A Volkswagen vezérigazgatója, Dr. Herbert Diess és a Ford vezérigazgatója, Jim Hackett megerősítették, hogy a két vállalat áruszállító haszongépjárművek és közepes méretű pickupok közös fejlesztését tervezi a globális piacokra – akár már 2022-től kezdődően. Ez a szövetség számottevő növekedést hoz a sorozatgyártás volumenében, javítja a működés hatékonyságát, és lehetővé teszi mindkét vállalat számára, hogy közös befektetésekkel fejleszthessenek ki különleges és vadonatúj technológiákat kínáló új modelleket. A vállalatok várakozása szerint az áruszállítók és pickupok terén megvalósuló együttműködés 2023-tól kezdve hoz majd magasabb, adózás előtti működési eredményt. Emellett a Volkswagen és a Ford szándéknyilatkozatot írtak alá arról, hogy feltárják az együttműködési lehetőségeket az elektromos járművek, az önvezető járművek és a mobilitási szolgáltatások területén, és már el is kezdték a lehetőségek vizsgálatát. Mindkét vállalat kijelentette, hogy a jövőben további fejlesztési programokra is nyitottak. A két vállalat munkatársai a következő hónapok során tovább dolgoznak ezek részletein. “A jövőben ez a szövetség mindkét vállalatnak segít majd értéket teremteni, illetve kielégíteni a vásárlók és a társadalom igényeit,” nyilatkozta Hackett. “Ez számottevő javulást hoz a működés hatékonyságában és segít mindkét vállalat egészségesebb működésében, emellett pedig arra is lehetőséget kínál, hogy együttműködjünk a mobilitás előttünk álló korszakának formálásában.” Diess hozzáfűzte: “A Volkswagen és a Ford a vásárlók milliónak jobb kiszolgálása érdekében hasznosítják egyesített forrásaikat, innovációs képességeiket és egymást kiegészítő piaci pozícióikat. Ezzel egy időben ez a szövetség képezi a versenyképesség javítására irányuló erőfeszítéseink alapját is.” A szövetséget – amelynek nem képezi részét a két vállalat közti kereszttulajdonlás – egy közös bizottság felügyeli majd. Ezt a bizottságot Hackett és Diess vezeti, és mindkét vállalatból helyet kapnak benne vezető tisztségviselők. Együttműködés az kishasznjárművek és a pickupok területén A Ford és a Volkswagen egyaránt sikeres haszonjármű és pickup üzletágat működtet világszerte, olyan népszerű típusokkal, mint a Ford Transit modellcsalád és a Ranger, illetve a Volkswagen Transporter, a Caddy és az Amarok. A két vállalat együttes kishaszongépjármű-értékesítése mintegy 1,2 millió darabot tett ki 2018-ban világszerte, ami az iparág legnagyobb volumenű együttműködését jelentheti a gyártási darabszámok terén. A várakozások szerint a következő öt évben mind a közepes méretű pickup-ok, mind pedig az kishaszonjárművek iránti globális kereslet növekedni fog. Ez a szövetség lehetővé teszi a vállalatok számára a fejlesztési költségek megosztását, gyártási kapacitásaik jobb kihasználását, termékeik képességeinek és versenyképességének javítását és a költséghatékonyabb gyártást, miközben a járművek továbbra is megőrzik az adott márkára jellemző karakterüket. A szövetség keretében a Ford tervezi majd mindkét vállalat közepes méretű pickup modelljeit, amelyek várhatóan már 2022-ben megjelenhetnek a piacon. A tervek szerint a Ford tervezi az európai piacra szánt nagyobb áruszállítókat, a Volkswagen feladata pedig egy városi kisáruszállító modell kifejlesztése és gyártása lesz.

