Már a legjobb három között a Qualisport Racing Afrikában

2018.01.06.
Assát elhagyva Fort Chacal felé vette az irányt pénteken a 2018-as Africa Eco Race mezőnye: a hely neve valószínűleg keveseknek mond bármit is, ha viszont azt mondjuk, hogy Laayoune, sokan azonnal rávágják, hogy Nyugat-Szahara! A 499 kilométer hosszú, az afrikai tereprali-maraton évtizedes fennállásának eddigi leghosszabb szelektív szakasza a térség legnagyobb városának közelében zárult, ám addig komoly kihívás volt eljutni mindenki számára – igaz ez a mezőnyben a magyar színeket ezúttal egyedüliként képviselő Qualisport Racing kamionosaira. Látva azt, hogy az előző nap komolyan megrostálta a kamionos mezőnyt, Kovács Miklós és két állandó társa, Czeglédi Péter navigátor és Ács László fedélzeti szerelő ezúttal is kimérten igyekezett hajszolni a Scania Qualisport Torpedót. Az eredmény nem maradt el: a sziklás, köves terepen a dunaszentbenedeki csapat 5 óra 58 perces időt repesztett, amivel a kategóriában a 3.helyen végeztek a nyitány óta domináló Iveco-pilóta, Gerard de Rooy, valamint a Tatrával versenyző Tomas Tomecek mögött. „Szerencsére ma is sikeresen teljesítettük a távot, 500 kilométernyi volt a szelektív szakasz, amelynél hosszabb mért távot még sohasem futottunk az Africa Eco Race története során” – mondta Kovács Miklós, a Qualisport Racing pilótája, aki a 2008-as kezdetek óta rendszeres résztvevője a futamnak. „Az első méterektől kezdve klasszikus Marokkó volt a mai menet, kövekkel és sziklákkal, utána viszont egy nagyon gyors rész következett körülbelül 200-250 kilométeren keresztül. Ezen a részen szinte végig padlógázzal tudtunk haladni. Az előttünk startoló kamion, a DAF-os hollandok porában sokat jöttünk, de ők egy ponton valami miatt megálltak. Úgy tudjuk, hogy valamilyen műszaki gondjuk adódott. Az utolsó 80 kilométeren az utóbbi napok trendje folytatódott, ismét kaptunk egy defektet. A cserével gyorsan, nagyjából 10 perc alatt végeztünk, de nem jutottunk messzire. Talán 5 kilométert mentünk, amikor éreztük, hogy gondok vannak a jobb hátsó abronccsal is. Hála az égnek ez csak egy lassú defekt volt, így a fedélzeti keréknyomás-állító rendszer használatával végig tudtunk jönni, nem volt szükség cserére. Úgy gondolom, hogy a történtek fényében nagyon is van okunk arra, hogy elégedettek legyünk a mai 3. helyezésünkkel.” Pénteki produkciójával a magyar különítmény az összesítésben is előrelépett a 3. pozícióba: De Rooy nagy fölénnyel vezet, míg Tomecek – aki egyedül, navigátor nélkül vágott neki a távnak – Kovácsékat 45 perccel megelőzve birtokolja a 2. helyet. Bár a 12 szelektív szakaszból álló, január 14-én a dakari Rózsaszín tó partján lezáruló viadalnak ez még csak a korai fázisa, amikor túlságosan korai a végeredményről spekulálni, a Scania-trió jelenlegi pozíciója kétségkívül hízelgő. „Pokolian sok van még hátra, ráadásul ez egy nagyon nehéz verseny, de természetesen azon vagyunk, hogy a folytatásban is komoly hiba nélkül menjünk. Hogy összejöhet-e a 3. hely a végére? Bárcsak úgy lenne, ami tőlünk telik, megtesszük ennek érdekében!” – fogalmazott Kovács Miklós. Az autósoknál negyedik versenynapon is folytatódott a csata a tavalyi győztes,Vlagyimir Vasziljev és kihívója, Mathieu Serradori között. Míg az előző napon a francia buggy-s odavágott az összetettben is vezető orosz Mini-pilótának, addig most újra a 2. helyre kényszerült: Vasziljev 3 perc 21 másodperccel bizonyult jobbnak, az összetettben pedig 10 perc 23 másodperccel vezet Serradori előtt. A motorosoknál drámát hozott a nap, ugyanis a korábbi kétszeres győztes, Pal Anders Ullevalseter KTM-jén nagyjából száz kilométer után megadta magát az üzemanyagtank: a norvég klasszis kénytelen volt félbeszakítani a szakaszt, csak jelentős időbüntetéssel folytathatja a versenyt, így a jelek szerint kiszállt a győzelemért zajló játszmából. Paolo Cecci behúzott egy újabb szakaszgyőzelmet, ezzel az olasz Honda-versenyző megerősítette vezető pozícióját a kategóriában. Szombaton az Africa Eco Race mezőnye az utolsó marokkói szakaszt futja, de még nem búcsúznak az országtól, hiszen Nyugat-Szaharában, egy hagyományos helyszínen, Dakhlában töltik majd a vasárnapi pihenőnapot. Addig persze még egy jókora penzum hátravan, hiszen az ötödik szakasz 436 kilométer lesz. A szervezői előrejelzés szerint az útvonal egészen új, „műszaki és navigációs szempontból rendkívül nehéz, vezetői szempontból azonban kifejezetten élvezetes” lesz.

