepjáróról. Azóta persze sokat változott, néha egész beletalált a kor ízlésébe a dél-koreai márka kínálatának legnagyobb SUV-ja, de az ötödik generációval húztak egy váratlant, és egy pillanat alatt küldték nyugdíjba az összes eddigi Santa Fét. Nem a korhoz, hanem rögtön a jövőhöz igazították ezzel a retrofuturisztikus tank külsővel, amiről előbb jut eszedbe a Land Rover Defender, mint versenytárs, mint a Peugeot 5008.  Nálam ráadásul a luxus Calligraphy csomaggal szerelt változat járt, matt barna külsővel. Teljesen beteg, de így ütött igazán. A párom mondta ki először: olyan hangulatot áraszt, ami Dubajban is elmenne, sötétített ablakokkal. Nem lenne elveszve a Land Cruiserek és Pathfinderek között, amik hasonló szögletes, terepes formavilágot visznek kívül-belül, és amiknek hasonlóan széles lehet a középkonzolja is – két vezeték nélküli telefontöltő is elfér egymás mellett. Ez már az a méretű kabin, amiben elveszik még a hajlított infotainment kijelző és a digitális visszapillantó tükör is, miközben a harmadik üléssorban is akkora láb és fejtér van, ami felnőttként is élhető, ráadásul ide is jut külön szellőző, pohártartó, stb. Oldalanként két pohártartó jut a hátsó ajtókra, a C-oszlopon pedig kinyitható kapaszkodó van, hogy felérd a tetejét. Átmegy a hangulat? Akkor folytatom. Volt egy pillanat, amikor bent ült az egész családom, és minden olyan végtelenül nyugodt volt. Egy havas erdőben álltunk, ahova hangtalanul, EV módban suhantunk be. A féléves kislányom mélyen aludt, miután a teljesen digitális klímapanelen beállítottam neki a tökéletes hőmérsékletet hátra. A kabin kizárta a külvilág minden zaját, a babacumik már az ultraibolya kesztyűtartóban sterilizálódtak, az ablak rolókat felhajtottuk, az anyósülést a rajta lévő gombokkal már előre toltam, hogy teljesen kinyújthassa a lábát a párom, a szarvasbőr tetőkárpitot már harmadszor simítottam végig, mert jól esett, a bőrülések pedig kellemes illatot árasztottak magukból. Már csak az maradt, hogy hátra döntsem a nappa bőrrel fedett relax vezető ülést és felnyissam a hatalmas lábtartót, a Bose hangrendszeren pedig kiválasszak egy megfelelő hangulatot. Vajon át lehet adni ezt az érzést betűkkel? Erről szól igazán a Hyundai mostani életérzése. Erről az utópisztikus, jóléti, ázsiaian barátságos, alázatos komfort életről, amit a Santa Fe áraszt magából. Amiben jobb lenni, mint otthon. Ebbe rondít bele némileg a még mindig túl egyszerű hajtáslánc. Ugyanazt a bárdolatlan hangzású, 1,6 literes, turbós, négyhengeres, 160 lóerős benzinmotort cipeli a Santa Fe, mint a kínálat nagy része. A villanymotorral párosítva 253 lóerő a rendszerteljesítmény, de a 9,3 másodperces gyorsulás (és pláne a hangzás), még mindig nem passzol a fejemben ehhez a hangulathoz és külsőhöz. Ami viszont mindenképp dicséretes, hogy a 6-fokozatú automata észrevétlenül, akadás nélkül teszi a dolgát. Illetve ott a fogyasztása. Tisztán elektromosan szinte lehetetlen hajtani, mert mindig elkezd visszatermelni, a nagy téli hidegben pedig gyakran indította be kis időre a benzinmotort is, de végül 50 kilométert mentünk el közösen a 13,4 kWh-s akksiról. Végül a nagy tesztátlag 7,3 liter/100 km lett a visszatankolás előtt, ami egy ekkora kaszni mellett végtelenül jó érték, még akkor is, ha ebben benne van a villanyos 50 km is. Volt nagy hó, volt nálam összkerék is, hiszen a plug-in hibrid változat csak így érhető el, de a Santa Fe összkerékhajtása nem a mókáról szól. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy 4830 mm hosszú, 2090 kg tömegű batár, ami minden, csak nem kicsi. Mellette állva mégis befogadható méretű, akár városban is élhető autó érzetét kelti, olyan ügyesen játszottak a tető vonalaival. Hát még a farral, ami nem, hogy kifelé, de még befelé hajlik. Egészen lenyűgöző formai játékokat lehet rajta felfedezni. Üres mezőben játszik a Santa Fe. Ügyesen lőtték be méretben, tudásban és minőségben a prémium és hagyományos gyártók közé. Utóbbiaknál nagyobb és jobban felszerelt, a prémiumok építési minőségét viszont még nem éri el, ahogy hajtáslánc tekintetében is van hova fejlődnie. Egyébként ára is pontosan ezt tükrözi, ha kicsit feltúrjuk a három üléssoros plug-in hibridek piacát. Jelenlegi árlistája szerint 24,2 millióról indít a sima hibrid Santa Fe, míg a PHEV már 25,9 millió forint. Jár hozzá az 5 év kilométer-korlátozás nélküli garancia, a harmadik üléssor pedig semmiféle felárat nem jelent. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

A rendőrök azonnal meg akarták állítani a járművet és igazoltatni a sofőrt, de ő láthatóan más tervezett csinálni. Figyelmen kívül hagyta a rendőri utasításokat, és megpróbált elmenekülni, de végül elvesztette az irányítást az autó felett és egy járdaszegélynek ütközött, ami megállította a kocsit. Ekkor az illető át akart mászni az anyósülésre. Az autóban rajta kívül még két férfi tartózkodott. Mindkét személy megpróbált a végsőkig ellenállni, bezárkóztak a járműbe. Hiába szólította fel őket a rendőrség többször is, hogy nyissák ki az ajtókat, nem reagáltak. A szolgálati beavatkozás során a rendőrök betörték az autó ablakait, majd felszólították az utasokat, hogy szálljanak ki onnan, azonban a férfiak még mindig en engedelmeskedtek, emiatt a rendőrök kényszerítő eszközöket alkalmaztak. Az intézkedés során azonosították őket: a sofőr 38 éves, utasai pedig 40 és 22 éves férfiak voltak. A sofőrnél az alkoholszondás vizsgálat negatív eredménnyel zárult, azonban a drogteszt kimutatta az amfetamin és metamfetamin jelenlétét a szervezetében. Az ő saját elmondása szerint “piko” (metamfetamin) hatása alatt állt. Ráadásul kiderült az is, hogy már korában bevonták a jogosítványát, eleve nem ülhetett volna volán mögé. Utasai sem úszták meg büntetés nélkül – a hatósági felszólítás figyelmen kívül hagyása miatt pénzbírságot róttak ki rájuk.