Az ír Road Safety Authority (RSA – Ír Közlekedésbiztonsági Hatóság) friss, megfigyeléses felmérése hideg zuhany: a kézben tartott mobilhasználat (handheld mobile device usage – amikor a telefont ténylegesen kézben fogva használják) nem csökken, hanem nő, és a legnagyobbat épp a mindennapi városi közlekedésben emelkedik: a kisáruszállítóknál, furgonoknál. Az ETSC összefoglalója szerint a furgonvezetők 15%-a használt kézben tartott mobilt vezetés közben – ez közel kétszerese bármely más járműkategóriának.
Az Európai Közlekedésbiztonsági Tanács (ETSC - European Transport Safety Council) egy brüsszeli székhelyű, független szakmai szervezet, amely az európai közlekedésbiztonsági teljesítményt elemzi és értékeli. Legismertebb programja a PIN (Road Safety Performance Index – Közlekedésbiztonsági Teljesítményindex), amely országonként hasonlítja össze a halálozási és sérülési adatokat, valamint szakpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg. Az ETSC rendszeresen publikál úgynevezett „PIN Flash” jelentéseket, amelyek egy-egy konkrét kockázati területre – például a munkavégzéssel összefüggő közúti balesetekre – fókuszálnak, és javaslatokat tesznek a tagállami szabályozás, vállalati felelősség és technológiai megoldások fejlesztésére.
A nagy kép még kellemetlenebb: az összes megfigyelt közlekedőnél a kézben tartott eszközhasználat 8%, ami romlás a 2024-es 6%-hoz képest. A mintanagyság nem kicsi: több mint 22 000 megfigyelés 145 helyszínen, országos lefedettséggel – vagyis ez nem „hangos kisebbség”, hanem trend. Ami igazán árulkodó, az a használat jellege. A megfigyelt mobilozók 52%-a a füléhez tartotta a telefont (klasszikus hívás), 48%-a pedig a kezében tartotta (ez tipikusan görgetés, pötyögés, üzenetírás gyanúját veti fel). Ráadásul a jelentés megjegyzi: 2024-ben még inkább a „kézben nyomkodás” dominált, 2025-ben viszont eltolódás látszik a fülhöz tartás irányába. Ez azért fontos, mert a kockázat nem csak a szabályszegésben van, hanem a figyelemelvonásban (distraction – amikor a vezető figyelmi kapacitása megoszlik a vezetés és más tevékenység között).
Az RSA egy másik, sokatmondó részletet is kiemel: a jelenség nem „egyenletesen oszlik el” a hálózaton. 2025-ben a kézben tartott eszközhasználat aránya nőtt az autópályákon (+10%) és a városi utakon (+2%), miközben a vidéki 80 és 100 km/óra-s útszakaszokon enyhe javulást mértek. Vagyis ott a legnagyobb a romlás, ahol a forgalom sűrű, a konfliktushelyzetek gyorsan születnek, és a gyalogos–kerékpáros jelenlét is erősebb.
A történet harmadik rétege nem a technológia, hanem a munka világa. A furgonos sofőrök nem hobbiból mobiloznak: hívja őket az ügyfél, az irodai diszpécser, jön az új cím a rendszerben, módosul a határidő. Az European Transport Safety Council (ETSC) éppen erre figyelmeztet: a munkavégzéshez kapcsolódó közúti kockázat (work-related road risk – amikor a baleseti veszély a munkából fakad) sok országban nincs megfelelően kezelve. A 15%-os mobilhasználat a kisáruszállítóknál nem egyszerű fegyelmezetlenség, hanem annak jele, hogy a rendszer – a határidők, az ösztönzők és a vállalati elvárások – a volán mögé tolja a kommunikációt. És amíg ez így marad, a statisztika sem fog javulni.
Itt érdemes hivatkozni egy másik ETSC-anyagra, a PIN Flash 49-re, amely azt állítja: a munkával összefüggő közúti halálesetek és sérülések csökkentésében óriási, eddig alulhasznált tartalék van – csak épp a rendszer nem méri és nem kezeli egységesen. Az ETSC szerint nincs közös EU-definíció a „munkával összefüggő közúti balesetekre”, a tagállami adatok töredezettek, ezért a probléma valós mérete részben rejtve marad. A jelentés konkrét jó gyakorlatokat is hoz: Írországban egy korábbi elemzés például azt találta, hogy 2008–2011 között a közúti halálesetek 23%-a munkával összefüggő volt, és egy másik, 2010–2019-et vizsgáló értékelés szerint a bejelentett, halálos munkabalesetek jelentős része járművel kapcsolatos esemény volt. A tanulság: a „furgonos mobilozás” nem pusztán rendőrségi téma, hanem munkaszervezés, felelősség és vállalati kockázatkezelés kérdése is.
Nem lehet egyszerre a telefonra és a forgalomra is figyelni, és ez bizony nagyon veszélyes
A hazai valóságban a kisáruszállítás és a futárlogisztika a gazdaság egyik „csendes” motorja, a városokban pedig sokszor ugyanazokban a sávokban és csomópontokban mozog, mint a legvédtelenebb közlekedők. Ha a munkavégzés tempója, a teljesítményelvárás, az ügyfélhívások és a folyamatos digitális koordináció (navigáció, címek, státuszfrissítés) a volán mögé költözik, abból nem „pár szabályszegés”, hanem tömeges kockázat lesz. Az ír számok azért ütnek, mert megmutatják: elég egy-két év rossz irány, és a kézben tartott mobilhasználat újra normalizálódik. A munkáltatói gondossági kötelezettség (duty of care – a munkáltató felelőssége a biztonságos munkavégzésért) ebben a sztoriban nem jogászkodás, hanem közlekedésbiztonsági eszköz: a szabály, a képzés, a reális ütemezés és a vállalati „nem vesszük fel vezetés közben” kultúra sokszor többet ér, mint bármely kampányszlogen.
A mostani ír jelzés szépen rímel az Autószektor több friss állítására: egyrészt a „Nem a sofőr a gyenge láncszem – hanem a rendszer” gondolatára, mert a furgonos mobilozás mögött tipikusan rendszerszintű munkaszervezési kényszerek állnak, nem „rossz emberek”. Másrészt a „Jön a nagy fordulat: tachográfot kapnak a kisteherautók 2026-tól” vonalára is, mert a kereskedelmi kisjárművek szabályozási és ellenőrzési szigorítása akkor ér valamit, ha a mindennapi kockázatok – például a figyelemelvonás – is célkeresztbe kerülnek. Harmadrészt az „Euro NCAP 2026: bukik a kamu biztonság” üzenetéhez kapcsolódik: a technológia és a protokollok egyre inkább a valós emberi viselkedésekre (figyelem, bódultság, rossz rutinok) akarnak reagálni, mert a „papíron biztonságos” nem ugyanaz, mint az utcán biztonságos.
Forrás: ETSC hír az ír RSA-felmérésről; RSA „Mobile Device Usage Observational Survey 2025” jelentés; ETSC „Tapping the potential for reducing work-related road deaths and injuries (PIN Flash 49)”.
Képek: ETSC, AI generált tartalom, ChatGPT 5.2