Új rekord: több mint 6 millió Volkswagent gyártottak 2017-ben

2018.01.06.
Thomas Ulbrich, a Volkswagen márka igazgatótanácsának gyártásért és a logisztikáért felelős tagja egyértelmű jelet lát mindebben: „A 12 hónap alatt gyártott több mint 6 millió Volkswagen mindenek előtt azt mutatja, hogy gyáraink és alkalmazottaink folyamatosan javítják termelési képességeiket. Csúcsteljesítményű gyártási kollektíváink vannak, amelyek sikeresen meg tudnak felelni az ügyfelek növekvő kereslete által jelentett igényeknek.” A fejlődés húzóerejét a hosszú ideje a legnagyobb számban értékesített Jetta, Golf, Santana, Passat, Polo, illetve a Tiguan iránt megmutatkozó növekvő kereslet, és a közelmúltban piacra bevezetett termékek, mint például az új Polo, az Arteon és a T-Roc jelentik. A Volkswagen márka 14 országban több mit 50 gyárban végzi a gépkocsik gyártását. Amióta a sorozatgyártás a Bogárral 72 évvel ezelőtt elkezdődött, több mint 150 millió Volkswagen gépkocsi gurult le a gyártósorokról. A márka világméretű portfoliója jelenleg több mint 60 típust foglal magában. A jövőre vonatkozó TRANSFORM 2025+ stratégia keretében a Volkswagen márka felgyorsítja modell offenzíváját. A Volkswagen csak 2017-ben több mint 10 újdonságot mutatott be világszerte. Az elkövetkező néhány évben a teljes termék paletta megújul, és olyan kulcs szegmensekben bővül, mint a szabadidő autók (SUV) és az e-mobilitás. Ebben az első szakaszban a márka jelenléte különösen a szabadidő-autók (SUV) kategóriájában fog jelentősen megerősödni. 2020-ra a márka 19 szabadidő autó változatot mutat be világméretekben, és ebben a kategóriában összesített részesedése eléri majd a 40 %-ot. A második szakaszban, 2020 után, a márka teljesen új elektromos architektúra alapján épít fel egy teljesen új elektromos hajtású termékcsaládot, melyben az I.D. jelenti majd a Volkswagen autók jövőjét. Ez a család az I.D., az I.D. Crozz és az I.D. Buzz változatokat foglalja magában. Ezek a típusok adják majd a Volkswagen 2020-at követően rövid időközökkel, a világméretű elektromos autó offenzívája keretében bemutatandó újdonságainak fő változatait. 2025-ben várhatóan egymillió elektromos Volkswagen lesz majd az utakon.
Címkék: 

Toyota 20180101-2

2018.01.06.

