Az előző részben azt fejtegettük, hogy milyen stratégia alapján dolgoznak a szakemberek és a szakpolitikusok azon, hogy tovább csökkentsék a közúti közlekedési balesetek számát és súlyosságát. A folytatásban még mélyebbre ásunk, arra keressük a választ, hogy miért is olyan fontos, hogy legyen egy stratégiai cél, hogyan lehet ezt megalapozni, és ez valójában kinek a dolga?

Az biztos, hogy az EU korábbi tervelőirányzatai a halálos kimenetelű közúti balesetek csökkentését illetően komoly hajtóerőként szolgáltak. Több tagországnak sikerült jelentős eredményeket elérnie ezen a területen. Spanyolország, Portugália, Litvánia, Lettország, Szlovénia és Észtország esetében a közúti közlekedési balesetben meghaltak száma több mint 60%-kal csökkent 2001 óta.

Minden egyes, Európa útjain bekövetkező halálesetre 10 súlyos és 40 kevésbé súlyos sérült jut. (Forrás: AI generált illusztráció)

Az illetékesek abban bíznak, hogy egy ehhez hasonló, a súlyos közúti sérülésekre vonatkozó célkitűzés ugyancsak ösztönzőleg hatna olyan uniós intézkedések kidolgozására és életbe léptetésére, mint például a gépjármű közlekedésbiztonsági előírások. Mindemellett egy ilyen jellegű iránymutatás inspirálhatná a tagállamok közötti „versenyt”, továbbá elősegítené a tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztását.

A súlyos személyi sérülések számának csökkentése természetesen nem új keletű cél. Az EU 14 tagországa korábban már megfogalmazott ezzel kapcsolatos konkrét célokat. Finnországban – miután az ottani statisztikában nem tesznek különbséget a súlyos és enyhe sérülés között – a célkitűzés az, hogy 25%-os csökkenést tudjanak produkálni 2010 és 2020 között. Norvégia, Skócia és Észak Írország ugyancsak elfogadta a súlyos sérülések lecsökkentését megcélzó célkitűzést.

Mikorra milyen csökkenést várnak a szakemberek a baleseti statisztikákban?

Az ETSC javaslata szerint az EU-nak egy olyan ambiciózus célkitűzést kellene elfogadnia, amelyben a közúti balesetben súlyosan megsérült személyek számát illetően 35% csökkenés lenne a cél 2014 és 2020 között. Ez a 35%-os csökkentés komoly kihívást jelentene az uniós tagországok számára, hasonlóan a halálos kimenetelű közúti balesetekkel kapcsolatban már korábban megfogalmazott célokhoz, mely szerint az elhunytak számát a felére kell redukálni 2010 és 2020 között. Egyébként 2001 és 2014 között Európa szerte mintegy 10 országban sikerült a súlyos sérülés baleseti rátát olyan mértékben csökkenteni, ahogy az történt a halálos kimenetelű közúti baleseti mutató esetében.

Fenti ábra a halálos és súlyos kimenetelű balesetek tervezett és tényleges alakulását hasonlítja össze. A kék színű folyamatos vonal a halálos kimenetelű közúti balesetek csökkenő tendenciáját mutatja 2010-től kezdve. Látható, hogy ez nagyjából megfelel (ill. csak kevéssé marad el) az EU tervelőirányzatához képest (kék színű szaggatott vonal). A súlyos sérülésekkel kapcsolatos elvárásokat a narancssárga színű szaggatott vonal jelzi. A csökkenés üteme a halálos balesetekhez hasonlóan egyelőre 6-7% körül alakul.

Hogyan befolyásolja a mért adatok minősége a tervelőirányzat megvalósítását?

Az Európai Unió 2013-ban egységes definíciót vezetett be a súlyos sérüléses balesetekre. A MAIS (Maximum Abbreviated Injury Scale) egy nemzetközileg elfogadott osztályozása a sérüléseknek. Alapja az AIS, mely súlyosság szerint 1-6 értékkel jelzi a sérülés súlyosságát. Az egészségügyi szakemberek is ezt a skálát használják a sérülések leírására a kilenc testtájon (fej, arc, nyak, mellkas, has, gerinc, felső végtagok, alsó végtagok, külső részek és egyéb). Tekintettel arra, hogy egy közlekedési balesetben általában több helyen sérül meg az ember, a MAIS-t kezdték el alkalmazni, amely tulajdonképpen megfelel a sérült ember AIS értékeinek összesítésével. E szerint a sérülés akkor súlyos, ha az áldozat fekvőbeteg, MAIS 3 vagy annál nagyobb sérülési ponttal. 2016 márciusában első alkalommal tett közzé az Európai Bizottság egy olyan statisztikát, amelyen egész Európában bemutatja a súlyos személyi alakulását. Az adatok elrettentőek: 2014-ben mintegy 135.000 súlyos sérültet regisztráltak a mentésben részt vevő szervek.

