Az 1945-ös év első fele még a visszavonuló német hadsereg és a Vörös Hadsereg harcai közepette, majd az okozott károk felmérésével telt el. Hiába rendeződött a politikai helyzet és állt fel az új kormány, a gépjárművek legalizálása nem ment egyik napról a másikra. Május ötödikén a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter felhatalmazást kapott a kormánytól az ország gépjárműállományának újjászervezésére.   A budai vár 1945-ben. Előtérben egy szétlőtt Steyr (Fortepan/Military Museum of Southern New England/30897 1946 januárjában megalakult az Országos Gépjárműügyi és Közúti Közlekedésrendészeti Bizottság (OGKB), amely a közlekedésügyi és a belügyminiszter számára adott tanácsokat, illetve a sofőrképzésben is szerepet vállalt. Ugyanekkor a közlekedésügyi miniszter elrendelte az ország újrafelosztását 23 gépjárműkerületre. Ekkor egy szemlét is tartottak. Az ezen részt vevő gépjárműveket új rendszámtáblával és igazolólappal látták el. A lassan normalizálódó helyzetben az autós és motoros cégek emberi és anyagi veszteségeik felmérése után minden erejükkel a túlélésre koncentráltak. A Méray Motorkerékpárgyár kezdetben emberi erővel hajtott triciklikkel, majd motoros tehergépjárművekkel indította újra bérfuvarozási üzletágát. Angol cégekkel is tárgyaltak autóképviselet ügyében. A Reiman cég is, amelyet Reiman Gyula 1933-as halála után fia, Andor vezetett tovább, mindent megtett, hogy hazánkba ismét érkezhessenek a francia Renault cég termékei. A Fiat művek újraindulása után a hazai Fiat-iroda is újra működésbe lépett. A Fiat-képviselet 1948-tól már a MOGÜRT égisze alatt működött. Forrás: Építészeti Múzeum A roncs gépjárművekből élő legális, illetve félig vagy teljesen illegális alkatrész-kereskedők hada is feltűnt. Az állam is egyre nagyobb szerepet vállalt a gépjármű-kereskedelemben, főleg Skodák révén. Míg 1938-ban kereken 19.000 személy- és 3800 tehergépkocsi volt üzemben, az 1947. január 31-i állomány kerek számban 7200 személy- és 7500 tehergépkocsira változott. 1947 áprilisától a külföldről behozott új gépkocsikat csak engedéllyel lehetett eladni, októbertől pedig öt minisztérium összefogásából alakult tárcaközi bizottság állapította meg, mely járművek kaphatnak üzemanyagot. 1948. április 20-án bevezették a két betűből és három számjegyből álló rendszámtáblát, amelyen ekkor még a Kossuth-címer szerepelt. Az autókereskedelem ernyőszervezete egyre inkább a MOGÜRT lett. A MAKOE utódszervezete, a Gépjárómű Iparosok és Kereskedők Szabadszervezete, több fuvarozócég és a Cordatic Magyar Gumiabroncs Rt. által még 1945-ben alapított roncsgyűjtő, újjáépítő és újraértékesítő cég egy évvel később vette fel a Magyar Országos Gépkocsi Üzem Rt. (MOGÜRT) nevet. A magyar állam fokozatosan átvette az irányítást, és megbízta a vállalat vezetését a gépjármű-kereskedelem intézésével. 1949 tavaszán eltörölték az új járművek eladásának engedélyhez kötését és az üzemanyagjegy-rendszert. A gépjárművek rendszámtábláján a Kossuth-címert hamarosan lecserélték a Magyar Népköztársaság új címerére. Ugyanekkor megkezdődött a magánkereskedelem felszámolása. Az 1949. évi 20. törvénycikkely jelentette a végső tőrdöfést „az autójavító műhelyek és garázsok”, illetve az „ipari és közlekedési vállalatok” számára, amelyeket államosítottak. Ettől kezdve Magyarországon megszűnt az új autók kereskedelme. Életkép az 1950-es évek elején Budapesten. A legtöbb autó háború előtti gyártmány. Forrás: Fortepan/Kovács Márton Ernő/33041 1950. decemberében rendeleti úton megkezdték a magántulajdonú autóhasználat felszámolását. „Gépjármű üzemben tartására szolgálató, benzint, gázolajat, motorolajat és sebességváltó-olajat 1951. január 1-jétől csak az üzemanyag-vásárlási tömb szelvénye, vagy üzemanyag-utalvány ellenében szabad kiszolgáltatni” szólt a határozat. Akinek a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium nem adott ilyesmit, annak fel kellett ajánlania gépkocsiját megvételre az államnak. Magánszemély csak kivételes esetében kaphatott benzinjegyet. A KPM levéltári anyagában sztahanovisták, tízgyermekes anyák, színészek és sportolók kérelmei sorakoznak az 1950-es évek elejéről – ezek legtöbbjét elutasították. Egy idő után az Autó és Alkatrészkereskedelmi Vállalat, azaz Autóker csak alkatrészekkel foglalkozott. Forrás: Fortepan/UVATERV/4596 Persze Magyarországon mindig léteztek kiskapuk, csak megfelelő összekötettés kellett. A beszolgáltatott járművek egy részét állami vállalatok kapták meg. Persze a vállalatok nem mindig jártak jól: a Posta Központi Hírlap Iroda 1952. tavaszán kapott 45 darab Fiat Topolinot a hírlapszállítás megkönnyítésére. A roncs-közeli állapotú autók eléggé megbízhatatlannak bizonyultak, de még közel fél évet kellett a bürokráciával küzdeni, mire megérkezett az engedély 15 Topolino szétszedésére, hogy legyen pótalkatrész. Az állami vállalatok kívül a pártszervezetek is rendelkeztek kisebb-nagyobb gépjárműflottával. Központilag is kiosztottak évente néhány száz járművet. A párt felsővezetése Mercedeseket, illetve amerikai autókat használt, amelyekhez külföldről, elsősorban Svájcból szerezték be az alkatrészeket. Szóval aki megfelelő helyen dolgozott vagy akadt egy jó ismerőse, az – ha ideiglenesen is – de járhatott autóval. Az autók iránt lelkesedők közül sokan taxisofőrökként dolgoztak. Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr/17959 A motorkerékpárokkal kapcsolatban nem volt ennyire szigorú a szabályozás. Éppen ezért a hazai gyártmányú Csepelek, Danuviák, majd Pannoniák mellett − kisebb-nagyobb toldozgatás után − a világháborúból itt maradt BMW, Zündapp stb. roncsok is tovább közlekedhettek. Az 1956-os forradalmat követően 1958-tól lazítottak a használt, majd az új személygépkocsik beszerzési és használati szabályain.