Toyota 201801-1

2018.01.06.

Csehországban tavaly rekordszámú új autót adtak el

2018.01.06.
A legkeresettebbnek a családi SUV kategória számított, amelynek részesedése az eladásokban mintegy 25 százalékos. A második helyen az alsó közép-kategória volt 21 százalékos részesedéssel. Piaci szakértők az idén az eladások további 3-8 százalékos növekedésére számítanak, ami 280 000-293 000 új személyautót jelent. Általános vélemény, hogy a növekvő eladás az erősödő gazdaság és a piaci konjunktúra eredménye.   Tavaly a legtöbb új személygépkocsit a cseh Skoda Auto adta el: a 84 138 új autó éves szinten kétszázalékos növekedést jelent. A második helyen a német Volkswagen áll 26 942 eladott autóval, ami egyszázalékos növekedés. A harmadik helyen álló dél-koreai Hyundai 21 420 autót adott el, két százalékkal többet, mint 2016-ban. A negyedik helyen az amerikai Ford, az ötödiken a román Dacia, a hatodikon pedig a francia Renault van. A legkeresettebb modelleket a Skoda Octavia (27 051 eladott kocsi), a Skoda Fabia (21 281) és a Skoda Rapid (12 407) alkották. Az eladott új személygépkocsik 58 százaléka benzinmotoros volt, ez négyszázalékos növekedés. A gázolajos autók részaránya 38 százalékra esett vissza, ami ötszázalékos csökkenés.  Külföldről 2017-ben több mint 170 ezer használt kocsit hoztak be Csehországba. A cseh utakon futó személygépkocsik 53 százaléka több mint tíz éves. 

Szalay-ék készen állnak a Dakar rajtjára

2018.01.06.
Az inkák szent helye, a Pachacamac (amely a földrengés istenéről kapta a nevét) alig egyórányi autóút Lima belvárosából, s az Opel Dakar Team párosa úgy döntött, ha már itt van, megnézi.  Annak idején ezen a helyen beszélték meg az inkák vezetői ügyes-bajos dolgaikat a jósokkal – szóval nagy dolgok dőltek el itt, s persze ide jöttek akkor is, ha támogatásra, felsőbb segítségre volt szükségük.  Nos, „egy kis plusz támogatás sosem árt” alapon Szalayék is megsimogatták a megsimogatni való szobrot, hiszen nem akármilyen két hét vár rájuk – 9000 kilométer Perun, Bolívián és Argentínán keresztül a córdobai célig. Sivatag, magaslat, pampák – olyan nehéz terep, hogy még az igazán rutinos rókák is nehezen tudnak válaszolni a kérdésre, melyik lesz a vízválasztó szakasz. Egyszerűen azért, mert majdnem mind pokoli nehéz.  „Megnéztem az első néhány szakasz pontos leírását, és az jutott eszembe, hogy baromira nem szeretem, amikor fenyegetnek” – foglalta össze a lényeget Bunkoczi. No igen, egy száz kilométeres dűnesor még leírva sem tűnik barátságosnak, hát még ha a közepén találja magát az ember... S alig néhány nap múlva ők bizony ott lesznek a kellős közepén.  De visszatérve a Pachacamacra, amikor azt kérdezték tőlük, vajon mit kérnének az istenektől, a navigátor azt mondta, nem mást, mint hogy segítsen mindig jó döntéseket hozni és jó irányt választani. Utóbbi ugyanis kulcskérdés a Dakaron. Egy rossz irányból megkerült dűne megpecsételheti a versenyzők sorsát, míg egy jó döntés sokat hozhat a konyhára.  „Az autónk jó, a kedvünk jó, csak most már rajtolhatnánk, mert bizsereg a talpam, jó lenne már nyomni a gázt” – mondta Szalay Balázs, aki egy vadonatúj Opel Crossland X-szel vág neki a versenytávnak.  Ennek szellemében tértek nyugovóra a versenyzők, akik szombaton az ünnepélyes rajtceremónia után Pisco felé veszik az irányt, ahol megtartják a Dakar első szakaszát, amely a hírek szerint rövid lesz, de velős...

