Változó konstrukciók

Az 1972-es rendezvényen az olasz standon megjelent az Év autója, vagyis a 127-es, mellyel a Fiat szakított a farmotorral és a kompakt sebességváltó-differenciálmű blokk a kormányzott első kerekeket hajtotta.

Váltani próbált a Volkswagen is, de kevésbé radikális műszaki változtatással: az 1600-os és a 411-es motorja még hátul volt, de már nem a farban, hanem a padló alatt, így a léghűtéses erőforrások fölött is kialakult némi csomagtér. Az Opel és Ford ragaszkodott a robusztus felépítéshez: a Kadett és Rekord, valamint a vagány és sportos Capri is klasszikus elrendezést kapott, orrmotorja a hátsó kerekeket hajtotta, ezeket a városligeti vásárlátogatók is megcsodálhatták.

VW stand a Vároligetben                             Forrás: Fortepan/Nagy Gyula

Régi bútordarabok

Nem kevésbé volt konzervatív az 1973-as lakberendezési pavilon, melyet a korszaknak megfelelő ülőgarnitúra, szekrénysor lakta be. Túlbuzgó dekoratőr műve lehetett a falra ragasztott másfél méteres Kádár fotó, mert akkoriban már színes fotótapéták díszítették az otthonokat, a gyerekeknél lovacskás, a felnőttszobákban pálmafás kompozíciókkal.

A szabadtéri standon továbbra is a nagy vasak domináltak: emelőkosaras Škoda 706 és tartálykocsi, komplett Rába teherautó és a megszokott Ikarus sor.

Gépkiállítás                              Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

Junoszt kontra szabályozó rendszer

Évek óta állandó kiállító volt a Peugeot és a Zsiguli, ekkor debütált a Városligetben a francia 104-es és 204-es, valamint a szovjet 1500-ös modell. A franciák akkor már fronthajtással gyártották új modelljeiket, a szovjetek még a konzervatív iskolát követték, mert az egyszerűbb és strapabíróbb volt.

A szabadtéren a Moszkvicsot és Volga M24-est beárnyékolta az első Zsiguli kombi megjelenése, a szovjet pavilon legnépszerűbb darabja még sem az autók voltak, hanem a hordozható tranzisztoros Junoszt tv.

Miközben a szovjet kiállítás fő helyén egy őskövületnek számító IZS kombi parkolt, az USA pavilonjában két robotember szomszédságában pingpongasztalnyi Chevroletbe szerelve mutatták be az 1973-as észak-amerikai előírásoknak megfelelő kipufogógáz-szabályozó rendszert.

Junoszt tv a szovjet pavilo előtt                  Forrás: Fortepan/ Bojár Sándor

Irány a bulvár

Jellegzetes pillanatokat lehetett megörökíteni a vásáron, hiszen a lehetőséget kihasználva a látogatók is a kiállított tárgyakkal, leginkább autókkal fotózkodtak. A profik sem tétlenkedtek: egy amerikai Century luxuskocsi mellett Pogány Kati manöken pózolt az operatőröknek, akik élvezték a sok nyugati autócsodát és csinos magyar hölgyek látványát. Ilyen képekre buktak az újságok is, így a vásár mindig komoly publicitást kapott, és nem csak gazdasági, hanem bulváros megközelítésben is.

Pogány Katalin manöken az 1973-a BNV-n           Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

Propaganda kampány

A BNV-n voltak nemzeti és ágazati pavilonok, utóbbiakban a vegyipari, az alumíniumipar, az elektronikai és gépipar, valamint könnyűipar mutatkozott be. Minden ország alaposan kihasználta a megjelenést azzal is, hogy a nemzeti pavilonokban bemutatta kultúráját, gazdaságát és nem utolsósorban turistalátványosságait.

Állandó visszatérők voltak az európai szocialista és nyugati országok, a legtöbbnek állandó pavilonja volt.

Fokozatosan népesebb lett az autós rész, mert a hétszázezer magyar rendszámos személykocsi messze elmaradt a nyugat-európai átlagtól, így a világmárkák már akkor komoly lehetőségeket láttak a magyar piacban.

Nagy szám volt akkoriban az 1500-as        Forrás: Fortepan/Bojár Sándor

Felvágott Trabi

A népek már nem a csepeli motorkerékpárok standját rohamozták meg, hanem az immár fedett pavilonban bemutatkozó Mercedeseket csodálták reménytelenül, miközben a realitásokat a Trabant-metszet jelentette. a felvágott 601-esen tanulmányozni lehetett a rejtett szerkezeti elemeket, ami oktatási célra megfelelt, de ezzel még nem rövidült le a várakozási idő, mely a Merkúrnál továbbra is négy évnél hosszabb volt.

Trabi demonstráció       Forrás: Fortepan/ Bojár Sándor

Tóbéli csónakok

A bővüléssel egyre inkább szórakoztató jellegűvé vált a kiállítás, több pavilonban vetítettek filmeket, tartottak étel-, és italkóstolókat, olykor divatbemutatókat és termékpremiereket.

A hatvanas évek végén valódi versengés, olykor közelharc volt az apró és ingyenes szuvenírekért, prospektusokért. Utóbbiakért különösen az autógyártók standjainál küzdöttek a látogatók, akik olykor több példányt is elcsentek, majd a felesleget más megszállottakkal csereberélték.

A Városliget előnye volt még a tó, ahol rendszeres csónak-, és kishajóbemutatókat rendeztek, ezekre kis hídon lehetett átsétálni.

Városligeti expó                         Forrás: Fortepan/Kecskés András

Irány az Albertirsai út

Ha lassan is, de bővült a termékkínálat, ami hagyományos helyén már nem fért el, ezért máshova kellett telepíteni a vásárt. 1974-től a BNV Kőbányára, az Albertirsai út 10. szám alatti Vásárvárosba költözött, ahol egyébként 1921 óta tartották a mezőgazdasági kiállításokat, majd utódját, az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt (OMÉK).

A Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár- és Reklámvállalat alá tartozott az 1967-ben alapított Budapesti Nemzetközi Vásárok és Kiállítások Igazgatósága, ami 1992-ig a BNV intézményi hátteréül szolgált.

1974-től Kőbányán a vásár jellege is megváltozott, eltűntek a teljesen nemzeti pavilonok és inkább szakmaivá alakult az expó. A külföldi és vidéki kiállítók szállásigényét szolgálta az 1979-ben felépült 340 ágyas Expo Hotel, melyben konferenciaterem és sajtóközpont is helyet kapott. A nagy hely nagyobb tereket eredményezett, de a kőbányai környezet nem tudott versenyezni a városligeti tópart szépségével és hangulatával.

Kőbányai vásárváros, Ikarus sorral                          Forrás: Fortepan/Bauer Sándor

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!