A nyári szünet beköszöntével egy időre természetszerűleg teljesen megváltozik a város közlekedése. Az iskolákra lakat kerül, a gyermekek kirajzanak a szabadba, játszóterekre, parkokba. Sokan közülük egyedül, vagy barátaikkal indulnak útnak bringával, rollerrel, gyalog vagy tömegközlekedéssel, jellemzően felnőtt felügyelete nélkül. A hőségben könnyebben lankad a figyelmük, ahogyan az autósoké is. Ezért érdemes néhány tanácsot megfontolni, és alkalmazni a szünidei közlekedés során. Tudd, hogy merre jár gyermeked! Beszéljétek meg a következő napját, hova megy, kivel megy, milyen útvonalon és közlekedési eszközzel jut el oda biztonságosan, még akkor is, ha egyedül kell mennie. Legyen a gyermek elérhető! Az az iskolás korú gyermek, aki már elég nagy ahhoz, hogy önállóan közlekedjen, jó ha tart magánál mobiltelefont, hogy elérhető legyen a szülei számára, vagy tudjon szólni nekik, ha szükséges. Fontos, hogy megtanítsuk neki, hogy séta vagy bringázás közben ne mobilozzon, a zenét – ha hallgat – csak olyan hangerővel hallgassa, hogy hallja a közlekedés zaját, a közeledő autókat, a rendőr vagy mentő szirénáját. Öltözzünk kényelmesen és biztonságosan! A gyermek öltözéke ne csak kényelmes legyen, hanem biztonságos is. Védjen a napfénytől és az esőtől, és feleljen meg a „látni és látszani” elvének. Legyen a gyermek jól látható (élénk színű ruha, fényvisszaverő csíkok vagy kiegészítők, ha este is közlekedik). Bringázáshoz ugyan nem kötelező, de erősen ajánlott a sisak, hasznos kiegészítő a kesztyű, láthatósági mellény, térd és könyökvédő, hosszabb utakon a kulacs, javító szett és a pumpa is. Felkészülni, vigyázz, rajt! A vakáció előtt érdemes átnézeti szakszervizben a bringát, beállítani a fékeket és váltót, megolajozni a láncot, és beállítani a kormányt és az ülést. Vegyük át a közlekedés alapvető szabályait (piros-tilos, jelzőtáblák jelentése, közlekedés az úton és a járdán, úton való átkelés, fel- és leszállás, stb.). Ezeket gyakoroljuk be együtt a családdal, amit megtehetünk az kedvenc útvonalainkon végighaladva, vagy akár a városi KRESZ parkban, illetve kisebb-nagyobb rendezvények baleset-megelőzési programjain). Jó utat és balesetmentes közlekedést kívánunk!

Eddie Crozier az 1980-as évek végén Európát járta teherautóval. Sok más tehergépkocsi-vezetőhöz hasonlóan ő is nagy Scania-rajongó. Ír emberként Eddie zenész és szófaragó is. A volán mögött született meg az az ötlete, hogy kéne írni egy dalt, amely a Scania tehergépkocsikat méltatja, különösen a kedvencét, a Scania 142-est. A dal azonban sohasem készült el, Eddie pedig elköltözött az Egyesült Államokba. Mindeközben Észak-Írországban egy vidéki férfi karriert váltott. Miután évekig kőműveseknek dolgozott szerte Észak-Írországban, a téglacipelő Joe Moore úgy döntött, hogy főállású countryzenész lesz. Amikor Joe kocsmákban és klubokban játszott, úgy érezte, hogy ez az élet értelme. Sajátos, mély hangja és laza személyisége helyi körökben hamarosan az egyik legnépszerűbb countryelőadóvá tette őt. Bemutatkozik a Scania 164-es Majd történt valami a svédországi Södertälje városában. Amióta 1969-ben bemutatkozott a 14 literes, V8-as motor, a Scania uralta a nagy teljesítményű, nehézkategóriás