Bő másfél évvel azután vált teljessé az újraálmodott Tipo modellcsalád, hogy a Fiat újraélesztette a nagy múltra visszatekintő típusnevét. 2015-ben érkezett – még inkább: berobbant – a piacra a szedán, amelyből rögtön az első két hónap alatt 15 ezer darab kelt el, majd legott bezsebelte, az Autobest „2016. legjobb vétele" elismerést. Aztán jött az ötajtós, formájából adódóan vagányabb megjelenésű és praktikusabb verzió, és debütált a kombi is. A Station Wagon-ról pedig már a legelső képek alapján biztosan lehetett tudni, hogy sikerrel viszi tovább a remek Tipo-formavilágot. A nagy csomagtér szervesen illeszkedik a Tipo markáns orrészéhez Most pedig, hogy a kombi verzió egy ideje már kapható, így a gondosan beállított, a kocsit a lehető legelőnyösebben ábrázoló gyári fotók után az utcán is láthatóvá vált, egyértelműen kiderült: a Fiat olaszországi formatervezési központjában több mint remek munkát végeztek. Több, mint puttony Szó sincs ugyanis arról, hogy csak úgy hozzácsaptak volna egy „puttonyt” az ötajtós változathoz. Az eleve markáns front maradt éppen olyan vonzó, mint a többi verzión, miközben a kocsi elejéhez – a ravasz lejtésű tetővonalnak és az oldalsó elemekre tervezett, a szemet megvezető hosszanti törésvonalaknak köszönhetőn – olyan szervesen kapcsolódik a hosszú hátsó traktus, mintha eleve így tervezték volna a modellt. Kevésbé bonyolultan: nincs túlcizellálva, mégis vonzza a tekintetet a karosszéria, jól néz ki a Tipo kombi. Akárhonnan nézzük, a forma tetszetős Okos megoldások S ha már a kombiság az újdonság, akkor kezdjük a végén. A szedán verziónál 4 centiméterrel, az ötajtósnál 20 centiméterrel nyúlik túl a 4,571 méter hosszú kombi. A csomagtér alapállapotban 550 literes, a hátsó ülések előrehajtásával ez 1650 literre bővül. A méretekről többet elárul az, hogy a hátsó ülések ledöntésével a csomagtér teljes hosszúsága meghaladja a 180 centimétert, így kerékpárok, sílécek szállítása sem okoz gondot. Alapállapotban 550 literes a csomagtér, és épp a háromszorosára bővíthető Hasznos megoldás, hogy a raktér alja alatt rekesz található, ahová kisebb holmikat tehetünk. A padlólap ráadásul két szinten rögzíthető, így még jobban be tudjuk osztani a teret. Praktikus a csomagtér oldalfalában kialakított tárolóhely. Apróság, mégis említésre méltó okos ötlet, hogy a kalaptartó-roló félúton is rögzíthető, így kisebb cuccok berámolásakor nem kell teljesen felcsévéltetni. A raktér ajtaja kellően nagy és széles, a csomagtérnyílás alsó pereme sincs túl magasan, ami azt eredményezi: nagyobb, nehezebb holmik berámolása sem okoz nehézséget. Tágas beltér Az utastérben maradt a már ismert Tipo formavilág. Ami nagyon is helyénvaló, hiszen a benti hangulatra is épp az mondható el, mint a külsőre: nincsenek különösebb trükkök, rendhagyó, túlkomplikált megoldások: egyszerű, tetszetős, a mai kornak megfelelő a megjelenés. Legalább ilyen fontos, hogy ugyanez mondható el az ergonómiáról és a funkcionalitásról. A kezelőszervek elrendezése, működése logikus, könnyen tanulható, ami azt jelenti, hogy rövid idő alatt megszokható, belakható az autó. Ami azért is erény, mert tesztautónk alaposan felextrázott verzió volt, ám így is hamar megvolt az érzés: „mintha már hónapok óta” használnánk. Tágas utastér, modern, jól áttekinthető műszerfallal. Minden a helyén A 7 colos, nagy felbontású érintőképernyőj grafikája rendben van, a menürendszer könnyen áttekinthető, az okostelefon csatlakoztatása egyetlen alkalommal sem okozott gondot, a navigáció pontos, könnyen kezelhető, miként a tempomat is. A másik két verzióhoz hasonlóan 2638 mm tengelytávú kombiban is tágas a beltér, az ülések hosszabb távon is kényelmesek, hátul pedig három ember számára sem kínzás utazni. Olasz vér Bár a kombi verzió, és úgy általában a modellcsalád esetében nem a vezetési élmény a legfontosabb szempont, hangozzék akármekkora közhelynek is, az olasz temperamentum még a Tipo Station Wagon-ban is éreződik. A futómű feszes, a kormányzás épp eléggé direkt, a hatsebességes váltó pedig határozottan jár. Mindez persze nem sokat érne dinamizmus nélkül, ám a tesztautónkba szerelt, a többi Tipo-verzióból már ismert 1,6-os Multijet dízel kifejezetten jól mozgatja az 1395 kilogrammos kombit. Hátul is nagy hely van kombi Tipoban A 120 lóerő, még inkább a 320 Nm-es nyomaték több mint elég: ha kell 10,1 másodperc alatt gyorsítja százra a kocsit, és vígan repítené olyan sebességgel, amelyért már súlyos bírságokat szab ki a rendőrség... A kellő tartalék leginkább abban mutatkozik meg: keveset kell váltani, nyomatékból „elintézi” motor, hogy – akár városban, akár országúton, sztrádán – újra felvegyük a tempót. Mindezért ráadásul nem is kell nagy árat fizetni. Tesztünket – amelyben volt városi araszolás éppúgy, mint sztrádás utazás – valamivel több, mint hatliteres átlagfogyasztással zártuk. Kombinált árképzés S ha már az ár kerül szóba: a Tipo kombi listaára – akció nélkül – 4,4 millió forintnál indul. A legolcsóbb, 1,4 literes 95 lóerős, szívó benzinessel szerelt Pop felszereltséghez többek között manuális légkondicionáló, elektromos ablakemelők, hat légzsák, ESC és visszagurulás-gátló továbbá multifunkciós kormány is jár. A Tipo kombi – éppúgy, mint a négy- és ötajtós – alapvetően három felszereltségi szintben (Pop, Easy, Lounge) választható és ötféle motorral. A 95 lovas 1,4-es mellett kapható a 120 lóerős 1,4 T-Jet, és automata váltóval válaszható 110 lóerős 1,6-os benzines is. Ezen felül két Multijet, a 95 lovas 1,3-as és a 120 lóerős 1,6-os áll rendelkezésre. A Tipo kombi kínálat felső végén az 1,6 literes dízellel és 6 sebességes automatával szerelt Lounge kivitel áll, amelynek 6,6 milliós listaárában sok minden más mellett a 7 colos központi érintőkijelző, az automata klíma, és a 16 colos alufelni-szett is beletartozik.