Mobilhívás külföldről  Megörültem, amikor megláttam nevét a kijelzőjén, majd meghallottam hangját: Szia, otthon vagy, mert néhány óra múlva Pesten leszek és meglátogatlak. Gyere, várunk, válaszoltam őszinte örömmel. Ismerve programját, tudtam, hogy ez most menetrenden kívüli látogatás lesz, és csak reméltem, hogy tényleg benéz hozzánk, mert éppen utolsó másfélezer kilométerét rótta, miközben hazafelé tartott világ-körüli útjáról. Pozsonyból hívott, ahol még dolgoztak fotós kollégájával, aztán indultak Budapestre. Járt már nálunk többször, három éve egy kisebb túra keretében, ami Okan esetében 14 országot és tízezer kilométert jelentett. 2014-ben ezer köbcentis Hyunda i10-essel járta körbe Európát. Mindenütt fényképezett, a szép budapesti helyszínek kiválasztásában segítettem neki, elég szürke idő volt, de a nappali és esti képek is csodásak lettek, hála Okan rutinjának és a gyönyörű Budapestnek, melynek több éttermét is kipróbáltuk. Képes krónika Az utazás terméke egy minőségi papírra nyomtatott fényképes krónika lett, melyből később kaptam egyet, személyesen adta át Budapesten és dedikálta is. Sajnos nem minden úgy sikerült, ahogy tervezte, mert közbejött az orosz-ukrán háború, ami miatt módosítania és rövidítenie kellett útvonalat, melynek keretében azért így is ötven rádióállomás tudósított útjáról és ötszáz liter benzint fogyasztott kisautójával, mely természetesen hazájában készült. Következő túrája és autója is Törökországban készült, de mindkettő hosszabb lett és már nem egyedül utazott. Az autókért is bolonduló törökök Hazájában úgy ismerik, mint nagy autóbolond és megszállott világutazó, ezt második túráján is bizonyította: 133 nap alatt 41 ezer kilométert autózott, ebből 24 ezret szárazföldön, 17 ezret tengeren utazott, 22 ország 122 városában járt és 1,7 tonna üzemanyagot tankolt. Most nem volt egyedül: hű társa és navigátora Savas Yilmaz fotóriporter, aki igazán jó srác, amit néhány órás budapesti találkozásunkon megtapasztalhattam. A Fiat sem szürke figura, mert a világtúrán metál-bordó színben utazott és forgalmijában Egea típusnév szerepel, de ugyanez a modell a legtöbb európai piacon Tipoként ismert, az észak-amerikai piacon pedig Dodge Neon-ként forgalmazzák, ugyanazzal az 1,6 literes benzinmotorral és automata sebességváltóval. Made in Bursa És ha már szóba került az USA, emlékeszem Okan első túrájára, van már vagy évtizede, hogy a törökországi Bursából Doblóval ment a Michigan állambeli Detroit-ba. Ahogy a korábbi Fiat, úgy az Egea sem speciális modell, véletlenszerűen választották ki a gyártósorról, ugyancsak a törökországi Bursában. Törökország ázsiai része valóságos autós Detroit, sőt, annál jobb, mert ott még napjainkban is dinamikusan fejlődik az ágazat és egyre több piacra exportálják modelljeiket. Okannak Bursában az Egea-t meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Álomból álomutazás A modell premierjén felmerült, hogy nagy kampányt kellene csinálni a legújabb Fiatnak, a világtúra ötletét fel is vetette Okan Altan a márka törökországi gyárát is magába foglaló Tofas elnök-vezérigazgatójának, Cengiz Eroldu-nak, aki két másodpercen belül válaszolt: Az egész világ a játékterünk. Így szabad jelzést kapott a Jules Vernét idéző autós utazás. Szóval Okan álma megvalósult, a túra 2016 augusztus 13-án indult, a török Dereköy határállomás átlépése után következett a bulgáriai Várna, majd a romániai Constanta, Moldávia, Ukrajna, Kijev és Ogyessza. Az orosz határátlépésre 15 órát kellett várniuk, amit némi alvással lehetett eltölteni. Ezután következett Szibéria, a Bajkál tó, ahol négy hónapon át a tél az úr és olykor mínusz 58 Celsius fokos a hőmérséklet. Aztán a világ egyetlen zászlótlan országa, Mandzsúria következett. Az erős katona jelenlétet sugárzó Vlagyivosztok kikötőben szállt hajóra az Egea-expedició. Történelmet csinálni A következő állomás Japán volt, ami tényleg történelmi lépést jelentett, hiszen először szállt partra török rendszámú autó a