tehergépkocsik szegmensét. Ám 2000 májusában leleplezték az új, 16 literes, V8-as erőforrást. A Scania 164-es óriási hatással volt a piacra, motorja pedig mértékadóvá vált, a kiváló teljesítményt kimagaslóan gazdaságos üzemeléssel társítva. Eddie Crozier visszatért Európába. A dalszerző kamionost szinte kábulatba ejtette annak az új, dübörgő Scania 164-es, V8-as tehergépkocsinak a hangja, amellyel járt. Az Alpokban, Észak-Olaszországban és Skandináviában más „Utak királyaival” is találkozott. Az amerikai kamionos dalok kazettáit hallgatva Eddie egyre nagyobb ihletett kapott, és kezdett formát ölteni a hamarosan legendássá váló nóta… „…Hallod közeledni ezt a kocsit tekintélyes motorja üvöltésével, Ez a nagy gép erős, így 40 tonnát vagy még többet cipel, Más gép a nyomába sem érhet, amikor tövig nyomom a gázpedált és felhajtok az autópályára a Scania 164-esemmel…” Eddie és Joe találkozása Miközben Eddie az írországi County Corkban arra várt, hogy megrakodják hallal, néhány halász tanácsot kért tőle, hogy milyen tehergépkocsit vegyenek. Ahogyan Eddie válaszolt, elkezdtek feltörni a szavak, és hátul a fejében megszületett a The Scania 164 (A Scania 164) című dal utolsó versszaka… „Ha valaha eszedbe jutna, hogy egy nagy és erős kocsit vezetnél vagy vennél, illetve teljes kényelemben szeretnél kamionozni, akkor a kereskedőnek csak egy számot mondj, csak annyit, hogy egy Scania 164-est szeretnél venni.” Néhány évvel később Joe Moore egy bárban játszott Belfast mellett, amikor az akkor már country- és vadnyugati zenei CD-ket készítő Eddie belépett. Eddie-t elbűvölte az énekes hangja: „majdnem olyan, mint egy dübörgő V8-as motor” – gondolta. A fellépés után felkérte Joe-t, hogy vegyenek fel együtt egy albumot. Ebből végül öt album lett. A The Scania Man (A scaniás ember) című album messze a legnépszerűbb, amelynek egyik dala a The Scania 164.

A közlemény szerint a helyszínelés idejére lezárták a vágányt a két település között. A Kiskunfélegyháza-Kunszentmárton vonalon pótlóbusz közlekedik. Az érintett vonalakon utazóknak 60-90 perccel hosszabb menetidővel kell számolniuk - tették hozzá. A Mávinform tájékoztatása szerint a fénysorompó jól működött az átjáróban; a vonaton nem sérült meg senki, de az autó sofőrjéhez mentőt kellett hívni. (mti)

Ez a Mercedes itt 12, azaz tizenkettő millió forint. Hogy pontosak legyünk, 11,8 millió forint a listaára. Ő most az E-osztály hazai modellpalettájának legalja, és mindösszesen annyiba kerül, mint egy közepesen jól felszerelt felső-középkategóriás. Azoknál viszont egy jóval finomabb tárgy. Egy Mercedes-Benz. És lehet akármennyire fapados, a gyökereit nem képes megtagadni. A Mercedes oldalán csak Limited Edition-ként hivatkoznak a magyar piac sajátos igényeihez felszerelt, vagy inkább leszerelt E-osztályára, ami vészfék asszisztenst, tempomatot (nem adaptívat), kétzónás klímát, kulcs nélkül indítást, és parkolóradarokat kap. Aztán ennyi. Még kijelzőből is a legkisebb kockát kapja alapáron, noha a tesztautóba belerendelték a szélesebb, már navis infotainment rendszert. Nincs benne szinte semmi sallang, amit elvárunk ma a prémium szegmensben, mégis az egyik kedvenc tesztautóm idén. Innen is pacsi a Mercedes