A visszapillantó tükör nagyon hasznos dolog – már annak, aki használja is. Személyautókon általában három is van belőlük, egy-egy a két oldalon és az első szélvédő belső felére, vagy a tetőkárpithoz rögzítve, középen. Érdemes belenézni A sokszor emlegetett 6/1990 Köhém rendelet világosan leírja, hogy milyen tükrökkel kell felszerelni a járműveket. Eszerint minden autón legalább két visszapillantó tükörnek kell lennie. Az egyiknek kötelezően a jármű külsejének baloldalán kell lennie. Amennyiben az utastéren biztosított az átlátás, akkor a második tükör kerülhet belülre is. Mindemellett már nagyjából három évtizede nem találkozhatunk olyan személyautóval, ahol ne lenne a jármű jobb külsején is visszapillantó tükör. Ezek megléte elengedhetetlen ahhoz hogy a vezető az ülésben való forgás nélkül meggyőződhessen a forgalmi állapotról a jármű oldalain és háta mögött. Egy jó sofőrnek, sűrű forgalomban nagyjából 5-10 másodpercenként illene belenéznie a tükrökbe, hogy mindig tisztában legyen a pillanatnyi forgalmi helyzettel. Este vakít A mögöttünk haladó jármű fényszórói, még helyes beállítás esetén is képesek a tükrön keresztül vakítani a vezetőt. Ez azonnal aktiválja az úgy nevezett Troxler effektust, vagy azt a jelenséget, hogy az emberi látás perifériáján lévő, mozdulatlan tárgyak gyakorlatilag láthatatlanná válnak, ha egy pontra – most a fényszórók tükörben megjelenő pontjaira – koncentrálunk. Ennek elkerülésére a hagyományos (belső) visszapillantó tükröket le lehet billenteni. Ebben a pozícióban a tükörben még mindig látható marad a mögöttes tér, de egy előre beszabályozott sötétítés mellett, ami nem állítható. Az automatikusan sötétedő tükrök ezt a problémát is megoldják, mert szabályozható mértékben képes sötétíteni a képet. Lássuk, hogyan! Nem is olyan egyszerű Még egy ilyen kis részegység, mint az automatikusan sötétedő visszapillantó tükör, tartalmaz szenzorokat, mikroprocesszort és természetesen a működtetéshez szükséges áramköröket. A „csoda” egyik fele a tükörlapban történik. Tulajdonképpen nem is egy tükörlapról van szó, hanem egy összesen hét rétegből összetevődő rendszerről beszélünk. A fény egy üveglapon keresztül érkezik, majd következik egy elektromos vezetőréteg, az elektrokróm réteg, az elektrolit réteg, az iontároló réteg, majd még egy elektromos vezetőréteg, végül a tükörlap. A „csoda” másik fele pedig a vezérlésben rejlik. A tükörház tartalmaz két fényérzékelőt, pontosabban fényérzékeny félvezetőt. Az egyik szenzor a jármű eleje felé „tekint” és a környezeti fényt méri. A másik érzékelő hátrafele néz, a mögülünk érkező fényt érzékeli. A jeleket egy processzor dolgozza fel. Az újabb kivitelű járművekben a félvezető fényérzékelőket helyettesíthetik a más célból is működő videókamerák. Amikor a környezeti fény alacsony, tehát este van, vagy alagútban halad a jármű és a hátulról érkező fény belevilágít a tükörbe, akkor a két fényerősség arányában kapcsol feszültséget az elektromos vezető rétegekre. A feszültség hatására az iontároló rétegből az elektrokróm rétegbe vándorolnak az ionok, a kémiai folyamat hatására az elsötétül. Minél nagyobb a kivezérelt feszültség, annál jobban. Nem csak belül működik Az automatikusan sötétedő megoldás természetesen nem csak a belső visszapillantó tükörben használható. A legtöbb személyautó, ahol a belső tükör sötétedni képes, az egyik, vagy mindkét külső tükör is tudja ezt. Vigyázni kell! Egy külső tükörlap tehát nagy valószínűséggel nem csak egy darab üveg foncsorral. Manapság egy külső visszapillantó tükör aszférikus, tehát leggyakrabban két egymást metsző síkkal írható le a felülete. Majdnem minden tükörlap fűthető és erre jön a fent részletezett sötétedő képesség. Amikor néhány évvel ezelőtt a Dob utcában egy puttonyos teherautó levitte az akkor 16 éves W210-es Mercedes-em tükrét, nem irigyeltem a biztosítót. A mindent tudó tükörlap ára 116.000,- Ft volt, utángyártottban pedig nem létezett sötétedő kivitel. További autós tartalmakért látogasson el Facebook oldalunkra is!