Kubai koktél: Sok Chevy, egy adag Lada - kínaival keverve

2018.01.05.
Változó széljárás Fidel Castro halála, Raúl Castro gazdasági reformjai, Obama amerikai elnök békülékeny gesztusai és a turisták tömegeinek beáramlása alapvető változásokat hozott a szigetországban. A piacgazdaság előszele lengedez egy olyan országban, amelynek  politikai körvonalait még a hidegháború alakította ki. Közvetlen járatokkal érkeznek az USA-ból az egykor innen kimenekültek, hogy dollár ezreket hozzanak itteni rokonaiknak. Az embargó enyhítése drámai következményekkel járt. De miként hatott mindez a szigetország eklektikus autóállományára?  Hatvanezer oldtimer                                                                                      Fotó: Granma   Bizonyára léteznek hivatalos nyilvántartások arról, mekkora és milyen összetételű is a szigetország autóállománya, de ezeket az adatokat a kubai hatóságok soha nem publikálták. A nagyjából magyarországnyi területű és lakosságú Kubában becslések szerint mind a mai napig mintegy 60 ezer olyan kocsi fut, amelyek 1959 előtt gördültek le az amerikai futószalagokról.   Három évvel ezelőtt, amikor Raul Castro váltotta Fidelt a hatalomban, felcsillant a remény, hogy szabadabban lehet majd személyautóhoz jutnia a közembereknek. (Eddig ez a nomenklatúra privilégiuma volt.) A kormány 2014-ben eltörölte azt a rendeletet, amely engedélyhez kötötte magánszemélyek autóvásárlását, és könnyítéseket vezetett be az új autók behozatalát szabályzó szigorban. A látszat azonban csal. A szabadság csupán annyit jelent, hogy az autókat szabadon lehet értékesíteni, de az új autók behozatala továbbra is állami monopólium. Ráadásul az importjárműveket 100 százalékos vám is terheli. A megváltozott rendszer mélypontja az volt, amikor az alapár négy-ötszörösére rúgó haszonkulcsok csillagászati magasságokba emelték az új kocsik árát. Érkezett például egy hajórakománynyi Peugeot, melyeket 85 ezer dollárért kínáltak a szabadpiacon.  Miniszteri engedély a munka hőseinek Bármennyire is abszurd volt a helyzet, a kubaiak még mindig inkább ezt preferálták, mint a korábbi rendszert, amikor magánszemélyek csak 1959 előtt gyártott autókat adhattak-vehettek. Aki új autóhoz akart jutni, annak nem csak a csillagászati összeget kellett előteremtenie, hanem rendelkeznie kellett a miniszterelnökség engedélyével, amit a szocialista munka frontján nyújtott kiemelkedő teljesítménnyel lehetett kiérdemelni.  Érdemek már nem kellenek, dollár tízezrek azonban igen. Az újonnan létrejött autókereskedelmi portálon (AutoCubana.com) az átlagárak 15 és 55 ezer dollár között mozognak. Egy Lada 20 ezer dollárba kerül, egy 2006-os Hyundai Accentért pedig 27,500 dollárt kér a tulajdonosa. (Hétszer annyit, mint amennyiért ezt a típust az USA-ban árulják.) De egy 2014-es Audiért már 95 ezer dollárt kell fizetni. Abban az országban, ahol a havi átlagkereset 25 dollár. S hogy honnan van ennyi pénze ennyi embernek? Természetesen a Castro elől Miamiba szökött rokonoktól.  