publicdomainpictures.net  Világjárvány a legrosszabb időpontban Napok óta nem hagy nyugodni az a gondolat, ami a kijárási korlátozások idején fogalmazódott meg bennem a motorosokkal, motorozással kapcsolatban. Mára már persze enyhültek a körülmények, viszont volt jó pár erős hetünk, amikor mindenkit próbára tett a vírus, hiszen a világháborúk óta nem kerültünk olyan élethelyzetbe, hogy korlátozták volna azt, hogy mikor, hová, és milyen szándékkal mehessünk. Motorosként az év legszebb, és legjobban várt időszaka a tavasz, és ilyenkor már tűkön ülve, szinte beöltözve várjuk az első márciusi meleg napsugarakat, amikor végre újra hódolhatunk e csodálatos életformánknak. Ezt most a vírus keresztül húzta, hiszen a legrosszabbkor időzítve, pont a tavaszi kikelet idejére robbant be Európába. p1.pxfuel.com Maradj otthon Nekem sem volt más választásom, nyugton kellett maradnom a négy fal között. Annyi szerencsém volt, hogy a korlátozások életbe lépése előtt, a kellemes melegben, pont sikerült egy rövid kört tennem a kedvenc közeli útvonalamon. De másnap már meg is kezdődött a kényszerű pihenő. A médiumokban nagyon sokszor elhangzott, hogy a saját, és idős hozzátartozóink, honfitársaink érdekében csak a legszükségesebb esetekben hagyjuk el otthonainkat, mert ezzel tudjuk a leggyorsabban megakadályozni a vírus terjedését. Pont ezért kaptam fel a fejem az első alkalommal arra, amikor arról olvastam, hogy motorosok nagyobb csoportokban koptatják az aszfaltot a Mátrában. Helyettük is szégyenlem magam, mert ilyenkor nem csak saját, hanem az egész hazai motoros társadalom jó hírét rontják, és felelőtlen „akciójukkal” az egész ország figyelmét magukra terelik. Pár nap múlva újabb érdekes hírek jelentek meg motoros balesetről, szintén a Mátrából, illetve az operatív törzs szóvivőit is kérdezték ebben a témában. Ők egyértelműen megfogalmazták, hogy nem lehet csupán a motorozás, - mint szabadidős tevékenység - miatt elhagyni az otthonainkat. Azt gondolom, hogy aki felelősségteljesen gondolkodik, az megérti, és elfogadja ezt. Ha pedig tényleg nem tudja tovább tétlenül nézni a csodálatos időjárást, akkor szégyenkezve bár, de motorra ül, hogy „bevásárolhasson”, vagy intézze ügyeit. Közben teltek a napok, és a korlátozások nem enyhültek, viszont többször is arra lettem figyelmes, hogy az utcában felbőgnek a motorok, és indul a motorozás, sajnos nem egyszemélyes üzemmódban, hanem többen is együtt indultak útnak. Bevallom őszintén, hogy nagyon nehéz volt így otthon maradni. Szóval meg is érkeztünk a következő problémához a kérdéskörben, mégpedig azzal, hogy ha látjuk, hogy mások szabályt szegnek, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon akkor mi miért nem mehetünk? Biztos vagyok benne, hogy sokan itt véreztek el, és elindultak, mert „ha másnak lehet, akkor nekem miért ne lehetne” címszóval.   storage.needpix.com Ne csak magunkra gondoljunk Sokszor az élet úgy állít elénk kérdőjeleket, úgy sodor minket megoldandó feladatok sűrűjébe, hogy nem is tudunk róla. A kijárási korlátozásokkal hirtelen mindenkinek nagyon sok ideje lett, és aki ezt elfogadta, megélte, az képes volt saját hasznára fordítani a felszabadult idejét. Vajon a motorosok ránéztek a kopó-fogyó alkatrészekre? Ellenőrizték, és alaposan eltakarították a láncot, rámértek, és rátöltöttek az akkumulátorra? Ellenőrizték a fékfolyadékot? Megolajozták a bowdeneket? Ez csak néhány olyan dolog, amivel délutánokat el lehet szöszölni, hiszen tudjuk jól, hogy ha lemegyünk a garázsba, akkor úgyis ott ragadunk. Persze megértem, hogy ilyenkor már nincs idő ezekre, és sokkal jobb csavarni a gázt, és lapjával fordulni a hegyi szerpentinen, mert mindenki erre vár egész télen. De a mátrai települések polgármesterei már a járványhelyzet előtt is jelezték a motorosokkal kapcsolatos aggályaikat, akik versenypályaként használják a közutat. Az, hogy a korlátozások alatt ugyanezt tapasztalták, csak olaj volt a tűzre, és sajnos biztos vagyok benne, hogy szankciók várhatóak a témában. Ennek pedig nem feltétlenül csak azok isszák majd meg a levét, akik valóban kérdőre vonhatóak a nem felelősségteljes közlekedési stílusukért, hanem az egyszerű túrázók is, akik csak az öröm, és nem a szintidő javítása miatt tesznek egy, vagy több kört az ország egyik legszebb útvonalán. Persze hétvégente, két motoros balesettel kapcsolatos hír olvasása közben a különböző fórumokon nagyon szépen megmagyarázták a „sporttársak”, hogy a kijárási korlátozások alatti motorozással senkit nem veszélyeztetnek, és nem találkoznak senkivel, és ha balesetet szenvednek, akkor nem számít, hogy elkapják e a vírust, és egyébként sem tudják ellenőrizni, hogy betartják e a szabályokat vagy sem. Nekik hiába magyaráztam volna, hogy nem a kibúvókat kell megindokolni, hanem mint összetartó közösség példamutatóan viselkedni, mert egyszer minden véget ér, és ha visszatérnek a boldog békeidők, akkor sokkal jobb délcegen kihúzni magunkat azzal a tudattal, hogy büszkeség egy nagy, felelősségteljes közösség tagjaként motorozni. c.pxhere.com Most, amikor benézek a garázsba, kedvenc motorom még mindig ott áll. Megvárt, és ugyanolyan élvezetesen tudok majd vele motorozni, mint bármikor korábban. Talán nemsokára már igazán szabadon, nem kibúvókat keresve, és rendőrautót látva nem összeszorult gyomorral. Minden tiszteletem azoké a motorosoké, akik felnőtt, felelősségteljes emberként felül tudtak kerekedni saját érzéseiken, és a szabályokat betartva, önmegtartóztató módon hibernálták hobbijukat néhány hónapra. Vagy ha ezt nem is tudták megtenni, egyedül, és nem csoportosan tettek egy gyors karikát. Talán róluk kevesebb szó esett, mint a renitensekről, ezért is született ez a cikk, hogy kicsit ők is kárpótolva legyenek.