A könnyűfémipari társaság tájékoztatása szerint Tatabányán jelenleg 520 főt foglalkoztatnak, a termékeik iránti jelentős piaci kereslet következtében gyáruk elérte gyártási kapacitásainak határát. A cég a stratégiai bővítésről hozott döntés során Magyarországon kívül Románia és Szlovákia több helyszínét megvizsgálta. Az állami tulajdonú NIPÜF Zrt. 2018 végéig 14 városban több mint 800 hektárnyi, ipari park kialakítására alkalmas területet vásárolt, emellett 74 ezer négyzetmétert meghaladó új beruházást adott át, és összesen mintegy 45 hektárnyi, fejlesztésre előkészített építési területet értékesített. Török Zsombor, a NIPÜF Zrt. vezérigazgatója rámutatott, a társaság az Országos Ipari Park Koncepció részeként fejlesztésre alkalmas területek kialakítását és értékesítését is vállalta. Az országot lefedő hálózat kialakításával a NIPÜF Zrt. által a következő években megvalósítandó beruházások összértéke elérheti a 150-200 milliárd forintot. Ez Közép-Európa legnagyobb ipari centrumokat létrehozó ingatlanfejlesztési programja. Menyhárt Tibor, az Otto Fuchs Hungary Kft. gazdasági vezetője az MTI-nek elmondta, tervezett beruházásukat segíti, hogy a NIPÜF a telekhatárig kiépíti a közműveket és az útcsatlakozást. A társaság jelenlegi üzeme 37 ezer négyzetméteres, egy tíz hektáros területen található. A gyár közelében fekvő húsz hektáros telekre helyi szabályozás alapján 100 ezer négyzetméteres csarnok építhető. A terület elhelyezkedésére jellemző, hogy csupán öt percre húzódik az M1-es autópálya, amelyen Budapest, Esztergom, Győr és Székesfehérvár piacai és ipari klaszterei, valamint a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér is egy órán belül elérhető. A magyar leányvállalat és gyár 23 éve működik Tatabányán, vevőik közé tartozik többek között az Audi, a BMW és a Mercedes. A társaság 2017-ben 30 milliárd, 2018-ban pedig több mint 36 milliárd forintos árbevételt ért el. Az Otto Fuchs Hungary Kft. 2016-ban jelentette be, hogy 12,8 milliárd forintos beruházással megduplázza tatabányai gyárának kapacitását, ezzel évente kétmillió alumínium keréktárcsát állít elő. A bővítéshez a magyar kormány 1,2 milliárd forintos egyedi kormánydöntésben biztosított támogatást nyújtott. A Tatabányai Ipari Park területe 800 hektár, ennek 55 százaléka Környe, 45 százaléka Tatabánya közigazgatási területén található, eddig a terület közel felét hasznosították ipari célokra. A kormány korábban a Modern városok program keretében támogatást nyújtott a park területének 140 hektáros bővítéséhez. A parkban tízezernél több ember dolgozik, az itt letelepült vállalatok összesen mintegy hatmilliárd forint helyi adót fizetnek be. A környei részre eső adóbevétel 60 százalékát Tatabánya kapja, mivel a park fejlesztését a megyeszékhely koordinálja. Az 1910-ben alapított Otto Fuchs KG a könnyűfémipar vezető vállalata, tevékenysége a repülő- és űrrepülőgép alkatrészgyártásra, az autóalkatrész gyártásra, az építőipari, valamint gépgyártási területekre terjed ki. A cég központja az észak-rajna-vesztfáliai Meinerzhagenban található, csak itt 2400 főt foglalkoztat, a 4 kontinensen található 7 leányvállalattal együtt pedig 8600 alkalmazottal rendelkezik, és évi 2,4 milliárd eurót meghaladó forgalmat generál.

Ön eredetileg debreceni. Melyek azok a legfontosabb állomások, amelyeken keresztül, eljutunk ide, a XIII. kerületi „bado” szalonba? ­ A Badó-család generációk óta foglalkozik felső kategóriás ruházat készítésével. Édesanyám igazgatóként privatizálta a gyárat kilencven körül. Eredetileg az export-osztályon dolgozott, ezért rengeteget utazott, külföldi cégekkel tartotta a kapcsolatot. A gyárban megismerte a teljes működést, a munkafolyamatokat. Végül igazgató lett, majd tulajdonos. A Debreceni Ruhagyár privatizációja után többek közt a négy gyáregységben olyan világcégek megrendelésére készítettünk felsőruházati termékeket, mint az Escada, Devernois, Gerry Weber, vagy a Max Mara. Én abban a közegben nőttem fel. Innen jött az ötlet, hogy jó lenne ezt a