A kubai autóállomány nagyjából öt nagy kategóriába sorolható: eredeti amerikai klasszikusok, nem eredeti amerikai klasszikusok, orosz személy- és tehergépkocsik, újabb típusú dél-koreai, kínai és japán személygépkocsik, valamint európai autók. Ez utóbbiak jelentik a legkisebb hányadot. Klasszikusok Detroitból A kubaiak büszke autótulajdonosok. Nem csoda: fél évszázadon át forgalomban tartani egy külföldi autót, valóban okot ad a büszkeségre. Óhavanna ragyogó napsütésében ott csillognak a színes metálba öltöztetett Cadillacek, Chevyk. Az omladozó házfalak pedig visszaverik azoknak a Buickoknak és Fordoknak a jellegzetes, öblös motorhangját, amelyek több mint fél évszázada gördültek ki Detroit összeszerelő üzemeiből. A legjobb állapotban lévő és legelegánsabb krómozott kupék többsége teljes munkaidőben a turistákat szolgálja ki, akik megfizethető árakon furikázhatnak velük a Maleconon vagy a Quinta Avenidán éjjel-nappal. Az eredetiség a kulcs. Ki ne áldozna néhány dollárt azért, hogy egy 50-60 éves Chevyvel menjen el Hemingway kocsmájába?  Ám ha néhány utcányira eltávolodunk Óhavanna turisztikai látványosságaitól, feltárul egy másik Kuba is, lepusztult, vánszorgó autómatuzsálemekkel. Ezek is amerikai kocsik, de olyanok, mint a klasszikus viccben a múzeum büszkesége, a kétezer éves balta: az idők folyamán négyszer cserélték a nyelét és kétszer a fejét. Ez a lepusztult flotta a valódi tömeges örökség, amely a hétköznapok igényeit szolgálja ki. A mojito mellett ez az igazi kubai koktél. Az amerikai karosszéria egyes elemei eredetiek még, de a motorházat már Hyundaiok vagy az orosz autókból (olykor hajókból vagy traktorokból) átemelt dízelek foglalják el. Kubában a benzin közemberek számára szinte megfizethetetlen, a dízel a felébe kerül. A kubaiak találékonyságára jellemző, hogy elszaporodtak az "adaptáló" műhelyek, amelyek arra szakosodtak, hogy az újabb, hatékonyabb dél-koreai motorokat agyusztálják be a nagy amerikai klasszikusokba.  Chapisterók paradicsoma Kuba a chapisterók, vagyis a hivatalos és nem hivatalos karosszérialakatosok paradicsoma. Itt minden utcában működik egy műhely, dolgozik egy chapistero, akinek - sokakkal ellentétben - folyamatosan van jól fizető munkája. A kubaiak a nélkülözés évtizedei alatt ritka találékonyságra és megoldó képességre tettek szert, ami leginkább az autók világában érhető tetten. Annak idején, 60 kilométerre Havannától egy úton heverő szikladarab leszakította a kipufogómat. Még elvánszorogtam valahogy a legközelebbi benzinkútig, ahol ki volt írva: No hay gasolina - Nincs benzin. A dologtalan benzinkutas a hátsó udvarban lévő szemétdombot lábával széttúrva talált egy  konzervdobozt. A letört kipufogóvégeket ehhez drótozta és közölte: ezzel simán elmehet Havannáig. És tényleg....  Annyi bizonyos: bármilyen irányból is fújjanak a politika szelei, az amerikai klasszikus márkák továbbra is Kuba jelképei  és identitásának szerves részei maradnak. ZIL, a vidék csillaga A Kuba útjain közlekedő autók többségének életkora jól meghatározható. Nagyjából a kubai forradalom győzelme (1959) és a Szovjetunió szétesése (1990-es évek eleje) közötti időszakra tehető. Az ív meglehetősen pikáns a Chevytől a 2107-es Ladáig. Vannak olyan, Havannától távol eső vidékek, ahol a helyi tömegközlekedést és a turisták szállítását is egy-egy ZIL teherautóval oldják meg, amit a kubai köznyelv "orosz limuzinnak" nevez. A belső teherszállítást hatalmas  KrAZokkal bonyolítják. Az orosz gyártmányú autók többsége azonban Lada, amelynek dizájnja alig változott valamit 1970 és 1989 között. A  taxik jelentős része is Lada, Moszkvics vagy Volga. Meglehetősen lehasználtak, de működnek. Sőt, néhány megszállott tulajdonos olyan gonddal ápolja őket, mint mások az