Úgy voltam vele, hogy, ha csak egy kicsit is sikerült átültetni valamit az óriási, 4,7 méteres C10 SUV barátságos hangulatából és okos megoldásaiból, akkor a Leapmotor T03-nak kimagaslóan jónak kell lennie a mikroautók között, ami nem is olyan rég még egy kihalt kategória volt, ám a kínaiak épp új életet lehelnek belé. És akkor megláttam: ott volt a szent gomb a kormányon, ami két kattintásra aktiválja a „quiet mode”-ot, azaz kikapcsolja az összes idegesítő sofőrsegédet: a túlbuzgó éberségfigyelőt és sávtartót, valamint a sebesség korlátozásra figyelmeztetést. Oh, igen, ebben a méretben is értik! Még akkor is, amikor a piac legolcsóbb villanyautójáról van szó.
Ahogy értik azt is, hogy bár kulcsnélküli nyitás nincs, de van tetőablak, ami természetes fénnyel tágítja az apró kabin térérzetét, és aminek ugyanolyan pontosan állítható a helyzete az infotainment rendszerből is, mint a nagy testvérben. Vagy van tolatókamera és hátsó tárcsafék (hahó, ID.Buzz!). Mert ezek tényleg fontosak. Itt kapunk start gombot és gombos kulcsot is a pénzünkért, ezutóbbi kettőt megkaphatná mondjuk a C10 is. Legalább 5-6 éve nem láttam ilyen szegényes felbontású kijelzőt új autóban, cserébe olyan szinten és olyan egyszerűen magunkra szabhatjuk az autó alapvető viselkedését és hangulatát, hogy nem éreztem hiányát egyetlen fizikai gombnak sem.
A piac legolcsóbb villanyautójaként természetesen a legolcsóbb műanyagokból, és még olcsóbb szövetekből építkezik a kabin, mégsem érződnek durvának, érdesnek, ráadásul az építési minőség messze túlmutat a jelenlegi európai budget kategórián. Amíg egy Dacia Springben túlélünk, a vezethetősége pedig gépies, munkás, addig a T03 olyan, mint egy kényelmes kabát. Egyáltalán nem fárasztó a használata, sőt, azon kapja magát az ember, hogy oda is szívesen elindul, ahová máskor teher lenne. Ennek pedig elsősorban az 1,1 tonnás tömeg az oka, amilyen kicsi adatot hagyományos kisautóknál sem nagyon találunk már, nemhogy egy villanyautónál. Ettől pedig olyan könnyed és uralható a használata, amilyet az első Mk2-es Swiftem óta nem éltem át.
Persze mai fejjel nem tűnik túl erősnek, mégiscsak 12,7 másodpercre van szüksége, hogy elérje a 100 km/h-t (egyébként végsebessége 130 km/h), de akinek a 95 villanyos lóerő kevés 1,1 tonnához, annak nem volt igazán gyenge autója sosem. Városban dinamikusan használható, egyedül autópálya tempó mellett gondoljuk meg kétszer is az előzéseket.Nagyon aranyosak a 15-colos felnik, amik mögött végtelenül egyszerű futómű dolgozik, egyébként meglepően jól. Persze tele autóval azért már jobban érződtek és hallatszottak a kátyúk, de egyedül utazva kifejezetten simának érződött a saját kategóriájához mérten. Hangszigetelése is maximum versenytársaihoz képest mondható jónak, ám abba is csúnyán belerondítanak egy furcsa hanggenerátorral, ami kb. 32 km/h-ig fokozatosan magasabb hangszínre váltva búg minden gyorsításkor, mint amikor a Siemens Taurus vonatok elindulnak. Még álmomban is vissza-vissza tért ez a hang, és egyelőre Európában nem kikapcsolható. Talán majd egy jövőbeli frissítésnél gondolnak erre.
Stabil az építés, nincs recsegés-ropogás, nem érezzük minden gombnál és szellőzőnél, hogy a kezünkben akarna maradni. Integrált fejrészes ülések vannak elől, amik bár vékonyak és egyszerűek, de nem kényelmetlenek. Se nem túl puhák, mint a Suzuki ülései, se nem dobnak le magukról, mint egy Daciában. Ezekben az ülésekben nem fárasztó egy városon átkelés, de még annál több sem, ami hatalmas szó ebben a kategóriában. És marad érdemben hátsó láb- és fejtér is. Szellősen megfér egymás mellett két felnőtt, és babaüléssel sem érződött túl szűkösnek a hely. A csomagtartó kicsi. Naná, hogy kicsi. Mégiscsak egy 3620 mm hosszú autóról beszélünk. Mindössze 210 literes. Azért állítva így is ügyesebben elnyel egy babakocsit, plusz mellette egy karton vizet és esetleg egy kisebb szatyrot, mint mondjuk egy Mini Cooper vagy egy Fiat 500, hiszen rendkívül mélyített.
A párom nagy szerelme volt az utolsó smart forfour, és most újra belelátta annak karakterét és sziluettjét a T03-ba, nem ok nélkül. Nem csak hasonlítanak, de a koncepció is egészen hasonló: 5 évvel ezelőtt a smart számított a legolcsóbb villanyautónak Magyarországon. Direkt visszakerestem a 2019-es tesztemet róla, és akkor 7,3 millió forintot kértek a négyajtós smartért. Ez nyilván akkor is borzasztó soknak számított, de az volt a mondás, hogy drasztikusan csökken majd a villanyautók ára, ahogy terjednek és fejlődik az akkumulátor technológia. Nos, most itt vagyunk 2025 végén, és a piac legolcsóbb villanyautója 7 490 000 forintról indul (ha nem számoljuk hozzá az állami támogatást).
Azóta ugyanis olyan szintű infláción ment keresztül a világ, pláne Magyarország, hogy a hagyományos modellek is a villanyosokhoz drágultak. Beszédes adat, hogy míg 5 évvel ezelőtt 3,9 millió volt a Suzuki Swift kezdőára, addig most 6,5 millió forint kedvezményesen. Így talán már más kontextusba kerül az árképzés. Komplexitás? Nos, az nincs. Színen kívül mást nem is tudunk választani a T03-nál. Így adott a 95 lovas villanyhajtás és a részben a VW által tulajdonolt Gotiontól érkező, 37,3 kWh bruttó kapacitású LFP akkumulátor, amivel nálam végül kb. 230 km-es hatótáv adódott, 16,08 kWh/100 km-es fogyasztás mellett. Ugyanakkor a fogyasztás negyedét a fűtés adta, hiszen végig 0 fok körül volt a kinti hőmérséklet. Szóval a gyárilag megadott értékek könnyedén hozhatóak lehetnek ideális körülmények között, ami megint csak oda vezet, hogy egy újabb Leapmotor terméket sikerült megkedvelnem.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!