A Mazda az elektrifikációt a többmegoldásos stratégiája révén valósítja meg, amely rugalmasan igazodik a vásárlói igények sokszínűségéhez. Az Iwakuni Plant ennek a globális stratégiának lesz az egyik alappillére, miközben biztonságos, megbízható és korszerű munkahelyeket teremt, és ezzel erősíti a régió gazdaságát. Az új üzem felépítése mérföldkő a Mazda átalakulásában: a vállalat fejlett akkumulátortechnológiája a jövő elektrifikált modelljeit hajtja majd, lehetővé téve, hogy a Mazda továbbra is vonzó mobilitási megoldásokat kínáljon, megfelelve a világszerte egyre szigorodó kibocsátási előírásoknak.  

Az ÖBB honlapja. A legfontosabb elvárások közé tartozik egy befejezett szakmai képzés, valamint férfiak esetében a teljesített katonai vagy polgári szolgálat. Továbbá elengedhetetlen a jó német nyelvtudás, és a készenlét váltott műszakos, illetve éjszakai munkavégzésre is. A kiválasztás öt lépésből áll Az első a jelentkezés az ÖBB hivatalos karrieroldalán. Ezt követi egy tudásteszt, majd egy pszichológiai vizsgálat, ezt pedig egy orvosi alkalmassági követi, ahol többek között a látás, a hallás és az általános fizikai állapot kerül ellenőrzésre. Aki mindezeken sikeresen túljut, az elkezdheti a 12 hónapos, fizetett képzést, amely elméleti és gyakorlati részből áll. Érdemes tudni, hogy a Westbahn is keres mozdonyvezetőket, ott azonban kizárólag már végzett szakemberek jelentkezését várják.  

Lassan vége a főszezonnak Tavaly is megírtam országjáró körutamról a beszámolót, idén is volt külföld, Balaton, és keresztbe-kasul az országban. Persze nem egyedül voltam az utakon, de sajnos civilizált, másokra is figyelmet fordító, jó kezű sofőrökről nem sokat fogok mesélni. Pedig milyen jó is lenne, ha ennek örülnék, és nem a renitenseket kellene újra felhoznom, hogy megszülessen az újabb, fél év alatt felgyülemlett tapasztalás, amit egy ilyen cikk megírásával ventilálhatok ki magamból. Nézzük, mostanság miket látom vezetés közben. Sok az agresszív, extrovertált sofőr Ezzel a típussal még nem akadtam össze korábban (elégszer), vagy legalábbis nem írtam róla. Ismertetőjele, hogy általában új, vagy újszerű, autót hajt. Szó szerint, mert mindig a sebességhatárokon egyensúlyoz, pörgeti a motort, gyorsan indul, ő szereti diktálni a tempót. Utálja, ha bárki előtte lassabban közeledik, és igyekszik tűzön-vízen át maga mögé utasítani. Az utakon ő a legjobb sofőr, minden szabályt jobban tud, és ha kell, akkor MEGALÁZ! Például rád előz kanyarban, bevág eléd, és utána megmutatja, hogyan KELLENE csinálni. Szokott még olyat is, hogy bepofátlankodik a torlódó sávba, sunnyog a leállósávon, vagy a buszsávban. Összességében taszító elem, de legalább nem akasztja meg a forgalmat, és lehet tőle haladni. igaz, hogy önmagára, és a többi közlekedőre is életveszélyes. Kifejezetten nehezen viselem azokat az embereket, akik úgy közlekednek, mintha a szabályok rájuk nem vonatkoznának. Pálcát törnék magam fölött, ha azt mondanám, hogy ha az idő, és a hely rendelkezésre áll, akkor nem súrolnám a sebességhatár felső korlátait. De ez a „kihágás” még mindig sokkal-sokkal messzebb van attól, mint az ilyen sofőrök napi szintű szabályszegései. Néha azt gondolom, hogy ők ezt élvezik, és ha választhatnának, sem csinálnák máshogy. Tötyörgők a középső sávban Lehetnek férfiak, vagy nők, fiatalok, vagy idősebbek. Járhatnak akár az M7-esen hazafelé a Balatonról, vagy az M0-áson az ecseri emelkedőn, fixen megtaláljuk őket