távol-keleti Szigetországban. Yokohamában megtankolták az Egeát, aztán folyatták az utat, ami nem volt könnyű, mert sem sem mobiltelefonjuk, sem navigációjuk nem működött, ráadásul minden sokba került: olykor 250 méternyi szakaszon kellett 13 dollárnyi jent fizetniük, természetesen hitelkártya nem működött, csak készpénzt fogadtak el. Okannak nem esett nehezére az ellenkező oldalon, vagyis baloldali üzemmódban közlekedni, ráadásul Suzukában, a versenypályán már annak sem volt jelentősége, hogy Fiatjuk bal-volános volt. Az biztos, hogy sokan fotózták a csapatot ott is, és minden megálláskor. Örült spanyol vám Ezután következett Mexikó, ahol nehezen indult a beléptetés: a mexikói zászló és spanyol nyelvű felíratok után a vámkapunál elvették útleveleiket. Ez eddig normális, ám közszájon forognak az olyan történetek, hogy csak öt-tízezer dollár ellenében adják vissza... Márpedig akadt gond, mert hiába azonos a Fiat Egea a Dodge Neonnal, a helyi hatóságok nem akarták elfogadni a modell típusbizonyítványát, pedig az FCA termékét Mexikóban is forgalmazzák. Aztán amikor megtudták, hogy tényleg Bursából jöttek és oda is tartanak vissza, akkor nemcsak útlevelüket kapták vissza, de jutott nekik bőven gratuláció is a hivatalnokoktól és kikötői emberektől. Japánból húsz nap alatt tették meg a 11 ezer kilométeres tengeri utat Mexikóba, és még hajóztak, amikor elstartolt a legendás Carrera Panamericana Rally, amit végül magányosan, de nem unalmasan tettek meg. Mexikóból negyven nap alatt tették meg a hatezer kilométeres óceáni utat az Egyesült Királyságig, mert a hajó több kikötőben rakodott, ami napokat vett el idejükből. Köztes repülés Okan az AutoBest nemzetközi zsűri tagjaként Londonból átrepült Olaszországba, hogy részt vegyen a döntős autók tesztjén, a Quattroroute olaszországi bázisán, a Milánótól negyven kilométerre délre fekvő Vairano 8,2 kilométeres pályán. A többnyire 4x4-es modellek közül végül a Seat Ateca került ki győztesen. Egy évvel korábban a fronthatású Fiat Egea - Európában Tipo – nyert, pontosan olyan, mint amivel a világtúrát végigcsinálta Okan, aki azt is elmondta, hogy ritka az olyan kaland, amire nem egyszerű és robusztus hátsókerék-hajtású, vagy terepen is megfelelő összkerékhajtású modellt választanak. Ezután Olaszországból visszarepült Angliába, és folytatta a túrát, melynek egyik állomása volt Budapest. Háromszáz kávé után egy kis pesti presszó, aztán isztambuli tragédia A világtúra 52 szárazföldi napján 400 órát vezetett Okan, aki a sofőrködést jól bírta, de azt már kevésbé, hogy 81 napot töltöttek vámolással, kikötői várakozással. Ismerve életét nem az jelentett gondot, hogy 84 éjszakát különböző hotelekben töltöttek. A gyárilag előírt szervizellenőrzés mellett két gumidefektjük volt a túrán. Okan azt is elmondta az Autószektornak, hogy szereti a török kávét,  az olasz és magyar eszpresszót, utóbbikból több mint háromszázat ivott a túra alatt. Kapcsolatunk az AutoBest zsűriben indult, ahol Okan alapító volt, nem véletlenül tisztelik a szakmai grémiumban is, hiszen a legismertebb, és legelismertebb török autós újságíró, tévés személyiség, ráadásul jó barát. És igazi kalandor, aki nem tréfából mond olyanokat, hogy „autóval körbe járom a földet”. Amit eddig három túrával és több könyvvel is bizonyított. A krónikák, a képek és persze az elbeszélések mindig színesek, de nem mindig vidámak, ám az élethez szerencse is kell. Éppen hazaért Okan és túljutott az ázsiai Tofas gyárban rendezett ünnepélyes fogadtatáson, amikor barátai hívták szokott törzshelyére. Nem ért oda a megbeszélt időben, mert a szokásosnál is nagyobb volt a dugó Isztambulban, de ez volt a szerencséje, mert késése megmentette az ámokfutó gyilkos szilveszteri lövöldözésétől, melyben 39-en haltak meg a Boszporusz parti Reina szórakozóhelyen, mely neki is törzshelye volt, ahogy barátainak is. A hírre azonnal hívtam őt, és a szokásosnál is jobban megörültem hangjának.   Fotók: Savas Yilmaz, Tofas és a szerző