világot nem közvetítőkön keresztül, hanem első kézből megtanulni. Hogyan működik ez világszínvonalon, miként szervezik meg a termelést, állítják be a szabászgépeket, milyen metódusok alapján rendelnek. Úgyhogy irány Németország! Amikor kikerültem oda, szinte mindent elölről kellett kezdenem, mert akkor még nem fogadták el a magyar papírokat, iskolákat. Újra kellett érettségiznem, majd egy textil-technikusi iskolába iratkoztam be. Ezt követően kerültem át a ruhaipari iskolába, végül ruhaipari tervezőmérnökként diplomáztam. A szakmát is Németországban kezdte? Igen, már ott elindultam a pályán. Olyan cégeknél szereztem tapasztalatot, mint az ESCADA és a JOOP! Mégis arra vagyok a legbüszkébb, amit otthonról hoztam: az anyag tisztelete, a részletek fontossága és azok a szakmai fogások, amelyeket külföldi tanulóéveim alatt tökéletesítettem. Gondolom, a német diploma jó ajánlólevél volt idehaza. Valóban. Amikor visszajöttem Magyarországra, a Pierre Cardinnál lettem stratégiai tanácsadó. Az akkori megbízott igazgató német volt, neki küldtem el az életrajzomat. Ő ismerte azokat az iskolákat, amelyekbe Németországban jártam, valamint a cégeket, ahol dolgoztam.  Számára egyértelmű volt, hogy jobbat úgysem talál. Felvett. De fél év után meghatározó döntésre jutottam: visszatértem a „családi” vonalra, megalapítottam saját márkámat, a „bado”-t, amely immáron a legnevesebb európai divatházak magasságába emelte a családi tradíciókat. Ez időben mikor történt? Mi motiválta? Valamikor 2003-2004 tájékán. Akkorra a ruhagyárak már nem voltak meg. A privatizáció időszakára jellemző létszámot nem lehetett fenntartani. nem lehetett munkát adni több ezer embernek ebben az ágazatban, amikor 10-20 cent megtakarításért elvándoroltak tőlünk a külföldi cégek. A folyamat már 1990 környékén megkezdődött. A gyárak egyre keletebbre költöztek, végül kikötöttek Ázsiában, Kínában. Európában már nem is maradt gyártás. Ebből kiindulva én nem is a tömegtermelésbe akartam beszállni, hanem a prémium- és luxuskategóriába. Az utolsó németországi éveimet a JOOP-nál töltöttem, amelynek férfiöltöny- vonalát a Windsor márkanév vette meg. Az módszereiket tanulmányoztam: hogyan működnek, hol veszik a szöveteket, miként készítik a modelleket. Igen ám, de ők is konfekciót gyártottak. Én pedig ebből a világból akartam átjönni a méretre szabottra. Konfekció mindenütt rengeteg van. Csak akkor lehet a piacon maradni, ha én nem őket követem. Abból a vásárlói magatartásból indultam ki, hogy ha valaki egyszer vesz egy méretre szabott öltönyt, és meg van vele elégedve, akkor élete végéig visszajár ugyanoda. Mi inspirálja a férfiakat? Ők nem úgy vásárolnak, mint a nők: butikból ki, butikba be. Itt egy sál, itt egy kosztüm, amott egy kiegészítő. A férfi azt szereti, ha elmegy egy helyre, ahol mindent megkap. Praktikus fejjel gondolkodik: bejelentkezem 10 órára, 11-ig ott vagyok, és letudok mindent a következő évre. Négy öltöny, tíz ing, három cipő. Beírom a naptáramba, mikorra lesz kész, aztán elküldök érte vagy kihozzák. Ha egy céges bulira kell szmoking, annak a beszerzésével sem kell bajlódni. Időpontra megrendelem, és tudom, hogy jól fog állni rajtam. Na, erre a gondolkodásra lehet alapozni. Harminc év felett már senkire nem tökéletes a konfekcióruha. Lehet, hogy 54-es a mérete, de lehet eltérő a körmérete is vagy az ujja hossza. Azt szokták mondani: egy férfi az életében szabót és bankárt nem vált. Ehhez alkalmazkodunk. Minden évben van egy kontrollmérés az ügyfeleknél. A pocaknál megnézzük, hogyan sikerült az elmúlt év, és ennek megfelelően alakítjuk a szabásmintákat. Amióta ebbe a szakmába belefogott, többször is alaposan megváltoztak a gazdasági-piaci feltételek. Ezt a hullámzást üzleti, szakmai szempontból hogy élte meg? Épp a válság előtt indultam, úgyhogy szinte azonnal felmerült a kérdés: hogyan tovább? Azt vettem észre, hogy akiknek én készítem az öltönyeit, érzékenyek ugyan a válságra, de nem mondanak le az igényeikről. Legfeljebb nem 5 garnitúrát vesznek, hanem