a három sáv kellős közepén. Amikor elhaladok mellettük bamba, előre meredő tekintet, tökéletes fogalom nélküli állapot. Ők nem élvezik ezt, túlélni akarnak, és végre ciccenteni a sört, ha leparkolták a kocsit. Hogy közben hányan néznek rájuk csúnyán azért, mert fogalmuk nincs mire való a jobbra tartás, vagy nem képesek értelmezni a táblákat? Kit érdekel, csak ők haladjanak biztonságban céljukhoz. Na, így nem lehet, mert ez is egy balesetveszélyes közlekedési forma. Annyira kíváncsi lennék, hogy amikor a harmadik autó megy el mellettük a legszélső sávban, vajon egy halvány gondolatfoszlány felsejlik fejükben, hogy rossz helyen vannak? Manapság nem csak a közlekedésben, hanem az élet más területein is meglepő az a flegmaság, és a környezet figyelmen kívül hagyása, amit például vezeték közben senki nem tehet meg, hiszen a KRESZ-ben egymásra számíthatunk, és úgy kell közlekednünk, hogy a szabályok ugyanúgy vonatkoznak mindenkire. Mindenkinél fontosabb vagyok, jár a belső sáv Azt már mindenki tudja, hogy itthon a belső sáv a haladóké. A Balatonra indulva választhat az ember, vagy kiáll a szélsőbe a kellemes 90-110 km/h-ás tempóban, vagy a belsőben viszi a sodrás, ami olykor jócskán a sebességhatárok felett halad. Aztán pár kilométer múlva hirtelen torlódás, egy fantomdugó. Ha nincs féktáv, nem tudunk megállni. Jön az örök dilemma. Tapadjunk az előttünk menőre, mert ha nem, akkor a szélsőből úgyis bevágnak elénk, vagy maradjunk szélárnyékban, és teszteljük a féket, meg a reakcióidőnket? Veszélyes játék. De sokan csinálják, így láttam utolsó pillanatban félre kapott kormányt, és csak az isteni gondviselésen múlott, hogy volt menekülőútja a Volvós kollégának, és nem csukta össze a szélső sávban haladó autóstársat. Nem valami pihentető a belső sávban közlekedni, mivel folyamatosan érzem nyakamon a hátulról nyomulókat, és közben várom, hogy a szélsőből ki vág be elém. Tehát itt szinte esélytelen tartani a biztonságos követési távolságot, ami 50-60 métert jelentene, de gondoljunk csak bele, hogy az hány autóhossz? Aztán most képzeljük el a tömött sorokat egy átlagos napon, mindenki tudja, hogy sajnos ez kivitelezhetetlen. Lehet, megköveznek páran, de én szeretem elengedni a gyors autókat még úgy is, ha el kell vennem a gázról a lában, és kisorolni a külsőbe, aztán visszaállítom a tempomatot, és folytatom utam. Teljesen hidegen hagy, hogy ezzel letoltak, megelőztek, lealáztak. El sem hinnék, de tíz autóból egy-kettő, még meg is szokta köszönni. Na, az az igazi ünnep, amikor valaki értékeli a gesztust. Utastársaimtól megkapom, hogy nem várhatom el az átlagautóstól azt a figyelmességet, toleranciát, és szenzitivitást, ahogy én a közlekedéshez állok. Persze tudom, valóban nem, de naiv vagyok, és belül még hiszek benne, hogy talán egyszer elnyerem méltó jutalmam. Tréleresek, kisbuszosok, átutazóban Román, Bolgár, Moldáv felségjelzésű autók igen gyakori szereplői a hazai autópályákon zajló autós forgalomnak. Ismertetőjelük, hogy mindig sietnek, folyamatosan haladnak, utálják, ha vonulásokat bármi megakasztja, így ha pont előttünk a kamion, akkor biztosan behúzzák elénk a belsőbe a „szerelvényt”. Érdemes előre készülni rájuk, általában a legnagyobb, leghosszabb, még B-s jogosítvánnyal vezethető kisteherrel közlekednek, és szinte mindig van utánfutó is a járműre akasztva. Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy autópályán mennyivel lehetne utánfutóval menni? Én egyszer megpróbáltam párszáz kilométert az életveszélyes 80km/h-ás sebességgel levezetni, amivel az a baj, hogy a kamionok keresztre feszítenek, így legalább az ő 90-95 km/h-ás sebességüket muszáj felvenni, hogy ne legyünk mozgó akadály számukra. Rendben, legyen kereken 100 km/h a sebesség. Ami stabilitás szempontjából már így is okozhat meglepetéseket egy avatatlan sofőrnél. De amikor 130-ra állított tempomattal szinte nem tudom megelőzni a kéttengelyes futót, akkor azért kinyílik a bicska a zsebemben. Engem úgy nevetek, hogy ha idegen helyre megyek, akkor tartsam be az ottani játékszabályokat, és húzzam meg magam, mert vendég vagyok. Ha találkoztak már a fenti nemzetiségek közül egy autópályás pihenőben/benzinkúton megálló csapattal, akkor megerősíthetnek abban, hogy róluk ez a legritkább esetben sem mondható el. Előre érdemes felkészülni rá, hogy közelükben bármi megtörténhet.   Nem a történeteim fogytak el, hanem a rendelkezésre álló karakterek. De mivel egy soha el nem fogyó témát szolgáltatnak a közútjainkon autózó autósok sora, így kis idő múlva biztosan újabb (rém) történetekkel jelentkezem. Addig kívánok mindenkinek balesetmentes közlekedést, és figyeljünk oda mások helyett is az utakon, mert ez a figyelem, és előrelátás, akár életet menthet.

A regisztrált tőke a kínai vállalati rendszerben azt az összeget jelenti, amelyet a tulajdonosok vállalnak befizetni a cégbe. A regisztrált tőke növelése javíthatja a vállalat hitelét a beszállítók, partnerek és pénzintézetek szemében. Az elektromos járműveket és akkumulátorokat gyártó vállalat az idén másodszor hajtott végre tőkeemelést: májusban a BYD 2,909 milliárd jüanról emelte 3,039 milliárd jüanra a regisztrált tőkét, és ezt most kétszáz százalékkal emelte meg. A BYD-t 1995  februárjában alapított Vang Csuan-fu. A vállalat több szektorban is aktív: lítium-ion akkumulátorokat, töltőket, elektronikai termékeket és kiegészítőket gyárt és forgalmaz, emellett pedig – főtevékenységként - a BYD Auto márkájú személyautók és elektromos járművek kizárólagos forgalmazója, exportőre és szervizhálózatának működtetője. A BYD ambiciózus célt tűzött ki: 2025-ben 5,5 millió autó eladását tervezi. Az év első felében a vállalat 15,511 milliárd jüan nettó nyereséget és 371,281 milliárd jüan árbevételt ért el. Kutatás-fejlesztésre 30,9 milliárd jüant fordított, míg a külföldi piacokról származó bevétel 135,358 milliárd jüan volt – ez a teljes értékesítés 36,5 százalékát tette ki. 2025 januárja és augusztusa között a BYD 2,864 millió járművet adott el, ami 23 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. A kitűzött éves cél eléréséhez az év hátralévő hónapjaiban havonta átlagosan 660 ezer járművet kellene értékesítenie. A kínai szaksajtó azt írja, hogy a BYD egyelőre nem adott ki hivatalos közleményt a tőkeemelés konkrét céljáról, de iparági elemzők szerint a lépés megerősíti a vállalat pénzügyi hátterét, és támogatja a technológiai fejlesztéseket, a piaci terjeszkedést és a nemzetközi jelenlétet. A tőkeemelés valódi hatása a következő üzleti időszakokban válik majd láthatóvá. A BYD autóipari sikerében egyértelműen fontos szerepet játszott a vállalalat teljesen egyedülálló vertikális integrációja is: nem külső fuvarozókra hagyatkozik, hanem saját szállítmányozó flottát épített ki, maga gyártja az akkumulátorcsomagjait, lítiumbányákat birtokol és működtet. S van saját elektromosjármű-biztosítója is, amely lefedi a teljes ellátási láncot.