amerikai matuzsálemeket. Ennek jelentősége akkor válik nyilvánvalóvá, ha hozzátesszük: az itteni autók legnagyobb ellensége a sós tengervízből felszálló pára, ami a szó szoros értelmében megeszi a karosszériát. A jelenleg forgalomban lévő  autók többsége - koránál fogva - még olyan fémlemezekből készült, amelyek nem vagy alig állnak ellen a korróziónak. Egy Lada normál esetben egy éven belül rozsdásodni kezd. Csilivili állapotban tartani maga a csoda. Kubát ezek alapján nyugodtan el lehetne nevezni a karibi Sziszifusznak. Még nem tudni, Trump nem kergeti-e Kubát ismét az oroszok karjaiba. Ha így történik, akkor hamarosan az orosz gépjárműgyártás büszkeségei tömegesen jelennek meg  Santa Clara, Santiago vagy Camagüey útjain. Kínai figura Ami az ázsiai autók térnyerését illeti, a Kia és a Hyundai köszönik szépen, jól érzik magukat a pálmafák alatt. Hivatalos adatok híján csak következtetni lehet arra, hogy az új gyártású autók között a dél-koreai márkák viszik el a pálmát. A bérelhető kocsik többsége már most dél-koreai. Sok a 90-es évek közepén gyártott Kia dízel, amelyek lehasználtak ugyan, de még mindig jól teljesítenek.  Jelen vannak a kínaiak is. A legjellemzőbb példa a kínai összeszerelésű Geely, amelyik kísértetiesen hasonlít a Chevrolet Cruze-ra. A kubai kormány 2009-ben kezdett importálni Kínából Geelyket, amelyeket aztán rendőrautóként, taxiként és turisztikai célokra hasznosítottak. Érdekes, hogy viszonylag kevés a japán autó. Elvétve látni néhány Mitsubishi Lancert, Toyota Land Cruisert. Ezek is jellemzően külföldiek tulajdonában vannak.  A nagy kelet-nyugati csatározások közepette az ázsiai autógyártók szép csendesen beeveztek Kubába. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelenthessük: a koreai és kínai autógyártók expanziója folytatódni fog. A gazdaság élénkülésével és a politikai enyhüléssel párhuzamosan egyre több kubai engedheti majd meg magának, hogy ázsiai kiskocsikat vásároljon.  Vén Európa Nyugat-Európát viszonylag csekély számú márka és kocsi képviseli. A legnépszerűbb talán a régi Mercedes-Benz. A még Castro idején ideérkező európai szakemberek a 80-as évek végén, a 90-es évek elején viszonylag nagy számban hoztak be W123-s és W124-es Mercedes-eket, de számuk így is elenyésző. A néhány Mercedes C200-as bérautóként áll a turisták rendelkezésére. A BMW és az Audi is ritka. Elvétve találkozni néhány Fiat 500-zal, Alfa Romeóval, melyek szintén a 80-as években érkezhettek. Az európai képet színesíti az a hajórakománynyi Peugeot és Citroen, amelyeket 2014-ben, az autóvásárlási könnyítések évében importálták.  Kubában autótulajdonosnak lenni hatalmas üzlet. Aki külföldi rokonokon vagy a pártállam kiszámíthatatlan csatornáin keresztül mégis hozzájut, az egy életre megalapozta a szerencséjét. Az autó itt nem viszi, hanem termeli a pénzt. 50 év után is. Sőt, akkor igazán.  

Nicholas Latifi lesz a Force India tesztpilótája

2018.01.05.
Latifi az elmúlt idényben egy viadalt megnyert a Forma-2 sorozatban, és kilencszer állhatott a dobogóra, összetettben pedig ötödik lett. Emellett a Renault tesztpilótája volt a királykategóriában. A Force India a mexikói Sergio Perezzel és a francia Esteban Oconnal vág neki a március 25-én Ausztráliában rajtoló idénynek, a csapat másik tesztpilótája a GP3 19 esztendős bajnoka, a brit George Russell lesz.  

Oldalak

 

Az oldal fő támogatója