Az autó magán viseli a terepjárók minden jellegzetességét, mint a szabadon lévő felfüggesztés, a bukókeret vagy a vaskos terepabroncsokat. Méretei a következők: 3120 mm hosszú, 1725 mm széles, 1800 mm magas. A Lexus „emberközpontú” filozófiájának kiindulópontjaként a tervezőgárda olyan négykerekűt kívánt megalkotni, amelyet az emberek egy luxusautó-gyártótól elvárnak, de mindezt úgy, hogy közben megőrzik a ROV típusú járművek robusztusságát és terepképességeit. Olyan karosszériát terveztek, amely megvédi az utasokat, magáénak tudhatja a Lexus ikonikus hűtőrácsát, és elegendő mozgásteret biztosít az első felfüggesztések számára. Ezenkívül az első sárvédőket úgy alkották meg, hogy védelmet nyújtsanak minden kósza kaviccsal és sárfröccsenéssel szemben. A hátsó hidrogéntankhoz csatlakozó felfüggesztésburkolat védi a funkcionális részeket. Az utastérben a Tazuna koncepciót követve egy egyszerű óra található, amelyről azonnal leolvashatók a vezető számára szükséges információk, miközben a pilóta a vezetésre koncentrál. Az ülések strapabíró szintetikus bőrrel vannak kárpitozva. A terepes élményekhez a benzinesekkel azonos elven működő egyliteres hidrogénmotor biztosít erőt, amely a sűrített hidrogént egy magasnyomású tankból szállítja a motor számára egy közvetlen hidrogén-befecskendező segítségével. Fontos, hogy a Lexus új hidrogénmotorja közel zéró károsanyag-kibocsátást produkál, mivel működés közben elhanyagolható mennyiségű motorolajat éget el. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

Az autók gyártásához szükséges félvezetők hónapok óta tartó hiánya hatással van a fogyasztói szokásokra is. Vannak, akik a használ-piacra mennek - ahol már szintén érződik a hiány -, mások azonban úgy döntöttek, hogy türelemmel kivárják, hogy megérkezzen a megrendelt autójuk.  A spanyol autókereskedők szervezetének összegzése szerint jelenleg több mint 100 000 autó szerepel a várólistán, amelyeket – reményeik szerint - jövőre átadhatnak a vevőknek. Az év első tizenegy hónapjában csupán minden hetedik megrendelt darabot tudták forgalomba helyezni. Az autóeladások annak ellenére sem térnek magukhoz, hogy az előző hónapok lejtmenete lassul. Minden vásárlói kategóriában romlottak az eladási számok az egy évvel ezelőttihez képest, miközben a teljesítetlen megrendelések száma egyre csak nő. Spanyolországban egyébként az egymást követő harmadik évben az alternatív meghajtású (hibrid, elektromos, gáz- és hidrogén) járművek voltak a legkelendőbbek, 40,9%-os részesedéssel. A novemberi hónap legkelendőbb márkái a Peugeot, a Hyundai és a Toyota voltak, bár egyik márka eladásai sem emelkedtek  5.800 jármű fölé. A legtöbb kereskedelmi forgalomba hozott modell a Dacia Sandero, a Hyundai Tucson és a Peugeot 2008 volt. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Oscar Wilde, a viktoriánus korszak ír drámaírója, költője, életművésze, botrányhőse, mai szóhasználattal influenszere, sok szellemes mondást hagyott az utókorra. Kettőt idézek fel most: „bármiről le tudok mondani, kivéve a luxust”, illetve „mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést”. Őszinte szavak, és ha őszinték akarunk lenni, legtöbben magunkra ismerhetünk bennük, mi is elmondhatjuk ugyanezt. E két bonmot-t az autózásra alkalmazva vessünk egy pillantást hatvan-hetven évvel korábbra. Ez volt a motorizáció fellendülésének, a tömeges automobilizmus megjelenésének korszaka. A VW Bogár, az Opel Kadett, a Renault Dauphine, a Citroen 2 CV Kacsa, a Fiat 500 millióknak adta meg az individuális géperejű közlekedés áldását. Egyszerű emberek, vállalati alkalmazottak furikázhattak munkába, családlátogatásra, kirándulni és nyaralni. Már voltak jó utak, sőt autópályák is, benzinkutak és szervizek sűrű hálózatára lehetett számítani. Kuriózumnak számított egy-egy forgalmi dugó, a lakott területeket kivéve nem volt sebességkorlátozás, a kutyát sem érdekelte a kipufogógáz, és a mozgásszabadság velejárójának tekintették a baleseti károkat, tragédiákat. Lelkiismereti aggályok nélkül, vidáman robogott mindenki (nálunk két évtizedes késéssel ment végbe mindez). Milyen kocsik voltak azok? 25-40 lóerősek, épphogy túllépték a százas tempót. A léghűtéses Bogár és Kacsa nyomorúságosan fűtött, meg lehetett fagyni bennük, akárcsak a Trabantban, klíma a felső osztályú kocsikban sem volt. A szórakoztatás netovábbjának egy kezdetleges autórádió számított. Központi zár, tolatólámpa, fejtámla, biztonsági öv – hát az meg micsoda? És milyenek voltak e primitív járgányok gazdái, utasai? Boldogok! Eszükbe jutott valamit hiányolni? Nem! Mintegy igazolva a Budapesti Műszaki egyetem Gépjárművek Tanszékéről a híres tanár, Ternai Zoltán mondását: „nincs és nem is lehet akkora különbség két autó között, mint hogy van autód, vagy nincs”. A bármikor bárhová a fontos, a többi csak sallang, ráadás. Nézzünk körül a mában. Autópályán 130 a