Mokka. Ezt a szót önmagában nem is szoktuk használni, inkább valamivel együtt, például mokkáskanál, mokkacukor. A jelentése – amennyire utána tudtam nézni – a kávé török módon elkészített változatára utalt eredetileg, nálunk inkább a rövid, erős főzetet értjük alatta. Ha mindenképpen a kocsi nevével szeretnénk játszani a jellemzéskor, akkor itt a rövid, kicsi jelzőket lehetne kiemelni. Erre még visszatérünk. Meglepetésautó Az importőr mélygarázsába már egyedül kellett lemennem a kulccsal, amikor a hétvégi tesztelésre átvettem az új Mokka egykettes változatát. Annyira friss a kocsi, hogy nem is honosították még a tesztautókat, azokat német rendszámmal és papírokkal adták ki tesztre. Bevallom, sok év autózás után is mindig utána kell néznem, hogy a német forgalmi engedélyben mi mit jelent, ezért rá sem néztem, mondván, úgyis minden kiderül az első indításnál. Nem így lett. A fordulatszámmérő skálázása alapján benzines, a hidegindítást követően dízeles érzetem támadt. Gázadásra is inkább brummogós dízelhangra hasonlító hatás volt érzékelhető az utastérben, de éppen nem volt időm ezen gondolkodni, mert rohannom kellett Győrbe. A budaörsi telepről hamar az M1-esen találtam magamat, ahol eldőlt, ez benzines. Szégyellem, de tényleg nem volt egyértelmű az első percekben a dolog. Nagyon eltalált dizájn Egy-egy vadiúj autóba ülve jó zsinórmértéket jelenthet, hogy parkolókban, benzinkúton, vagy útközben mennyire csodálkoznak rá az emberek. A magam részéről azt mondhatom, hogy elégedetten csettintettem, amikor a távirányító (ami egyénként a keyless-go miatt nincs is szükség) megnyomásakor egy ilyen brutál-jól kinéző autó kapcsolta fel a leaving-home világítást. A vonalvezetés miatt azonnal arra gondoltam, mennyire jó arányokat hoz a formaterv, hogy az ember úgy érzi, hogy olyan jól ráül a kasztni a hátsó tengelyre. Az oldalakon ezen a kivitelen két íves vonal határozza meg a tekintetet, az egyik alul, a díszlécek adta sziluett, a másik a tetővázon végig futó dekorcsík, ami a jobb kiemelés miatt az autóban kívül-belül visszaköszönő piros színt kapta. A kocsi eleje is egyszerű és nagyszerű. Az utóbbi években ilyen letisztult fényszórót a crossover kategóriában nem láttunk. Olyan németes lett. A modernséget az egyenes vonalak összessége adja ki. A végeredmény egy zömök, vagány és fiatalos dizájn. Külön kiemelendő a szinte rejtettnek minősíthető ködfényszórók az alsó hűtőrácsban. A hátsó traktust is az egyenes, szigorú vonalvezetés jellemzi. A szűkre húzott, fekvő lámpatestek szélesítik az amúgy nem túl nagy autót. A tesztautó színkombója az egész kompozíció koronája. A fehér főszín mellett a fekete dominál, ami nem csak a díszléceken és vészhárítókon jelenik meg, hanem motorház fedél, a tetőlemez és a tükrök is megkapták. A B-oszloptól sötétített üvegezéssel végképp beáll az erős kontraszthatás. Csak úgy pattog rajta az emberi szem fókusza, egyszerűen nem lehet egy részletre koncentrálni. Talán ez az oka annak, hogy sok, ennek többszörösébe kerülő autót sem néznek meg annyira, mit ezt a Mokkát. Még a bevásárlóközpont parkolójában is odajöttek, hogy ez milyen autó. Kívül tágasabb Amíg a Mokka kívülről egyáltalán nem tűnik kicsinek, belül egészen más a helyzet. Egy karosszéria, ami szinte megeszi a 18-as kerekeket, nem lehet szűkös – gondoltam, de tévedtem. A lábtér még a vezetőülés előtt is véleményes. Azon kaptam magam, hogy – az automataváltó miatt – funkció nélkül maradt bal lábammal az autópályán nem tudtam mit kezdeni és nem is nagyon fért él. A pénteki győri út után a hétvégére már számolnom kellett a családtagokkal, a két gyereküléssel és az oldalbordával is. Nagy örömmel konstatáltam, hogy az új Opel Mokka is kapott a jobb első ülésre ISOFIX rögzítési pontokat, így Nóra lányom életében először utazhatott egy autó első ülésére helyezett gyerekülésben – nagyon élvezte. Azért is döntöttem e mellett, mert a hátsó ülésre egy teljes értékű gyermekülést elhelyezni