- Kétlem, hogy még egyszer valaha ilyet fogok csinálni - mondta az extrém sportoló, aki teljesítményével az eddigi 123 hetes rekordot döntötte meg. "Mindenesetre ez volt életem leghosszabb 2,5 hónapja" - tette hozzá. A kerékpáros összesen 29 ezer kilométert tett meg, csak az Atlanti- és a Csendes-óceán átszelésénél használt repülőgépet, az út többi részét saját izomerejének köszönhetően teljesítette. Naponta 16 órát tekert, ehhez minden hajnalban fél 4-kor kelt és naponta 8000 kalóriát vett magához, valamint tíz liter vizet ivott. Beaumont július 2-án indult a francia fővárosból, útja során Európán át eltekert Pekingbe, onnan Mongóliába és Oroszországba. Innen repült az ausztráliai Perthbe, átkerékpározott a kontinensen, majd a szomszédos Új-Zélandon is, onnan az alaszkai Anchorage-ba repült. Útja amerikai szakaszát Halifaxben fejezte be, ahonnan Lisszabonba repült. A rekordteljesítménybe a repülőutakat is beleszámították.

Chris és Julie július 16-án, vasárnap hagyták el az Egyesült Királyságban található Goodwood Motor Circuit versenypálya rajtvonalát, hogy 12 875 km-t tegyenek meg 13 országon át, miközben 111 alkalommal töltötték fel autójukat, kevesebb mint 100 Font költséggel, mielőtt elérték volna a Mongólia határától északra található szibériai célt. Nissan LEAF-jük, a többi résztvevő autóival együtt tehervonattal szeli át a kontinenst, és érkezik majd Észtországba, ahonnan Julie és Chris további 4023 km-et vezet még aberdeeni otthonukig. A pár összesen 16 700 km-t tesz majd meg az út során.Chris Ramsey a következőket mondta el: „Több kétkedő is arról próbált meggyőzni, hogy az elektromos autó nem alkalmas hosszú utazásokra. Most, több ezer problémamentes kilométer után bátran kijelenthetem, hogy ez az állítás nem igaz. Az út során életre szóló élményekkel gazdagodtunk, és el se hiszem, hogy a végére értünk. Számtalan országon utaztunk keresztül károsanyag-kibocsátás nélkül, csak akkumulátort használva. Egyszerre vagyok lelkes és egy kicsit fáradt, ugyanakkor teljesen fel vagyok villanyozva!” Az út európai szakaszán Chris és Julie a kiterjedt villámtöltő-hálózatra támaszkodott, így mindössze 30 perc alatt 80%-ra tölthették autójuk akkumulátorát. Azonban, miután elérték Bulgáriát és az azt követő országokat, szembe kellett nézniük a villámtöltők hiányának kihívásával, és alternatív megoldásokat kerestek, hogy áramhoz juthassanak.Ilyenek voltak például a bárok, kávézók, szállodák, panziók, egy borbélyüzlet, postahivatal, garázsok, autókereskedések, egy traktor-bemutatóterem, egy rendőrőrs és Oroszországban három tűzoltóállomás. Az is előfordult, hogy egy hivatásos villanyszerelő csatlakoztatta LEAF-jüket egy villanyoszlophoz a szibériai erdő közepén. Chris és Julie minden érintett országban számíthatott az emberek jóindulatára, és csak néhány töltés alkalmával kellett fizetniük. Szinte sehol sem utasították el kérésüket, hogy tölthessék autójukat, sőt, több helyen itallal és étellel kínálták őket, vagy akár éjszakára is vendégül látták volna a párt.Chris Ramsey elmondta: „Olyan vendégszeretetben volt részünk, amilyenről álmodni sem mertünk volna. Az biztos, hogy ennek hatására átgondoljuk, hogyan is kellene viselkednünk, miután hazaértünk. Az egyik kiváló példa erre, ami egy oroszországi Nissan márkakereskedésnél történt, ahova hajnali 2 órakor érkeztünk meg. Egy srác már ott várt ránk, és biztonságosan töltőre kapcsolta autónkat a műhelyben, majd bekísért minket a bemutatóterembe, ahol teával és étellel kínált, sőt még kényelmes kanapékat is kaptunk, hogy alhassunk egy kicsit.” A Nissan LEAF is megbízható társnak bizonyult. Chris hozzátette: „A megbízhatóság terén az autó kifogástalanul