A magyar páros elrajtolt ugyan az Africa Race nyolcadik szakaszán, de az első komolyabb dűnesornál belátta, hogy erő nélkül itt sohasem jut át (ráadásul megint dőlt az autóból az olaj...), úgyhogy inkább úgy döntött: él a szabályok adta lehetőséggel, és kihagyja az Akjoujt–Akjoujt hurokszakaszt. Igaz, ezért több órányi büntetés jár, de még mindig jobb, mintha bent ragadna a pálya kellős közepén, ahonnan teljesen reménytelen kimenekíteni. 

Dluhopolszky László rajza

„Nyolcvannégy kilométert kellett megtenni a rajtig, odáig el is jutottunk, igaz, kellett olajat tölteni a Mokkába – mondta Szalay Balázs. – A rajt után néhány kilométeren keresztül viszonylag jól haladtunk, ám amikor a mély homokba, a nagy dűnék közé értünk, be kellett látnunk, hogy erő nélkül semmire sem jutunk, és úgy döntöttünk, inkább visszajövünk a táborba, hátha a csapat kitalál valamit, s talán a hátralévő szakaszokat teljesíteni tudjuk.”

S hogy mi a gond? Szalay azt mondja, valószínűleg az egyik henger átereszt, emiatt engedi a Mokka az olajat. A pilóta a táborba érve nem is tudta titkolni a csalódottságát, hiszen a sok szép eredmény (hét szakaszból öt második hely) után joggal reménykedett valami szebb végkifejletben. 

„Nagyon rég hátráltatott annyira a technika ördöge, hogy ki kelljen hagynunk egy szakaszt, s nyilván ez rosszul esik. Néhány napja még azon drukkoltam, hogy de jó lenne a sok második hely után szakaszt nyerni, most viszont arra gondolok, milyen szépek voltak azok a második helyek... Rossz érzés, hogy lendületben vagyok, hogy nyomnám a gázt, de nem lehet. Ráadásul a tegnapi és a mai nap is olyan volt – mély homokos, dűnés –, amit szeretünk, ami igazán fekszik nekünk, és pont ezeken kellett szenvedni, s az egyiket ki is hagyni” – mondta Szalay, akinek navigátora, Bunkoczi László sem táncikált örömében a történtek miatt. 

„Szomorú, ami történt, hiszen nyilván nem ezért jöttünk ide. Ha tovább is tudunk menni, az csupán szépségtapasz lesz, legalábbis nekem biztosan, hiszen az volt a tervünk, hogy a győzelemért harcoljunk és a dobogóra álljunk. De nincs mit tenni, ez technikai sport, s az egyetlen ésszerű döntés az volt, hogy visszafordulunk, és bejövünk a táborba” – mondta Bunkoczi. 

Ezek után nem volt más hátra: a fiúk újfent kezelésbe vették a Mokkát.