hazai képviseletének, hogy ennyire stílusosan konfigurálják össze nekünk újságíróknak a tesztautókat. Azt hiszem, nem sokan lépték volna meg ilyen büszkeséggel, hogy közénk dobnak egy alapmodellt, főleg egy ilyen kritikus méretosztályban. Vettük a lapot Mercedes: egy E-osztály, mindig E-osztály lesz. Így is megvan benne minden, amitől Mercedes egy Mercedes. SŐT! Azt mondom, hogy így méltóságteljesebb, hogy mellőzi a Mercedesekre ma jellemző giccsparádét az utastérben. Nyílván azokban a puccos kabinokban is borzasztó jó létezni, de pont a túltolt csillogás miatt tudtam kevésbé azonosulni a mai Mercedesekkel. Ez az autó ellenben árasztja magából a nyugalmat, és szerintem igenis ez lenne a feladata egy klasszikus értelemben vett „luxusautónak”. Kívülről is tagadhatatlanul Mercedes, pedig az új “semlegesre vett” dizájnvonalukkal minden modelljük úgy néz ki, mint bármi más. Olyan semmilyenek. Ez meg valamilyen. Olyan Mercedes-es. Gyönyörű ötszögletű, vízszintesen barázdált hűtőráccsal, letisztult vonalakkal, ballonos gumikkal, és ami a legfontosabb: kevés fenségesebb dolog van, mint a motorháztető végén ágaskodó csillagot tolni. Aztán kinyitjuk az ajtót, és jön a döbbenet: szövet ülések egy prémium autóban? Igen, azok, méghozzá nagyszerű tartásúak, kényelmesen tömöttek, noha nagyobb melegben kicsit túlságosan melegek. Az évszázadok során kialakult bőrimádat valamiért hozzám nem jutott el. Nem tudom miért, de nekem mindig jobban bejöttek ezek a szövet ülések, egyszerűen komfortosabban érzem magamat bennük. Sőt, ma már egy hagyományos műszercsoportnak is örül az ember a sok digitális kijelző korszakában. Hiába ülünk az alapváltozatban, mégis pazar az anyaghasználat, ugyanígy a hangszigetelés is. Minden finoman illeszkedik, nincsenek indokolatlan formák, a kijelzők felbontása pedig jelenleg mindent lenyom a prémiumok között. Mégis a volánt kell megfogni ahhoz, hogy igazán átérezzük, mi is van alattunk. Selymesen puha, és jó fogású, miközben borzasztó hasznos is a kormány – nagy kedvencem a Mercedes új tapipados kezelője. Felőlem lehet itt szövet ülés és szürke műszerfalborítás, amíg a kormány, amivel valóban érintkezek, ennyire minőségi. Nem éreztem hiányát semminek. Hirtelen értelmetlenné válik a sok bepipálható extra és értelmet nyer a mögöttes tartalom. Marad idő figyelni az autó fenséges mozgására, a legkomolyabb kátyúkon is hajóként átringatózó futóműre, és a pontos kormányzásra. No, meg a sajnos mai szemmel lassúnak érződő, de finoman kapcsoló, 9-fokozatú automata váltóra is. Még csak azt sem vághatjuk hozzá, hogy gyenge lenne, mert hiába több mint 1,6 tonna az E200 tömege, meglepően dinamikusan tudja vinni ez a 184 lóerő és sűrűbb városi forgalomban is megelégedett 8,5 literes fogyasztással. Milyen érdekes, hogy folyamatosan puritánnak nevezzük, pedig ezzel a magasztos nyugalmával előbb kiérdemelte nálam, hogy tiszteletteljesen üljek benne, mint a nagydiszkós csúcsváltozatok. Jól láthatóan a közönség is így áll hozzá, legalábbis fiestás srácként furcsa érzés, hogy ennyien lehúzódnak előlem. Ehhez az autóhoz nem illik a sietség, sokkal jobban áll neki a halk suhanás a föld felett. Ehhez pedig kevesen értenek jobban, mint a Mercedes.