Az elmúlt években Európába is betört az SUV őrület, így az utakat ellepték a hatalmas autók, amelyek gyorsan népszerűvé váltak sportos kinézetüknek és biztonságos felépítésüknek köszönhetően. Az Egyesült Államokban ez a hullám már jó ideje tart és a crossoverek megjelenésével együttesen az olyan megszokott formák és kivitelek, mint a szalonautó, lassanként eltűntek az amerikai márkák palettájáról. A kétezres évek elejére sem kombi, sem hatchback nem szerepelt a Ford vagy a GM márkáinak kínálatában és mostanra a szedánnak is leáldozott. A Ford 2011-ben leállította az 50-es évek óta létező ikon, a Crown Victoria gyártását és a 2019-es évvel az utolsó amerikai Ford szedán, a Taurus is kiment a gyártásból. És bár Európában továbbra is sokan vásárolnak szedánokat, főként flottában, a Mondeo és Focus modellek is kifutóvá váltak, előbbi gyártása idén márciusban állt le, utóbbi 2025-ben fog. De mi a helyzet a Dodge-dzsal és a Chryslerrel? A két márka tavaly olvadt bele a Stellantis cégcsoportba, amely többek között az Opel, Citroën, Peugeot és RAM márkákat is magában foglalja. A Chrysler csoport a kétezres évek eleje óta problémákkal küzdött, sok modellje megjelent a Dodge lineupjában is, átmatricázva, mint például a Chrysler Sebring és Dodge Stratus, sőt, még a Fiat csoporttal való összeolvadás után is alkalmazták ezt a megoldást. A Chrysler Voyager kisbusz Európában a Lancia márkanév alatt futott, átlagos sikerrel és hasonló fogadtatásban volt része a Fiat Tipo 2015-ös szedánjának, amelyet Dodge Neon néven dobtak piacra az Államokban, a 2000-es évek eleji nevet megpróbálva visszahozni, kevés sikerrel. Az átmatricázás sokszor jelezheti egy márka végét, ahogy az a General Motors ezredfordulós palettáján erősen megmutatkozott, mivel a küszködő cégcsoport kénytelen lett megválni az Oldsmobile-tól, amelynek modelljei nagyrészt a nyolcvanas évek óta csak felsőbb kategóriás, átmatricázott Chevrolet-k voltak. A Dodge Neon az európai Fiat Tipo átmatricázott változata volt az Államokban, viszont nem sikerült beváltani a hozzá fűzött reményeket. (Forrás: Stellantis) A két márka tehát bajban lehet és ez a palettájukon is meglátszik. A Dodge teljes pickup-lineupja beleolvadt a RAM-be, így mindössze három jármű jelenti a Dodge kínálatát: a Challenger, Charger és a Durango kisbusz. A jövőre érkező Hornet némi fényt jelenthet az alagút végén, azonban erősen hajaz a nemrég bemutatott Alfa Romeo Tonalére, amellyel a platformja közös is. A Chryslerrel is hasonló a helyzet, a lassan ikonná váló 300 és a Pacifica kisbusz a két megmaradt modell, kettő-kettő felszereltségben. A gyér kínálat mellett ijesztő az a tény is, hogy a 300 jövőben érkező modellje lesz az utolsó, emellett eltűnik a Challenger kupé és a Charger szedán változata is és a megmaradó változatok is átalakulnak, méghozzá szignifikáns módon. A két izomautó életében a 2023-as modellév lesz az utolsó, amelyben robbanómotorral lehet kapni őket. Utóbbi tény az, amely egyszerre szomorú, de egyben a változást is megmutatja. Úgy tűnik, az elektromos autózás a jövő kulcsa és ezt a gyártók is felfogják. Az elektromos autók is tudnak gyorsak lenni, sőt, jobban gyorsulnak, mint a benzines hajtásúak. A Stellantis vezérigazgatója, Carlos Tavares Detroitban, a North American International Auto Show-n a cég jövőbeli terveiről szóló beszédében kiemelte a két márkát és a hozzájuk fűződő célokat. Ebben a jövőképben szerepelt a teljes elektromos Dodge Charger Daytona SRT koncepcióautó is, amely 2024-ben válhat elérhetővé, amely erősen felrázhatja a sportautópiacot és olyan új előnyt adhat a Dodge-nak, amelyre erősen szüksége van, ha életben akar maradni, mint márka. A Chrysler részéről Tavares egy másik szegmensben ígért elektromos autót: a crossover SUV kategóriában, amely nem hangzik páratlan dolognak, hiszen rengeteg gyártó képes felmutatni alternatív meghajtású járművet a kategóriában. Az érdekesség inkább a névben rejlik, mivel a koncepcióautót a ’30-as években létező Chrysler Airflow után keresztelték el, amely a Chrysler egy sikertelen kísérlete volt arra, hogy új, meglepő dizájnnal nyerje meg a vásárlókat a többi cég ellenében. Mivel az Airflow nem vált kasszasikerré, a névválasztás talán rossz ómennek tűnhet, de Tavares pozitívan tekint a jövőbe mindkét márkát illetően.ű Carlos Tavares, a Stellantis vezérigazgatója pozitívan tekint a jövőbe, még a nehezebben teljesítő Dodge és Chrysler márkák esetében is. (Forrás: Stellantis) A Stellantis név égisze alatt jelenleg tizennégy márkanév fut, így hihetetlen kreativitásra és innovációra lenne szükség ahhoz, hogy minden egyes márka egyedi lehessen. Sajnos ez jelenleg sem működik, hiszen a Vauxhall évek óta az Opel átmatricázott változata az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. Az európai márkák, mint a Citroën vagy a Peugeot, széles palettát kínálnak és egyelőre nincsenek veszélyben, de az Opel éppen a fentiek miatt áll a kihalás szélén, bár Tavares szerint minden márka sziklaszilárdan áll és mindegyik profitot hoz. A Dodge és Chrysler tekintetében ez a profit épp csak a vonal felett lehet, tekintve a paletta szélességét. Tavares kifejtette, hogy egyik márkát sem tervezik megszüntetni, sőt, céljuk, hogy fejlesszék őket. A Stellantis 35 milliárd dollárnyi keretet szán az elektromos autó-fejlesztésre az elkövetkező ötéves ciklusra, amelynek végén a cél a teljesen elektromossá válás az évtized végére. A CEO szerint a Stellantis, amely jelenleg igencsak elmarad a Ford és a GM jelentős elektromos résszel is bíró palettája mellett, legalább huszonöt új elektromos modellt akar bemutatni az évtized végére, hogy a Tesla versenytársává válhasson és ebben a Dodge és a Chrysler is jelentős szerepre számíthat. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!