gyakorlatilag lehetetlen anélkül, hogy apuka ne húzza előre az ülését, kényelmetlenséget és ezzel közlekedésbiztonsági kockázatot okozva magának és a családnak. A 9 hónapos kis kagylója azért még elfért a hátsó ülésen, úgyhogy a felállás a hétvége további részében az lett, hogy apa vezet, a négyéves utazik a jobbegyben, anya apa mögött, a pici pedig jobboldalon hátul. Végül, de nem utolsó sorban a csomagtartót kell jellemezni. Sajnos a méretbeli hiányosságok itt is visszaköszöntek, igaz és akartam arra használni a Mokkát, amire nem való. A teljes értékű babakocsi csak úgy ment be a csomagtartóba, ha a hátsó ülés egy kicsit előre döntöttem. Kényszerű kompromisszum volt ez biztonság oltárán. Technológia A műszerfal versenyautósan a vezetőre van optimalizálva. A kötelező középső képernyő egy keretbe került a fő műszeregységgel. (Ebben a keretben és az ülések kárpitozásában is kapjuk a piros dekorbetéteket.) A jó fogású, vaskos kormánykeréken a megszokott minőségű Opel gombok és kapcsolók vannak és kapunk F1-füleket is a váltáshoz. „Elhasználódott” dizájnelemként csak a világításkapcsolót tudom felhozni, amelyet kb. 10 éve nézegethetünk az Opel minden modelljében. A műszeregység hozza a kötelezőt. Fent középen látjuk a sebességmérőt, szigorúan csak számokkal jelezve, klasszikus kilométerórát nem sikerült a kijelzőre varázsolni. Alapvetően két részre van osztva a kijelző, balra a fordulatszámmérő (ezúttal órás megjelenítéssel) és az adaptív sebességautomatika követésjelzője, jobbra a fogyasztási adatok és a hűtőközeg hőfok, illetve a tank mennyiségjelzője látható. Az alsó sorba kapjuk az észlelt közlekedési táblákat, a váltófokozatot és a megtett út adatot. A középső érintőképernyő elfogadható felbontású, a fő funkciók dedikált gombokkal is állathatók. Azt hiszem, hogy az Opel nem akarta infotainment-ben feljebb pozícionálni ezt az autót a kategóriájánál. A fiaskó Amikor szombat reggel elindultunk félre kellett állnom, mert a dzseki túlzásnak tűnt. Visszaszállva a kocsi nem indult be. Helyette egymás után kaptam az újabb és újabb hibaüzeneteket, fékhibát, váltóhibát, motorhibát jelzett és arra utasított, hogy vigyem szervizbe a nem egészen ötezer kilométert futott autót. Én ehelyett felhívtam az importőr képviselőjét, aki kiadta az autót, hogy milyen messzire mehetek hibaelhárításban. Azt találtuk ki, hogy mielőtt kihívnám az asszisztenciát, vegyem le az akkusurut pár percre. Szerencsére ez segített és hibajel nélkül folytathattam az utamat. Máig rejtély, hogy mi történt. Innentől ment Az autót elsőként ugye pályán teszteltem. A háromhengeres 1.2-es motor hangjáról már beszéltem. Ez bemelegedés után sem hagyott alább, a gyorsításoknál kellettlen morgással hozta lendületbe az autót. Igaz, hogy egyedül ültem benne, de a 130 lóerős változat (van 1.2-es 100 lóerős is) könnyedén hozta a pályatempót, sőt… A nyolcfokozatú duplakuplungos váltó áttételeit jól és gyorsan adagolja a szerkezet, de fogyasztásban nem várhatunk el országúti cirkálós takarékosságot. A hétvégét 8,2 literes fogyasztással zártam, pedig igazán nem kínoztam meg az autót. Ez a konfigurátorban feltüntetett 5,1 literes kombinált fogyasztáshoz képest igen soknak tűnt. Tehát: Az új Mokka méretében egy belépőszintű crossover, kinézetében egy extravagáns városi vagány. A tesztautó extráival 9 millió forint fölé nyúló ár soknak tűnhet, de az autóipar helyzetét és a forint erejét látva muszáj lesz megszoknunk az ilyen árszínvonalat az alsóbb szegmensekben is. A Mokkát és második autónak, tudnám elképzelni, de akkor inkább az elektromos változatot, amiről bővebben Deli Dani kollégám írt nemrégiben. Ez az autó két személy és némi poggyász szállítására tökéletes. Érdekesség, hogy nem csak benzines és elektromos, hanem dízel változat is létezik belőle, mégpedig 1.5-ös, 110 lóerős változatban, viszont elenyésző az alapár többlet a benzineshez képest. További autós tartalmakért kövesd az Autószektor Facebook oldalát!