Sokáig jómagam is azt hittem, hogy az autókat lefényezni a régi, általános iskolai rajzórákat idéző vízfestékes mókázáshoz hasonló. Aztán ahogy jobban beleássa magát az ember egy-egy javítás alkalmával a fórumok, vagy a helyi szakemberek tanácsaiba, rájön, hogy ez egy komoly hivatás, amit szinte folyamatosan lehet fejleszteni, és a legújabb technológiákat elsajátítva mindig lehet törekedni az aktuális tudás erősítésére és fejlesztésére. És hogy mindez hogy néz ki a gyakorlatban? Egy fényezőműhelyben jártam, és Gyenge Istvánnal a Quality Car Repair Kft. cégtulajdonosával beszélgettem az autófényező szakma rejtelmeiről. Hogyan is épül fel egy autó fényezése? Sokan azt mondják, itt az autó csináld meg. Mert azt hiszik, hogy ez annyi, hogy bemennek a boltba választanak három féle tejből egyet, és ennyivel el van intézve az autófényezés is. De ez ettől sokkal bonyolultabb dolog. Azt tudni kell, hogy nincs két egyforma sérülés. Az adottságaik hasonlóak, hasonlóan járunk el a javítás során, de mégis máshová kell tenni a gittet. A sérült elemet először kikalapáljuk ahhoz, hogy síkba hozzuk, és az eredeti formát megadjuk a lemezből. Ezután szépen megcsiszoljuk és felhordunk egy gitt réteget, amivel megadjuk az alakját a „shapet-ét” a formának. Abból öntjük ki, vagy csiszoljuk ki az elem eredeti állapotát. Nyilván azt visszacsiszoljuk, lefinomítjuk, és utána lealapozzuk. Az alapozót újra lecsiszoljuk, ezután mehet rá a fedőfesték, és utána a lakk. Ahogy a gittelésről mesélsz, már-már művészi alkotómunkát vizionálok, ahogy megtalálod benne az autó eredeti karosszériavonalait, és ahhoz alakítod a gittet ebben a munkafázisban. Egy karosszériaelem elkészítésének munkafolyamatai közül nagyon sok rész gépiesítve van, de még mindig a kéz, a kézi csiszolás adja meg azt a tökéletes vonalát a dolognak. Azzal tudunk olyan alakot kialakítani, amit a géppel nem. Ehhez kell a sok idő, amíg rááll a kezed, és meglesz a szaktudás, hogy jól tudj gittelni, és lásd, hogy mi van, ha keveset teszel rá, mi van, ha sokat teszel rá, mert ha csúnyán húzod fel, akkor magadat szivatod. Rengeteg tanuló megfordult nálunk, hiszen annak idején még édesapám is sokat oktatott szakmunkás tanulókat, akik csak csiszoltak, és nem látták a formát, amit meg kellett volna alkotniuk. Keletkezik egy horpadás a gittben, de ahelyett, hogy gondolkodna a megoldásán, csak tovább csiszolja, és amikor már véresre csiszolja az ujját, akkor sem veszi észre, hogy ha kettőt húzna rajta, akkor megadná a mutatóját, hogy az egyik részén már lecsiszolódott (szinte fémig), de a másik részen még mindig nem ért hozzá a csiszolópapír az anyaghoz, mert az sík.  Pedig mi a lényeg? Ott abban a pillanatban még teszel rá, és a gödröt feltöltöd anyaggal, majd azt húzod síkba a lemezhez képest. Vagy ha kinn van a lemez pozitívban, akkor ott azonnal megjelenik a fénye, ott kicsit odaütsz kalapáccsal kettőt, és már bentebb is van, és utána húzol síkot. Persze ez így elmondva nagyon egyszerűnek tűnik, de azért ehhez már nem kevés szaktudás kell, és sok időbe telik, amíg átlátja ezeket az apróságokat az ember, és már rutinból úgy nyúl az anyaghoz, hogy gyorsan, és szépen tudjon vele dolgozni. Mi lenne akkor, ha mégsem választom a te műhelyedet, hanem inkább vásárolok festéksprayt és nekiállok otthon? Én nagyon sok olyan