teljesített. Volt egy defektünk, megsérült az egyik könnyűfém keréktárcsánk, leesett egy sárfogó, és valaki ellopta az egyik matricánkat. És ennyi!”A kihívásokkal kapcsolatban Chris a következőket mondta el: „Természetesen volt néhány mélypont is. Az utazás utolsó szakaszain betegséggel kellett megküzdenünk, ami nehézséget jelentett, de ettől eltekintve jól éreztük magunkat. Voltak nehezebb pillanatok, amikor hosszan kellett töltenünk az autót néhány, a semmi közepén található benzinkúton. Ez kicsit lehangoló volt, azonban amikor megérkeztünk egy kisebb városba vagy faluba, és a helyiek szeretettel fogadtak, az nagyon felemelő érzéssel töltött el, pillanatok alatt jobban éreztük magunkat.” Az út során a Plug In Adventures csapat feltett szándéka volt, hogy megosszák a teljesen elektromos járművek üzemeltetésének előnyeit, és minden érintett országban érdeklődtek autójuk és útjuk iránt. Christ még az Astana Nemzetközi Kiállításra is meghívták, hogy vegyen részt egy beszélgetéssorozatban, melynek 2017-es témája a „Jövő energiája”. Az expón a LEAF AT-EV-t is kiállították.A csapat Európa és Ázsia legcsodálatosabb útjainak egy részén is áthaladt, köztük a romániai Transzfogarasi országúton. A kanyargós hegyi szerpentinen kihasználhatták a regeneratív fékezés lehetőségeit az autó B üzemmódjában. A leghosszabb táv, melyet a pár egy töltéssel megtett a teljesen megrakott járművel, 185 km volt. 6%-os akkumulátor töltöttségnél álltak meg, hogy töltsék az autót. Chris és Julie átlagosan 153 km-t tett meg egy töltéssel és ügyeltek arra, hogy amennyiben mégis más megoldást kellene találniuk a kiszemelt töltési hely helyett, rendelkezésre álljon valamennyi tartalék, hogy más áramforrást találhassanak. Julie Ramsey a következőt mondta el: „Életre szóló élményekkel gazdagodtunk az út során. Szokatlan ételeket ettünk, furcsa helyeken aludtunk, és még teherhajón is utaztunk. Csodálatos emberekkel találkoztunk, és lenyűgözött minket a kedvesség és az elektromos kalandunkat övező érdeklődés. Úgy gondolom, hogy nem mindenkinek való egy ilyen utazás. Az biztos, hogy néha nagy kihívásokkal kellett szembenéznünk. Azonban az élmények és az emberek, akikkel utunk során találkoztunk feledhetetlenné tették kalandunkat. Szerintem mindketten azonnal ismét nekivágnánk!”

A kelet-londoni Whitechapel egyik utcája alatt felhalmozódott zsírhegyóriásból csaknem 10 ezer liter bioüzemanyagot lehet előállítani, amiből 350 emeletes buszt lehet működtetni egy napon át. A Thames Water cég munkásai magasnyomású tömlők segítségével próbálják szétoszlatni a lefolyókba dobott nedves törlőkendők, pelenkák, a kiöntött zsír és olaj felgyülemléséből kialakult "hegyet". A zsírt és az olajat tartálykocsikba szivattyúzzák és a hulladékhasznosító telepre szállítják, míg a babatörlők, pelenkák, fültisztító pálcikák és egyéb higiéniai termékek - amelyeket nem szabadna lehúzni a vécén -, szemétbe kerülnek. A 130 tonnás zsírhegynek eddig nagyjából az egyharmadát sikerült eltávolítani. A cég reményei szerint október elejére végeznek a munkálatokkal. - Talán egy szörnyeteg, de a whitechapeli zsírhegy is megérdemel egy második esélyt - mondta Alex Saunders, a Thames Water munkatársa, hozzátéve, hogy ez az első alkalom, hogy a cég újrahasznosítja a csatornából eltávolított hulladékot. A Thames Water a múlt héten megállapodott a Londoni Múzeummal, hogy elküldi az intézménynek a zsírhegyóriás egy darabját. Sharon Ament múzeumigazgató akkor elmondta, hogy a zsírhegy beillesztése a múzeum gyűjteményébe "kérdéseket fog felvetni arról, miként is élünk manapság, és arra fogja ösztönözni a látogatókat, hogy megoldásokat keressenek a növekvő nagyvárosok problémáira"