Csörgő Lacival nem titkoltan tízen éve ismerjük egymást, de beszélgetéseink ezidáig mindig megmaradtak a kollegiális kereteken belül. Történetét hallgatva némi de ja vum is lett, egyívásúak lévén. Generációnk tipikus útkereső motívumait véltem felfedezni a beszélgetés folyamán, ami eklatáns példája is lehetne az akkori éra szülötteinek - azaz anyám szavaival élve: „soha nem tudhatod, mit hoz az élet”. Ez a végetlenül leegyszerűsített és tág határok között mozgó életpályamodell volt tetten érhető Laci életében is, amiben inkább a sors irányította a dolgokat, sem mint az ember a sorsát. Autószektor (ASZ.): Már gyerekként is oda voltál az autókért? Csörgő László (CS.L.): Nagyon is. Apám ölében tetten meg az első kilométereimet, és még nem volt jogosítványom, amikor elcsenve az autónk kulcsát tettem meg az első métereket. Mondjuk erre nem szívesen emlékszem vissza, mert néhány kuka bánta a bravúroskodást a ház előtt. ASZ.: De, ha jól tudom még sem erre vetted – mármint az autók felé – az irányt CS.L.: A műszaki vonal megmaradt, de erősárammal, villamossággal foglalkoztam, pontosabban ez volt a végzettségem, később a Kandót is elvégeztem energetika szakon. A katonaság után pedig stúdiósként dolgoztam a Havanna bárban. Persze ez csak átmeneti dolog volt, később irodatechnikával és orvostechnológiával foglalkoztam. ASZ.: Hogy változott a fáziskereső ceruza Land Roverré? CS.L.: Az sehogy, ez nem az mese - mondja Laci mosolyogva. Találkoztam egy ismerősömmel, aki akkor a Landimexnél dolgozott. (Akkor ez a cég volt a márka első magyarországi importőre) A beszélgetésünknek az lett a vége, hogy nézzük meg, hogy tudnánk együtt dolgozni. A műszaki végzettségem révén a szerviz, az úgynevezett after sales-szes vonalat vittem. A landimexes munkatársaknak nagyon sokat köszönhetek, sokat tanultam tőlük. Később eggyel feljebb léptem, és már az értékesítéssel foglalkoztam. Nehéz időszak volt, de szép! Ne felejtsük el, hogy 1992-93-at írtunk, a Lada Niva korszak, ami pont egy negyedébe kerül, mint egy Land Rover. A legnagyobb sikernek azt könyvelem el, hogy egy nehéz és hosszú tendereztetés után mi szállíthattuk az Áramszolgáltatónak a Defendereket. ASZ.: Ha, jól tudom a Land Rovernél történő tulajdonosváltások felkavarták itthon is az állóvizet, ez érinett téged? CS.L.: Először a BMW volt a márka új tulajdonosa, aki más stratégiában gondolkodott. A Landimex visszaminősült dealerré, de egyébként meg minden ment tovább. Az újbóli váltáskor viszont elgondolkoztam a tovább lépésen, de továbbra is mentem a márkával, hogy úgy mondjam. Akkor a Cél Motors lett a hivatalos importőr, ahol több pozícióban is kipróbálhattam magam. Egyébként ott rögtön a mélyvízben kezdtem. A cég Székesfehérváron nyitott egy szalont, azt kellett bevezetni. Ez az időszak is legkedvesebb emlékeim közé tartozik. ASZ.: Viccesre véve a kérdést a magánéletednek is szerves része volt a Land Rover? CS.L.: Igen! Mondhatnám, hogy jöttek a lehetőségek. Elkezdtem egy barátommal amatőr off-road versenyekre járni, aminek tulajdonképpen pozitív hozadékaként elkezdtünk túrákat szervezi. Később üzleti alapokra helyzetük a dolgot, ma már túrák mellett csapatépítéssel is foglalkozunk és építettünk egy kalandparkot is. ASZ.: Úgy gondolom, hogy érkezzünk meg kronológiában a mához. Hiszen a Cél Motors után az Autopalace kapta meg a Land Rover-Jaguar