limit, országúton 90, ezt telepített és mozgó kamerákkal, civilautós videózással ellenőrzik, megsértését súlyosan büntetik. Másrészt, mily sokszor elérhetetlen álom ennyivel menni, torlódásban araszolva… Túl sok lett a gépkocsi, egymást akadályozzák, néhol parkolóhelyet találni a legnagyobb probléma – és hogy megint idézzek, Toni Schmücker a VW volt vezére mondta, hogy „akkor jön el az autózás csődje, ha többe kerül állni, mint menni”. Mi lehet a kárpótlás az autó jelentette szabadság megnyirbálásáért, a beszorítottság, az állandóan megfigyeltség érzéséért, a sok frusztrációért? Az utóbbi fél évszázad műszaki fejlődésével megteremtett luxus! Automatikus klímával oldalanként külön, tizedfokos pontossággal szabályozott hőmérséklet, hifi-minőségű hangrendszer, állandó internetkapcsolat, érintőképernyővel, dugóelkerülő navigáció, vezetőtámogató rendszerek arzenálja, memóriás ülés- és volánállítás, kulcsnélküli központi zár és motorindítás, láblendítésre felnyíló poggyászfedél… Önmagában mindegyikük helyénvaló és értékes része az autónak, hiszen hozzájárul a vezető testi-lelki frissességéhez, tehát a kondicionális biztonsághoz, és az utasok komfortjához is. Miért ne lenne valami jobb, ha lehet? Persze, hogy legyen! Csakhogy összességükben ezek a berendezések, funkciók nemcsak a kocsi árát dobják meg jelentősen, hanem előállításának ráfordításait, anyag-, energia- és gyártókapacitás-ráfordítását is. De helyénvaló és értékes tulajdonsága az autónak a megengedett limitet akár kétszeresen meghaladó csúcssebesség, az utasokat akár meghánytató menetdinamika, az eléréséhez szükséges 200-400 vagy még több lóerős teljesítmény? Mint több a szükségesnél és a ténylegesen kihasználhatónál, ez már maga az ördögtől való luxus! Amelyről nem tudunk, és nem akarunk lemondani, mert túl erős a kísértés, hogy villogjunk saját magunk, családunk és mások előtt, hogy premizáljuk magunkat egy prémiumautóval. Egyénileg nézve apró emberi gyengeség ez, de ha sokmilliószorosan fordul elő, már messzemenően túlterheli Földgolyónkat. Különösen, hogy a divat nyomásának és az egyre fejlettebb újdonságok vonzásának engedve sokkal hamarabb cserélik le az emberek a kocsijukat, mintsem műszakilag és állapota szerint indokolt lenne. Itt van a kutya elásva! Nem az számít elsősorban, hogy minimálisan szennyező, korszerű benzinmotor, vagy a gyártásával és a töltőáram előállításával szintén környezeti ártalmakat okozó elektromos rendszer hajt, hanem az alapigényeket meghaladó, és a vételárban, karbantartási költségekben megnyilvánuló túlzott képességek és a kerekeken guruló wellness-életérzés. Ha nem Oscar Wilde utánzói lennénk ilyen sokan, és ha nem ugyanebben a szellemben működne az globális nagyipar lobbistája, az EU is, akkor nem a dízeleket, benzinmotoros kocsikat kellene kitiltani innen-onnan, hanem a „józan” kocsik árszintjénél drágábbakat progresszíven, jelentősen megadóztatni, sőt – kimondani is borzasztó szentségtörés, hiszen ellentmond a liberalizmus alapelveinek – betiltani az ilyenek gyártását, forgalmazását. Ez szolgálná igazán a fenntarthatóságot, nem a luxus-villanyautók elterjesztése. Persze nem vagyok villanyautó-ellenes, nem velük van bajom, hanem azokban is a túlzásokkal. Akinek csakugyan szívügye az unokáinkra örökített világ élhetősége, engedje el a fényűzést, elégedjen meg azzal, ami tényleg szükséges, álljon ellen a kísértéseknek, lépjen ki Oscar Wilde nyomdokából! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

A FIAT 500-ra kerestek rá legtöbben a használt autók iránt érdeklődő olasz netezők a Brumbrum Observatory cég kutatása szerint. A Google és más böngészők keresési adatai alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a torinói gyár klasszikusa városi autója minden más márkát és modellt maga mögé utasít a netes keresők körében. A Brumbrum Observatory az egyik vezető olaszországi e-kereskedelmi cég, amely használt autók értékesítésével és hosszú távú hosszú távú online bérlésével foglalkozik. Kutatásai alapján ezért összeállította Olaszország legkeresettebb használt autóinak rangsorát a Google-on és más böngészőkön indított keresések alapján. Eszerint a Fiat 500 joggal tarthatja magánál internetes keresések királyi jogarát. A torinói kompakt mögött az Audi A1, majd a Jeep Renegade következik. A dobogóról kissé lemaradva érkezik sorrendben a Mercedes A-osztály, a Smart Fortwo, a Jeep Wrangler, a Fiat Panda, az Audi A3, a Range Rover Evoque és a Peugeot 3008. A kutatás külön kitért a legkeresettebb hibrid és elektromos modellekre. A hibrideknél az első három helyet a Toyota-triád, vagyis a Yaris, a C-HR és Rav4 foglalja el. A használt, teljesen elektromos autók között a Renault Zoe a legkeresettebb az interneten, körülbelül kétszer annyian kattintottak rá, mint a a Nissan Leaf-re és a Hyundai Kona-ra. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!