Ha gyalog közlekedünk, azzal nemcsak az egészségünknek, de a környezetünknek is jót teszünk. A rendszeres séta kímélő mozgásforma gyereknek és felnőttnek egyaránt: csökkenti a stresszt, erősíti a csontokat és javítja a szervezet ellenálló-képességét. És persze nem pöfögjük tele a várost kipufogógázzal.   Az előnyök mellett azonban tudni kell, hogy a közlekedésben a gyalogos az egyik legvédtelenebb. Nincs körülötte fém védőburok, nincs a fején bukósisak, amelyek megóvhatnák. Egy kisebb baleset is súlyos sérülésekkel járhat. Az elmúlt években nagyjából 2500 gyalogost ütöttek el minden évben Magyarországon. Ez a szám megfelel egy nagyobb falu lakosságának. Az összes baleset 15 százalékában gyalogos is megsérül.   Ezért nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy gyalogosként hogyan kerülhetjük el a veszélyes helyzeteket, és mire figyeljünk, hogy mi se okozzunk balesetet. Már csak azért is, mert gyalog mindenki közlekedik. Aki a sarki közértbe is autóval megy, az is szokott gyalogolni.     A biztonságos gyaloglás alapjait akár már néhány éves korban megtaníthatjuk a gyerekeknek, ha közösen sétálunk. Mutassuk meg neki, hogy mindig megállunk a járda szélén, és mielőtt lelépünk az úttestre, jól szétnézünk, nem jön-e semmi. Figyeljük együtt a jelzőlámpát, mikor vált zöldre, hogy biztonságosan átkelhessünk a zebrán. Később már ő is megmondhatja, mikor mehetünk át az úton. Jó pár év el fog telni, mire egyedül elengedjük, de ha kézenfogva begyakorolunk vele mindent, nagyobb korára nem lesz problémája.   A gyalogosok a járdán közlekednek, sőt, a járdán kell közlekedniük. Kivéve, ha nincs járda kiépítve. Ilyenkor mehetnek az útpadkán, a bicikliúton, vagy ha más lehetőség nincs, az úttesten is. A legbiztonságosabb, ha a menetiránnyal szemben – az út bal oldalán – sétálnak. Így látják a mellettük elhaladó forgalmat, észreveszik az esetleges veszélyes helyzeteket, nem a hátuk mögül érkeznek az autók. Lakott területen kívül kötelező az úttest bal oldalán gyalogolni, lakott területen belül csak ajánlott.   A KRESZ szerint a gyalogosnak a zebrán – hivatalos nevén: gyalogátkelőhelyen – kell átmennie az úton. Ha nincs zebra a közelben, akkor a járda meghosszabbított vonalában kelhetünk át az útkereszteződésen. Ilyenkor egyenesen menjünk át az úton, hiszen így a leggyorsabb. Ne átlósan haladjunk, mert úgy több időt töltünk az úttesten. Váratlanul, takarásból ne lépjünk le, csak miután meggyőződtünk az átkelés veszélytelenségéről.     Zebrán a gyalogosnak elsőbbsége van a járművekkel szemben. Mégsem nem lehet csak úgy, vaktában lelépni, előtte körül kell nézni, hogy veszélytelenül áthaladhatunk-e. Az autósoknak pedig olyan sebességgel kell a zebrát megközelíteniük, hogy át tudják engedni a gyalogost, és ha kell, meg tudjanak állni a zebra előtt. Jó tudni, hogy amíg a gyalogos csak áll a járda szélén, addig a járművekkel szemben nincs elsőbbsége. Csak miután lelépett az zebrára. Sajnos sokszor olyan tempóval mennek a kocsik, hogy szegény gyalogos nem mer lelépni, ilyenkor nincs mit tenni, ki kell várni, amikor már nem veszélyes lelépni a zebrára.   Ne legyünk mindig biztosak abban, hogy az autóvezetők észrevesznek minket! Keressük a sofőrrel a szemkontaktust, és figyeljünk a jelzéseire: ha int vagy villant a fényszóróval, akkor át fog engedni minket. Ha bizonytalanok vagyunk, megadja-e az elsőbbséget, inkább várjunk.   Elsőbbsége van a járókelőknek egy útkereszteződésben azon az úton is, amelyre az autó bekanyarodik. Ez még akkor is igaz, ha ott nincs zebra. De ilyenkor sem szabad elfelejteni, hogy csak akkor lépjünk le az úttestre, ha látjuk, hogy a sofőr biztonságosan meg tud állni, hogy elengedjen minket.     Előfordulhat, hogy éppen az okoz balesetveszélyes helyzetet, hogy egy autós megadja a gyalogosnak az elsőbbséget. Többsávos úton, párhuzamos közlekedésnél ha az egyik sávban megáll egy kocsi, hogy átengedje a gyalogost, akkor az álló autót tilos megelőzni, kikerülni. Sajnos ezt a szabályt nagyon sokszor nem tartják be, és életveszélyes helyzetek alakulhatnak ki. Ezért a többsávos utakon még óvatosabbnak kell lenni gyalogosként.   Nektek is tetszett Tóbiás és Balambér meséje? Minden héten frissülő történtünket kövessétek itt az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!  