importőri jogait. Te híven követted a márkát? CS.L.: Tulajdonképpen igen, bár volt egy vargabetű az újrakezdésben. Egy évig hajófinanszírozással foglalkoztam, de az egy más magasság volt, így visszatértem a gyökerekhez. Elmentem az Autopalace akkor ügyvezető igazgatójához Markó Zoltánhoz és megegyeztünk. ASZ.: Most itt ülünk a Drivingcamp kávézójában – tegyük hozzá nem véletlenül – mivel most itt is dolgozol. Egy fenékkel immáron három lovat? CS.L.: Majdnem, illetve volt 3-4 kemény év, amikor igen. ASZ.: Hogy jött a Drivingcamp? CS.L.: Még a kezdetek kezdetén kerestek meg, hogy az off-road szekcióról mondjam el a véleményemet. Később – amikor már üzemelt a tesztpálya – akkor eseti jelleggel instruktorként is bedolgoztam. ASZ.: Hogy tudtad összeegyeztetni a többi tevékenységeddel? CS.L: Szerencsére mindenhol megtaláltuk a módját, de később döntést kellett hoznom. Itt a Drivingcamp-ben felajánlottak egy vezető instruktori státuszt. Az off-road mellett ekkor már az on-roaddal is elkezdtem foglalkozni. Nagyon szeretem és érdekel ez a dolog! Nehéz és fárasztó volt minden összeegyeztetni, így ha fájó szívvel is, de az értékesítési munkát hagytam el. Igazából csak a napi kontaktusom szakadt meg az Autopalace-szal, továbbra is munka kapcsolatban vagyunk, de ez már egy másik konstrukció. ASZ.: Említetted, hogy szereted, és nagyon érdekel is a vezetéstechnikai képzés. Ha röviden össze kellene foglalni, hogy definiálnád? CS.L.: Szeretek emberekkel foglalkozni, és tanítani, bár nagyon nehéz, de nagyon jó dolog. Nem hinném, hogy röviden össze tudnám foglalni, hiszen ez az instruktori tevékenység igen sokrétű. A cél, hogy aki ide eljön, az úgy menjen haza, hogy jobb sofőr vált belőle, aki kellően defenzív és ha pontosan nem is, de már sejtése van arról, hogyan kéne ezt vagy azt másképp csinálnia. A jogosítvány megszerzéséhez szükséges alapképzés csak egy pontig tanít meg dolgokra, nem készít fel bizonyos vészhelyzetek kezelésére, ahol a reakciók számos esetben csak ösztönösek vagy más esetben mások – barátok, ismerősök – által adott tanácsok. Ezért lennék én híve a többlépcsős jogosítvány megszerzésének. Ez nem ördögtől való ötlet, számos országban már létezik ilyen. ASZ.: Egy instruktor jól vezet? CS.L.: A kérdés jó! Alapvetően jól kell tudni vezetni. De közöttünk is vannak olyanok, akik zsigerből megcsinálnak egy feladatot, másoknak többször kell nekifutniuk, de a végére mindenki megtanulja.  De, nem ettől vagy nem csak ettől válik valaki jó instruktorrá, hanem azzal, hogy a tudását át tudja e adni. ASZ.: Ebben a minőségben hova lehet fejlődni, vagy számodra itt a Drivingcampen mi a cél? CS.L.: Mivel hihetetlen módon fejlődik a járműipar és ezzel együtt a vezetéstámogató rendszerek, ezért nekünk ezek helyes alkalmazását is jól kell tudni, és adott esetben erre meg is kell tanítanunk az ügyfeleinket. Ami a kérdés második részét illeti, arra hagy válaszoljak egy kis történettel. Egy céges tesztnap bevezető beszélgetésének végén mindig felteszem a kérdést, ki mit vár a mai naptól. Az egyik résztvevő face to face belemondja az arcodba azt; azt várja, hogy minél előbb vége legyen. Valljuk be ez nem túl kellemes belépő. De a nap végén ugyanez az ember odajön, és megkérdezi, hogy el tudja-e hozni ide a férjét. Ha pedig ő ezt gondolja, és akarja, akkor úgy vélem, hogy jól végeztük a dolgunkat.