kettőt, de továbbra is ragaszkodnak az eleganciához. Hadd éljek egy autós példával: az az idő elmúlt, amikor valaki megengedhette magának, hogy melegítőben szálljon ki egy szép A8-asból. Az üzleti kommunikáció ott kezdődik, hogy egy férfi meg tud jelenni, hisz egy üzletember a saját arcával, imázsával képviseli a cégét. Ha alul van öltözve, nem kelt bizalmat. A reakció rögtön az: hogy üzleteljek én valakivel, aki ilyen toprongyosan néz ki? Hogy fog ez nekem igényes árut, szolgáltatást nyújtani, ha magára sem ad? Viszont, ha ott állok egy elegáns öltönyben, akkor a partnerem is úgy gondolja, érdemes velem beszélgetni. Forrás: www.bado.hu Hogyan kamatoztatta idehaza a Németországban tanultakat? Az elején azt gondoltam, hogy amit kinn tanultam, láttam, tapasztaltam, az idehaza is működik. Kiderült, hogy nem. Rendeztem nagy divatbemutatót, meghívtam számtalan céget. Kompletten felöltöztettem az akkori Domino Honvéd vízilabdacsapatot. Gyönyörűen néztek ki a méretre szabott öltönyökben, ingekben. A megfontolás az volt, hogy ha utaznak, megjelennek valahol, interjút adnak, akkor ne csiricsáré ruhákban legyenek, hanem egységes, elegáns, minőségi csapatöltözékben. Szerveztünk velük divatbemutatót, fotózást. Kibéreltük a Telekom székházát, playmate lányok mutatták be az ingeket, a srácok pedig a különböző öltönyöket. Az eredménye pedig egy nagy zéró volt. Le kellett vonnom a következtetést: ezek az eszközök idehaza fabatkát sem érnek. Mi volt az alternatíva? Több dolgot is kipróbáltam. Becsatlakoztam kisebb divatbemutatókba, de én már nem szerveztem ilyet. Egyébként is, azt vettem észre, hogy Magyarországon a divatbemutató amolyan kiegészítő elemként működik a rendezvényszervezők agyában. Egy cég kiadja a marketingesnek, hogy szervezzen meg egy vállalati rendezvényt. Legyen csoki-szökőkút, borkóstoló – de mi legyen még? Á, legyen még divatbemutató! Elmennek az emberek, megisszák a rozét, megeszik a szendvicseket, és ennyi. Fogalmuk sincs, mi az, amit láttak, kik és miért vonulgattak le-fel. Nagyon sok újságban, rengeteg magazinban hirdettem. Tévében reklámoztam, öltöztettem műsorvezetőket, szponzoráltam műsorokat. Becsületesen bemondták a végén, hogy ki öltöztette őket, négy csatorna ismételte. Ennek ellenére annyi visszajelzést kaptam csupán, hogy „láttuk, nagyon jó volt”. De teremtett lélek nem jelentkezett azzal, hogy „láttam a remek öltönyüket a tévében, én is rendelnék.” Úgyhogy félre kellett tennem ezeket a módszereket. Ami működik nekem: Ami működik nekem: egy kis szövetbemutatóval megjelenni olyan rendezvényeken, amelyeket más iparágak felsővezetői számára szerveznek. Mondana egy példát? Mondjuk tanácskozást tartanak az IT-szektor magyarországi felsővezetői. Ez jó alkalom arra, hogy bemutassam a szöveteimet, közvetlenül tudok beszélgetni cégvezetőkkel, menedzserekkel. Nem divatbemutató, hanem bemutató. Igényes a közeg, magas minőségű az ajánlat. Ott egy próbababa, ki vannak téve a szövetek, cipők, ingek. Ha ott valaki ezt látja, eszébe juthat: hopp, de jó, a fiam épp most nősül, tudok venni neki egy kitűnő öltönyt. Szerencsére szép számmal vannak visszatérő ügyfeleim, akikre minden évben számíthatok. Két-három garnitúrát készíttetnek, kinek mennyi a fogyasztása. Meg vannak elégedve, és ezt elmondják az ismerőseiknek is. Hú, de jó! Hol vetted? Itt a cím, telefonszám. Ezek az alkalmak működnek hatékonyan. Az összes többi szinte sehogy sem. Az elmondottakból arra következtetek, hogy viszonylag kicsi lehet mára azok száma, akik méretre, egyéni igények alapján dolgoznak. Nagyon kicsi. Ezért is fontos megtalálni, behozni a potenciális klienseket. Van-e erős szezon az önök műfajában? Talán az esküvői időszakot lehetne kiemelni, merthogy esküvői ruhákat is készítünk. Az esküvő manapság külön kategória. Ilyenkor a család és a családfő is más nagyságrendekben gondolkodik. Azt mindenki természetesnek veszi, hogy a mennyasszonyi ruhára sokat kell költeni. Aztán ott van a sofőr, a limuzin, az étterem, az étkészlet, a ceremóniamester, a