Ahogy az önvezető járművek megjelenése egyre közelebb kerül a hétköznapi valósághoz, új kérdések vetődnek fel: hogyan érzik magukat biztonságban a gyalogosok, amikor egy autó közeledik, amelyben már nem ül sofőr? A brit Coventry Egyetem friss tanulmánya – amelyről a Traffic Technology Today számolt be 2025 októberének végén – éppen ezt vizsgálta. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy milyen tényezők befolyásolják a gyalogosok döntését, mikor és hogyan kelnek át az úton egy automatizált jármű előtt, és milyen feltételek között bíznak meg a technológiában.

A kutatást a Coventry Egyetem Jövő Közlekedése és Városai Kutatóközpontja (Centre for Future Transport and Cities) végezte, ausztrál partnerintézményük, a Deakin Egyetem viselkedéstudományi kutatóival közösen. Összesen 281 résztvevőt vizsgáltak különféle szimulált közlekedési helyzetekben, ahol az átkelési döntést befolyásoló környezeti és pszichológiai tényezőket egyaránt mérték. A vizsgálatban változtatták a fényviszonyokat, az úttest lejtését, az időjárási körülményeket és a jármű méretét is, miközben elemezték a résztvevők reakcióidejét, testtartását és döntési mintáit.

A felvételek alapján három alapvető viselkedéstípust azonosítottak. Az első csoportot a határozott gyalogosok alkották: ők azok, akik rövid habozás után elindulnak, ha úgy érzik, a jármű lassítani fog. A második, kockázatkerülő típus kivár, amíg a jármű teljesen megáll, és csak akkor lép le a járdáról. A harmadik csoport a bizonytalanoké: ők többször is megtorpannak, figyelik az autót, és csak akkor indulnak el, ha az viselkedése egyértelműen emberinek, kiszámíthatónak tűnik. A kutatók megfigyelték, hogy a gyalogosok bátrabban kelnek át, ha az úttest enyhén emelkedik – vagyis jobban rálátnak az autóra –, ha napos idő van, illetve ha a közeledő jármű kisebb méretű vagy messzebbről érkezik. A bizalom tehát nem pusztán technológiai kérdés: az emberi érzékelés és a környezeti körülmények is befolyásolják.

Túl vagyunk a látni és látszani aranyszabályain - a technológia már alkalmas a viselkedés megértésére és a megfelelő visszajelzésekre is (kép: Traffic Technology Today, Adobe Stock)

A tanulmány vezetője, Dr. William Payre szerint bármennyire fejlett is a technológia, a gyalogosok döntéseit még mindig a megszokások és az emberi tapasztalatok irányítják. „Nem a mesterséges intelligencia működését figyeljük, hanem azt, amit kockázatként érzékelünk. A biztonságérzet nem csak az algoritmusokból, hanem a mindennapi emberi tapasztalatokból táplálkozik” – fogalmazott a kutató. Ezzel rámutatott: az önvezető járművek fejlesztésében nem elegendő a szenzorok, kamerák és vezérlőegységek tökéletesítése. Legalább ilyen fontos, hogy a jármű képes legyen a környezetével – vagyis az emberekkel – érthetően kommunikálni.

A kutatás egyik központi fogalma az ember – gép kommunikációs felület (external Human–Machine Interface, röviden eHMI). Ez olyan rendszer, amely az önvezető jármű külső oldalán – például fényjelzéssel, mozgással, kijelzőn vagy hanggal – jelzi a szándékát a gyalogos felé: lassítani fog, megáll, vagy éppen elindul. A Coventry Egyetem szakértői szerint egy jól látható fénycsík vagy kijelző sok esetben többet segít a bizalom megteremtésében, mint a bonyolult algoritmusok: a gyalogos ilyenkor „látja”, mit akar a jármű, és ennek megfelelően dönthet.

Az eredmények rámutatnak arra is, hogy az önvezető technológiák fejlesztésénél a pszichológiai tényezők legalább annyira lényegesek, mint a műszakiak. Ha a jármű mozgása előrelátható, ha a kommunikációja emberközeli, az csökkenti a gyalogosok bizonytalanságát, ezáltal a forgalmi konfliktusok és a balesetek esélyét is. Az önvezető autó tehát nem pusztán „okos gép”, hanem egy új típusú közlekedési szereplő, amelynek viselkedése a városi élet ritmusához kell, hogy igazodjon.

A tanulmány tanulságai a magyar közlekedés számára is megszívlelendők. Bár hazánkban az önvezető járművek tömeges megjelenése még várat magára, a részben automatizált rendszerek – mint a sávtartó, az adaptív tempomat vagy az automatikus vészfékasszisztens – már ma is jelen vannak. Magyarországon különösen fontos kérdés, hogy a városi, vegyes forgalmú közegben – ahol gyalogos, kerékpáros, busz és autó egyaránt osztozik az útfelületen – miként lehet megteremteni a kölcsönös bizalmat ember és gép között. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közlekedésmérnöki kutatásai és a ZalaZone tesztpályán zajló fejlesztések már most is foglalkoznak azzal, hogyan reagálnak a közlekedők az automatizált járművekre. Ezek a hazai kísérletek jó alapot teremtenek arra, hogy a jövő önvezető rendszerei ne csupán technológiai, hanem emberi szempontból is biztonságosak legyenek.

A kutatás összességében arra figyelmeztet: az önvezető járművek jövője nemcsak szenzorokról és szoftverekről szól. A közlekedésben részt vevő embereknek – gyalogosoknak, kerékpárosoknak, autósoknak egyaránt – meg kell tanulniuk olvasni a gépek viselkedését, a gépeknek pedig alkalmazkodniuk kell az emberi kommunikációs mintákhoz. Ha ez sikerül, az önvezető autó nem félelmet kelt majd, hanem biztonságot sugároz – és talán eljön az a pillanat, amikor a gyalogos és az autó közti csendes párbeszéd ugyanúgy természetessé válik, mint most egy pillantás a sofőr szemébe.

Források:

Traffic Technology Today, 2025. október 30., Future Transport News, 2025. október 29., Highways Magazine, 2025. október 28., Coventry University – Centre for Future Transport and Cities, Deakin University, Behavioural Science Department, Ausztrália

Nyitókép: Traffic Technology Today, AdobeStock