A Kristiansand és Trondheim közötti 1100 kilométeres út során az autósoknak hét különböző kompot kell igénybe venniük, hogy átkeljenek a fjordokon. Ez jelentősen lassítja a menetidőt, amely jelenleg 21 óra. Az E39-es autóút gazdaságilag is fontos szerepet játszik, mivel a térség adja a norvég export mintegy felét. A norvég kormány egy soha nem látott technikai megoldáson dolgozik. Ennek lényege, hogy a víz alá terelik a közlekedést, vagyis a csodálatos szigetvilágon való áthajtás 20-30 méterrel a víz alatti betonalagutakon valósulhat meg, mivel a hagyományos hidak ezeken a területen nem jöhetnek szóba. A stabilitás biztosítása érdekében az alagutakat a tengerfenékhez is rögzítenék. A fjordokban közlekedő hajók kényelmesen elférnének felette, és a 30 méteres mélységben a hullámzás és áramlatok is mérsékeltebbek – nyilatkozta a norvég útkezelő egyik mérnöke.

A prototípusok álcázása mára külön művészetté nemesedett az autóiparban. Tudományos alapossággal megtervezett mintázatok tagolják értelmezhetetlenné a karosszéria vonalait és arányait, lámpa- és kilincshamisítványokat ragasztanak a lemezekre – vagy épp ellenkezőleg, pont csak annyit takarnak, hogy ne érje szó a ház elejét, de egyértelműen felismerhető legyen a típus. Jellemzően minél közelebb járunk egy modell bemutatásához, annál szellősebb, megbocsátóbb az álcázás.     Ha ebből indulunk ki, a japán Mag-X fotósának képein látható autónak legalább három éve van még a bevezetésig. Szó sincs finomkodásról, igényes kialakításról: a munkával megbízott formatervezők – vagy inkább szakmunkások? – egyszerűen fotókartonnak látszó lapokat ragasztottak a karosszériára. Ennek is megvan azonban a természettudományos magyarázata: az autó egy öszvér, azaz egy létező modell, amelyben egy-egy fődarabot kicserélve tesztelik egy leendő típus megfelelő komponenseit. Ilyenkor fontos, hogy még a márkát se tudjuk azonosítani, hiszen az öszvérek megjelenésekor rögtön tudni lehet, hogy valami nagy dobásra készül a gyártó.   Más kérdés, hogy inkább a jellegzetes nyílhegy formájú külső visszapillantó tükröt, a kihegyezett sarkú fényszórót, a motorházfedél hirtelen letörésben végződő belépő élét, esetleg a kilincset kellett volna elrejteniük. Így ugyanis egyértelmű, hogy a képeken egy Lexus ES látható – pontosabban ami megmaradt belőle, hiszen a hátsó oldalajtó jóval rövidebb, és a csomagtérfedelet is megcsonkították. A lemezek alatt tehát valami vadonatúj rejlik, annak fényében pedig, hogy a hűtőmaszkot egy hatalmas fóliával burkolták be, azt sem nehéz kitalálni, hogy a Toyota-csoport első akkumulátoros elektromos (BEV) személyautójának prototípusát fotózták le.     A képeket közlő japán Mag-X magazin ennél is többet vél tudni: szerintük az ES jó arasznyival rövidített padlólemezére (4650 x 1800 x 1450 mm) épülő modell valójában az IS utódja lesz. Mivel azonban az egyik modell első-, a másik pedig hátsókerék-hajtású, valószínűbb, hogy a cégcsoport jelenleg létező legmodernebb platformjából (TNGA-K) kiindulva önálló modellt fejleszt a Lexus, amely kizárólag villanymotorral lesz kapható. A Toyota már korábban bejelentette, hogy 2025-re összes típusa elérhető lesz „részben vagy teljesen elektromos hajtáslánccal”. Ennek az elektromos offenzívának lehet az egyik első tagja a villanymotoros szedán, melynek közúti tesztjeit láthatólag elkezdték. Fotók: Lexus, Mag-X