Hyundai Tucson MHEV teszt
Nincs két egyforma autó, és erre éppen az olyan teszt lehetőségek világítanak rá mindig, mint a mostani. Egymás után tesztelhettem az átható ráncfelvarráson átesett Hyundai Tucson full hybrid és minden jóval felszerelt változatát, majd pedig egy kevésbé felszerelt mild hybridet. Volt, amiből többet adott látványos, narancssárga fényezésben pompázó friss tesztalanyom, és volt, amiből kevesebbet. De mindenképp rendkívül tanulságos napokat hagyhattunk magunk mögött. Abba most nem megyek bele, hogy mi változott a facelift során, ezt ugyanis megtettem az első tesztben. Inkább arra koncentrálok ebben a tesztben, hogy miben más a két hajtáslánc.
Amik annyira azért mégsem mások. A Tucson kínálatára tekintve rögtön feltűnhet, hogy nem gondolták túl a motorkínálatot: ugyanazt az 1598 köbcentis, turbós, négyhengeres motort kínálják, többféle technológiával párosítva. Ugyanez a blokk kerül a sima, az MHEV, a HEV, de még a PHEV-be is, annak ellenére, hogy mostanra – a folyamatos frissítések ellenére is – viszonylagkorosnak mondható ez a Gamma blokk, amit még 2010-ben vezetett be a Hyundai. Amilyen ügyesen elrejtette a korát a full hibrid rásegítés, enyhe hibridként legalább annyira kitűnik a hangsúlyos turbólyuk vagy éppen a fogyasztás. Oké, a városon kívüli 6,8, városon belüli 7,4-7,5 literes átlag még mindig nem mondható rossznak egy kompakt városi terepjárótól, de azért ma már nem ez az elvárt színvonal a legtöbb gyártónál.
Míg a full hibridbe egy hagyományos, 6-fokozatú automata váltó kerül, addig a lágy hibridbe már egy 7-fokozatú, duplakuplungos egység, ez pedig alapjaiban is meghatározza a vezetési élményt. Utóbbi hozza a szoksásos „DSG” tulajdonságokat: egyenes, egyenletes gyorsításkor rendkívül gyorsan vált, ugyanakkor a gyors lassításokat majd újra gyorsításokat (például a jobbkezes utcákat) már nehézkesebben kezeli le, mint egy bolygóműves automata, és a turbólyukat is sokkal rosszabbul kezeli. Elinduláskor hozzá kell számolni azt a néhány másodpercnyi késlekedést, és ez tud kínos pillanatokat okozni, ha például valaki átenged minket maga előtt. Ami pozitív, hogy a mild hybrid Tucson elérhető dízelként és akár összkerékhajtással párosítva is.
Ráadásul sokkal hatékonyabban érvényesül az alap motor 160 lóereje, míg a full hibridnél néha úgy éreztem, hogy elnyeli valami ezt az erőt. Az MHEV változattal sokkal dinamikusabban lehet közlekedni, miközben élvezhetjük a modern fogyasztáscsökkentő megoldásokat is, mint amikor már guruláskor leállítja a motort, de tény, hogy a full hibrid változat sokkal jobban kisimította a hajtáslánc működését.
Ahogy említettem, ez a tesztautó egy feltűnőbb, ám kevésbé felszerelt változat volt. Érdekes módon éppen ezért tetszett sokkal jobban. Például a múltkori, Executive felszereltségű tesztautónál leuralta a hangulatot a kemény futómű, ami, mint kiderült, könnyen orvosolható egy egyel kisebb felniszettel. Továbbra is feszesre hangolt, ám a 19-colos felninél érdemben komfortosabb volt a kisebb kerekekkel a futása. Ugyanígy tanulság, hogy a kabint átható recsegés a tetőablak felől érkezik, azt elhagyva síri csend uralkodik odabent és élvezhetjük az egyébként remekül összeszerelt kabin minden kényelmét, ami még közepesen jó felszereltségnél is kitűnik a tömegből. Például a mai napig nem elterjedt, hogy a hátsó ülésekre is jut ülésfűtés, pedig a babával hátul utazó párom ezért mindent megtenne.
Pláne, ha bőrfotelek helyett, szövet ülésekkel rendeljük, amik még a téli fagyban is sokkal gyorsabban átmelegednek. Szóval a tanulság? Egy közepesen felszerelt, kis felnis, full hibrid Tucson tűnik a legjobb boltnak a mostani kínálatból. Így a menetkomfort mellett egy kis fogyasztású, hatékony full hibridet kapunk a pénzünkért. Egyébként a mild hybrid Tucson 13,5 millió forintról startol a jelenlegi kedvezményes árlistája szerint, míg a hibrid 1,6 millió forint felárat jelent.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!