galambok, meg hogy melyik kastélyban rendezzék. Lehet, hogy a mennyasszony apja amúgy nem venne külön öltönyt erre az alkalomra, mert nagyon drága, de az munkál benne: a gyerekei, unokái is azt az esküvői fotót fogják nézegetni egész életükben, amin ő is ott áll. Nem mindegy, milyen öltöny lesz rajta. Ott muszáj megjelenni. Ilyenkor mondja azt a családfő: jó, egye fene, veszek egy méretre szabottat. Nálunk egy öltöny ezer eurótól indul. Ha az Ermenegildo Zegna szövetek közül választ – amelyeknek a „bado” a hivatalos magyarországi forgalmazója –, akkor az öltöny már 2000 eurónál kezdődik. Ezért nem biztos, hogy minden örömapa visszatérő ügyfél lesz. Egyszer vett, és kész. De van olyan is, akinek annyira megtetszett az esküvői öltönye, hogy csettintett: ez nagyon jó, a következő öltönyömet is ott csináltatom. Ha valaki készíttet egy esküvői öltönyt, akkor próbálok abba az irányba elmenni szövet és szabás tekintetében, hogy az ne csak az esküvőre feleljen meg. Ha teszünk hozzá egy mellényt, nyakkendőt, díszzsebkendőt, akkor egy díszes esküvői öltözék. Ha viszont ezeket elhagyja, akkor egy kiváló business öltönyt kap. Vannak külföldi vendégei is? Olyan üzletemberek az ügyfeleim, akik vagy magyar nemzetiségűek, de külföldön is vannak érdekeltségeik, vagy külföldiek, akik multik magyarországi leányvállalatainál vezetők. Több közülük akkor készíttet nálam öltözéket magának, amikor épp Magyarországon tartózkodik. Ideszól, jövök Magyarországra, ekkor és ekkor itt és itt vagyok. Vegyük le a méretet, próbáljunk valahol, és amikor kész van, küldöm a sofőrömet, titkárnőmet vagy, hozd be az irodába. Valahogy elintézzük az itt tartózkodása néhány napja alatt. De alapvetően magyarok az ügyfeleim. Forrás: www.bado.hu A divat folyamatosan változik. Az Ön esetében ezt hogyan lehet követni? Ön irányítja a kliensei választását, vagy rájuk bízza? Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem követem, hanem diktálom a divatot. A divat szón belül létezik a fast fashion, ami kéthetente változó: ilyen a Zara, a H&M, C&A, és társaik. És van az a divat, ami maradandó. Az öltöny ez utóbbi kategória: nem cserélődnek félévente. Ebben a műfajban nincs olyan, hogy december elején a sárga a divat, január végén már a piros. Az öltönyöknél a szövet a lényeg. Rengeteg szövet létezik: több mint négyezerből tudnak az ügyfeleink választani. Mi úgy segítünk a klienseinknek, hogy meghallgatjuk őket, mert az esetek többségében nem hoznak magukkal kész elképzeléseket. Eljön, így nézek ki, mit javasolsz nekem? Szeretnék elegánsan kinézni, mi az, ami nekem jól áll? Ha idejön egy nagydarab, 2 méter magas, 180 kilós ember, akkor neki biztosan nem fogok apró mintás szövetet ajánlani. Úgyhogy ez mindig személyfüggő. Milyen a haja színe, a szeme, az arcbőre, kora, mik a szokásai? Mondhatja, hogy „utálom az öltönyt, de szeretem a szövetnadrágokat, meg a különböző zakókat”. Akkor úgy állítjuk össze a kollekciót. Javasoljuk neki, melyik zakót melyik nadrággal, inggel, cipővel kombinálja. Ha vesz három zakót, három nadrágot, akkor nem három öltözéke lesz csupán, hanem kilenc. Magyarul: Önök nem zakót vagy inget szabnak a klienseikre, hanem tetőtől talpig felöltöztetik őket. Igen, mi úriember- imázst adunk a férfiaknak.

A VW hétfőn azt közölte, hogy 800 millió dollár befektetéssel bővíti a Chattanoogában található gyárát, ahol ezer új munkahelyet teremt, és a tervek szerint 2022-től megkezdődik az elektromos ID Crozz gyártása. A Volkswagen jelenleg két autótípust készít Chattanooga-i üzemében, amelyben 2011-ben kezdődött a termelés 23 évvel azután, hogy a német cég 1988-ban felhagyott az autógyártással az Egyesült Államokban.    A VW tavaly értékesítési rekordot ért el. A Volkswagen AG minden márkáját beleértve 10,83 millió járművet értékesített tavaly, 0,9 százalékkal többet, mint 2017-ben. A csoporton belül a Skoda, a Seat, a Porsche és a Lamborghini márkák is eladási rekordot értek el.  A konszern eladásai tavaly csak Észak-Amerikában csökkentek, 2,0 százalékkal.