Az új évfolyam a nagyvállalat életével és a szakterületek mindennapjaival ismerkedhetett meg.  „Vállalatunk kitűnő lehetőséget nyújt a duális felsőfokú képzés hallgatóinak tudásuk fejlesztésére nemzetközi ipari környezetben. Ugyanakkor fontos számunkra az egyetemi hallgatók kreativitása és innovatív gondolkodásmódja is”, mondta Dr. Knáb Erzsébet Audi Hungaria személyügyekért felelős igazgatósági tagja. Az elmúlt években indult villamosmérnök és járműmérnök szakok mellett szeptembertől a Széchenyi Egyetem a gépészmérnök szakkal bővítette a duális képzési kínálatot. Új tantárgy is indul az őszi szemesztertől a Járműgyártás Tanszéken, amely a minőségbiztosítással foglalkozik és az Audi Hungaria gyakorlati szakértői tartják. A nagyvállalat gyakornoki programjára egyre nagyobb az érdeklődés, létszámrekordot könyvelhettek el a közelmúltban, ugyanis az utóbbi hetekben egyszerre 600 hallgató töltötte szakmai gyakorlatát az Audinál. A fiatalok betekintést kapnak a szakterületek munkájába és szakirányuknak megfelelő projektekben vehetnek részt. A nemzetközi környezetben elsajátítható korszerű szakmai ismeretek, valamint a rendszeres teljesítményértékelés mellett a diákokat a vállalatnál tapasztalt mentor segíti tanulmányaik ideje alatt. Mindemellett német nyelvi kurzusokon is részt vehetnek. A frissdiplomás szakembereket vonzó karrierlehetőségek várják az Audi Hungariánál. 

A Frankfurti Autószalonon a Toyota újabb fejlesztéseket mutat be az Auris modellcsaládban, amelyek révén a modell még inkább megerősítheti pozícióját a kompakt ferdehátúk és kombik piacán. E fejlesztések közt szerepel az új Auris Touring Sports Freestyle változat és a 2018-as Auris-kínálat. Az Auris Freestyle a nagy sikerű Auris Touring Sports kombi friss, nagyvárosi stílusjegyekkel felfrissített változata. Az autót a fekete kerékjárat-borítások és oldalsó légterelő szoknyák, illetve az alumíniumszínű első-hátsó alsó védőelemek teszik egyedivé. A céltudatos kisugárzást tovább erősíti a fekete hűtőrács, a sötétített hátsó üvegezés és a külső tükrök ezüstszínű borítása, nem beszélve az öt dupla küllős, 17 colos könnyűfém keréktárcsák fekete/csiszolt fémszínű felületéről. Az új Freestyle változat minden egyéb tekintetben az Auris Touring Sports közismert erényeit kínálja a vásárlóknak, például a hibrid, benzines és dízel hajtásláncok kivételesen bőséges palettáját, vagy a tágas csomagteret, ami a hátsó ülések ledöntésével 1.685 literesre bővíthető, így ideális azok számára, akiknek sok hely kell sportszereik vagy egyéb eszközeik szállításához. A Freestyle kivitel korlátozott darabszámban készül, és decembertől lesz kapható az európai piacokon. Az Auris a 2018-as modellévben A Frankfurti Autószalonon láthatóak először az Auris modellcsalád 2018-as újdonságai. Az új megoldások tovább erősítik az Auris jól ismert minőségét és stílusát, és modern, sportos hangulattal gazdagítják az autó külső megjelenését. A népszerű Auris Bi-tone modellek kínálatában egy új kék árnyalat jelenik meg. A karosszériaszínek sorában a divatos Manhattan Szürke is feltűnik; az új metálfényezés nem igazán csillogó, inkább visszafogottan mély tónusú. Ez a teljes karosszéria fényezéséhez ugyanúgy megrendelhető, mint a Bi-tone változatok egyik színeként, mutatós kontrasztot képezve a fekete tetővel, cápauszony antennával, hátsó légterelővel, külső tükörburkolatokkal és hűtőráccsal. A küszöbök fekete fényezése opcióként kérhető, a fekete hűtőrács pedig az Auris Style felszereltségi szinthez rendelhető.