embert ismerek, aki igazi ezermester, hiszen önmaga mindent meg tud csinálni, mindenhez ért egy kicsit. Le tud cserélni egy kazánt, vagy le tud burkolni egy fürdőszobát. De ne felejtsük el, hogy ezek festékek, tehát vegyi anyagok. Így azt mondom, hogy ha lehet, mindenki csinálja azt, amihez ért. De kellő technológiai háttérrel, megfelelő védőfelszerelésekkel ez is kivitelezhető, hiszen festékspray-vel, házi körülmények között is is lehet jó munkát végezni, de ehhez tudni kell a megfelelő előkészítést, és anyagválasztást, illetve felhordást. Tehát szükséges hozzá a hozzáértés és szaktudás. Akik eddig elolvasták ezt az interjút bennük talán nem, de másokban felmerülhet a kérdés, hogy miért kerül ennyibe a munka, és miért ilyen időigényes? Az autófényezőknél általában nagy a várólista, de mint más autós szakmákban, itt is elválik, hogy van, aki futószalagon lepörgeti a munkákat, és van, aki minőségi munkát ad ki a kezei közül. Sok tényező egyébként is hátráltathatja a munkafázisokat. Itt az időjárási körülményekre gondolok, mivel vizes bázisú festékekkel dolgozunk, ami újrahasznosított, és nincsenek a környezetre káros anyagok benne. Így viszont a nyirkos, esős időben a munkafolyamatok lelassulnak, hiszen nehezen szárad a festék, és nehezebb a felületeket is felkészíteni. Ezt nem látják át az ügyfelek. Mindig igyekszünk követni a legújabb technológiákat, és olyan munkát adjunk ki a kezünkből, ami után az ügyfél nem jön vissza, mert a sztornó százalék alacsonyan tartása nagyon fontos. Az lényeg, hogy autó úgy soha ne jöjjön vissza, hogy technológiailag valami nem stimmelt az elvégzett munkában. Mert ha a munkafolyamatok alatt bármit rosszul csinálsz, rosszul viszed fel a színeket, rosszul viszed fel a segédanyagokat, akkor az idővel biztosan vissza fog köszönni. A gyorsaságról, meg hosszú munkafolyamatokról pedig nem árt tudni, hogy a gittelés után is hosszú, és összetett munkafázisok következnek. Kezdve az alapozással, amit szintén vissza kell csiszolni. Ez eddig legalább három, vagy négy munkafolyamat. Alapozás után, csak a színt megint minimum három rétegben kell felvinni, aztán kap legalább két réteg lakkot. De metál színek esetében öt rétegről beszélhetünk a lakkal együtt. Viszont sima akril, „szolid” színeknél, amikben nincs szemcse, elegendő a két réteges felhordás.  Nagyon sokszor szoktam azt csinálni amikor visszakerül hozzánk egy autó, akkor az alkalmazottakkal megnézzük, és emlékeztetem rá őket, hogy az első sárvédőt fél éve festettük, nézzük meg, hogy milyen munkát végeztetek. Akkor ugyanis mikor elkészül, leszárad, beég a festék, az már megmutatja, hogy mi fog vele történni, de ez idővel még „szakad” össze. És ha rossz munkát végzett a fényező, az majd később jelentkezni fog, és nagyon kellemetlen az ügyféllel szemben, hiszen vissza kell vinni az autót utómunkákra. Ez az, amit igyekszünk elkerülni. Ezért van a várólista, és emiatt kell betartani azokat az előírásokat, amiket a festékgyártó cégek szabnak meg a felhasználásnál, például a száradási időket is figyelembe véve. Ezeket a folyamatos továbbképzéseken mindig aktualizálják velünk, a végfelhasználókkal.  Interjúnk folytatásában beszélgetünk arról, honnan jön a szakma szeretete, és arról is, hogy mikor érkezik végre a következő generáció, akiknek átadható, és örökíthető a tudás.