Az utóbbi években aggodalomra adott okot, hogy nagymértékben emelkedett a közúti balesetben elhunyt védtelen közlekedők (pl.: gyalogosok, motorkerékpárosok és idősek) száma (kép: city-data.com)

Tény, hogy bármennyire is igyekeznek az érintettek, bármely, még ebben az évtizedben kimunkált tervelőirányzat csak egy törekvés marad, hiszen a valódi szakmai alapokat legalább 5 évnyi MAIS 3+ adat alapján lehet meghatározni. A közlekedésbiztonsági szakértők ugyanakkor úgy vélekednek, most nem ezen kell rugózni. Így gondolja ezt az ETSC is, most, hogy ezek az adatok rendelkezésre állnak, nincs korlátja annak, hogy a célokat ténylegesen kitűzzék, és elkezdjék alkalmazni a szükséges intézkedéseket. Mindemellett ezt támasztja alá az a tapasztalat is, mely szerint a közlekedésbiztonsági fehér könyv 2001-es, majd pedig a 2010-es tervelőirányzata is hasonló lendületet adott, hatékony szakpolitikai beavatkozásnak bizonyult, és nagyjából be is váltotta a hozzá fűzött reményeket.

Jobb és pontosabb statisztikák – a rendőrség és a kórházak szerepe

A Tagállamok számára az Európai Bizottság közlekedésbiztonságért felelős felsővezetői fóruma három fő módot határozott meg a súlyos személyi sérülésekből származó adatok összegyűjtésére. ezek szerint a szakemberek továbbra is használják a rendőrségtől begyűjtött adatokat, korrekciós tényező alkalmazásával. Emellett a kórházi adatokat is felhasználják a statisztikák elkészítéséhez, és ami nagyon fontos, igyekeznek összekapcsolni a rendőrségi és kórházi adatokat. Az ETSC javaslata szerinti harmadik opció, a rendőrségi és a kórházi adatok összevezetése igen időigényes feladat. Azoknak a tagállamoknak, amelyeknél erre vonatkozóan még nem történtek intézkedések, az első két módszer segítségével szolgáltatnak adatot a korábbi évekre. Ugyanakkor a tagállamoknak a korábbi definíciók alapján is folytatniuk kell az adatgyűjtést, hogy képesek legyenek az almát az almával összehasonlítani, azaz pontosan meghatározni a saját fejlődésük ütemét a korábbi évekhez képest.

Különbözőképpen vezetett statisztikák (kép: oroscafe.hu)

Mikorra szeretné az EU mindezt megvalósítani?

Az Európai Parlament még 2011-ben szólította fel az Európai Bizottságot, hogy mielőbb álljon elő egy 40%-os csökkenést magában foglaló tervelőirányzattal a súlyos közúti sérülésekkel kapcsolatban. Mindamellett felkérték a Bizottságot, hogy egyértelműen definiálja a súlyos személyi sérüléses baleseteket. Ezt követte két évvel később az Európai Parlament állásfoglalása, melyben kicsit megsürgette a Bizottságot, hogy az összegyűjtött adatok alapján állítson fel egy ambiciózus tervelőirányzatot a közúti balesetek lecsökkentésére. A fehér könyv félidős EP jelentésében ez már megjelent, sőt, határozottan támogatta súlyos személyi sérülések 35%-os csökkenését tartalmazó célkitűzésének elfogadását. 2016 tavaszán pedig 275 európai parlamenti képviselő írta alá azt a nyilatkozatot, melyben kérik az Európai Bizottságot, hogy fogadja el a súlyos személyi sérüléssel kapcsolatos célkitűzést.

Milyen támogatást nyújtanak az egyes Tagállamok a tervelőirányzat megvalósításához?

Mi sem természetesebb annál, minthogy minden tagállam szeretne valamit tenni a személyi sérüléses közúti balesetek csökkentése érdekében? Így az sem meglepő, hogy az EU iránymutatásnak erős a támogatottsága a tagországok részéről. Ez idáig hét ország vezető politikusa támogatta az ETSC „Let’s go” kampányát. A luxemburgi elnökség alatt, 2015 októberében, a Közlekedés Tanácsban kapott igazi lendületet a súlyos személyi sérülésre vonatkozó célkitűzés kidolgozása. 2016 májusában, a visegrádi országok (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia) mellett Szlovénia Közlekedésügyi minisztere írtak alá egy nyilatkozatot.

A Visegrádi országok mellett Szlovénia írta alá 2016. májusában azt a nyilatkozatot, mely a súlyos sérüléses balesetek visszaszorítását célozza meg (kép: etsc.eu)

Az ETSC legfontosabb ajánlásai az EU intézményeinek:

• Fogadják el mihamarabb a célkitűzést, mely 35 %-os csökkenést ír elő a súlyos személyi sérülések számának csökkentésére vonatkozóan 2014 és 2020 között!
• Fogadjanak el egy átfogó stratégiát a súlyos sérülések csökkentésére!
• Támogassák a súlyos közúti balesetek statisztikai módszertanával kapcsolatos tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztását a tagállamok között!
• Továbbra is folytassák a tagállamok által jelenleg alkalmazott adatgyűjtés felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a régi és új statisztikai adatok összehasonlíthatóak legyenek!

A cikk az ETSC vonatkozó beszámolói és jelentései alapján készült.

A képek illusztrációk, egyes esetekben mesterséges intelligencia által generáltak.