Az IAA Mobility bejelentette: "Az IAA Mobilitás részeként idén szeptember 6. és 7. között kerül megrendezésre a World New Energy Vehicle Congress (WNEVC) először Kínán kívül. Az együttműködés fontos példát mutat a német-kínai együttműködésre a klímasemleges mobilitás előmozdítása érdekében, és megerősíti az IAA Mobilitás nemzetközi orientációját." A WNEVC egy vásár és kongresszus egyben A 2023-as vásár és kongresszus mottója: „Zöld mobilitás, mindenki számára előnyös együttműködés”. A kínaiak így vélekednek: "Reméljük, hogy a WNEVC 2023 elősegítheti az elektromos autók fejlesztését világszerte azáltal, hogy platformot hoz létre a globális kommunikáció és együttműködés számára, valamint előmozdítja a műszaki fejlődést, a szakpolitikák és jogszabályok összehangolását, valamint az ágazatok közötti együttműködést." Tavaly a Volkswagen és a BMW is a vásár szponzorai között szerepelt. A korábbi években olyan vállalkozók és menedzserek jelentek meg a kongresszuson, mint Elon Musk (Tesla) és Oliver Bume (Porsche/VW). A WNEVC 2023-ra a riemi kiállítási központban kerül sor, azaz az IAA csúcstalálkozón és az IAA konferencián.

Az orosz Népfront képviselői a „Mindent a győzelemért!” projekt keretében több mint 300 járművet adtak át az Északi Katonai Körzet katonáinak. Ezek a katonák vesznek részt az Ukrajna területén zajló harcokban a Putyin által indított agresszió részeként. A gépjárművek szállításához több mint száz vasúti kocsira és autószállító trélerre volt szükség. A szállítmányba bekerült járművek alapvetően két forrásból származnak. Egyrészt a begyűjtött civil pénzadományokból szerezték be őket, másrészt magánemberek ajánlották fel jórészt már kiszolgált, lepukkant autóikat, amelyek azért háborús körülmények között még felhasználhatóak. A "Za Ruljom" (A volán mögött) elnevezésű autós magazin azt írta: a 131 vasúti szállítóvagonba 319 autót és trélert raktak, amelyeket útnak indítottak az ukrán fronton harcoló csapatokhoz. A járműveket a háborús zónában folytatott harci műveletek során használják majd fel. Elsősorban „kiszolgáló” célokra, vagyis az egységek élelmiszerrel, lőszerrel és orvosi eszközökkel – főleg gyógyszerekkel és kötszerekkel – való ellátásra.  Az orosz háborús propaganda nagy hangsúlyt fektet arra, hogy bemutassa: a polgári lakosság akár személyes anyagi áldozatok árán is kész támogatni Putyin agresszív háborúját. Csak egy példa: a riapo.ru internetes híroldal beszámolt róla, hogy egy nyugdíjas penzai házaspár, Anatolij Nyikolajevics és Tatyana Ivanovna a már kiszolgált, sokéves, összkerékhajtású Niva autójukat ajánlották fel, hogy azt az akció szervezői a háborús övezetbe küldjék. Egy másik penzai lakos, Viktor Ivanovics egyszerre két járművet ajánlott fel a fronton harcoló katonáknak: egy UAZ autót és egy Ural motorkerékpárt. A gyűjtőpontokra beérkezett járműveket – a „Mindent a győzelemért!” projekt keretén belül – 46 oroszországi régióból gyűjtötték össze, és megpakolták őket 30 ezer elsősegély-csomaggal, orvosi műszerekkel, hálózsákokkal, kályhákkal, valamint tartós élelmiszerrel.  Az akció partnere az Orosz Állami Vasúttársasága, amely ingyenesen biztosította a vagonokat a 300 jármű számára. A gyűjtést megelőzően a fegyveres erők jelezték: a harcolóknak elsősorban a nehéz terepviszonyokat jól tűrő autókra és motorkerékpárokra, valamint quadokra van szükségük. Minden járműnek jó állapotúnak kell lennie, és okmányokkal kell rendelkeznie. Az első „gyűjtőszállítmányt” az idei győzelem napja alkalmából indították Ukrajna felé, de folytatják az akciót, abban a reményben, hogy a közeli hónapokban további, adakozásból bszerzett civil járműveket tudnak a frontra küldeni.

Nemzetközi szinten azonban három másik német autógyártó végzett az Audi előtt – írja az automobilwoche.de. Audi: Először „Az év autómárkája” Németországban. Fotó: Audi A YouGov Automotive új „Az év autómárkája” rangsorában az Audi az első helyet szerezte meg Németországban, amint azt az online piackutató bejelentette. Az ingolstadti gyártó először szerezte meg az első helyet (23,5 pont), megelőzve a Mercedes-Benzt (23,4 pont), a Volkswagen a harmadik a német rangsorban 22,6 ponttal, majd a negyedik a BMW (22,4 pont). A Skoda az ötödik helyen áll (15,2 pont), nem változott 2021-hez és 2022-hoz képest. Az első tíz második részét a Toyota vezeti a 6. helyen (14,6 pont), ezt követi a Volvo a 7. helyen (14,4 pont), a Porsche a 8. helyen (13,5 pont), az Opel a 9. helyen (12.) .8 pont), végül a Ford a tizedik helyen áll (12,3 pont). A Mercedes nemzetközileg legnépszerűbb német autógyártó. Fotó: Mercedes A német autógyártók nemzetközi szinten is nagyon népszerűek a fogyasztók körében. A nemzetközi rangsort világszerte 18 piacon határozták meg. Az első helyen a japán gyártó, a Toyota áll, mögötte a Mercedes-Benz a 2., a BMW a 3., a Volkswagen a 4. helyen, az Audi pedig az 5. helyen áll. A Toyota mellett még három japán gyártó található az első tízben: a Honda, a Nissan és a Lexus. A Toyota mind a 18 vizsgált piacon bekerült a legjobb tíz márka közé, a Mercedes-Benz 16, a BMW pedig 17-ben. A Mercedes-Benz az országos rangsorban az első helyet szerezte meg Spanyolországban és Olaszországban. A Volkswagen öt piacon végzett az első helyen: a VW Brazíliában, Dániában, Mexikóban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Arab Emírségekben a legnépszerűbb. A Toyota mind a 18 vizsgált piacon bekerült a legjobb tíz márka közé. Fotó: Toyota

Nagyon jól esett közel tíz év autós újságírás, és több száz autó tesztelése után újra átérezni az ismeretlen varázsát. Amikor tiszta lappal ülsz be egy autóba, mert nem tudod, hogy mire számíts. Ezzel az élménnyel ültem be életem első MG tesztautójába, amivel eddig semmilyen kapcsolatom nem volt – azon kívül, hogy már 2019-ben feltűnt, hogy mennyire elszaporodtak az újkori MG-k az Egyesült Királyságban. Bár odaát nyilván a márkahűség is közbeszólt, de így is nagyon kíváncsi voltam, hogy mit tudhat az egykor dicső brit márka, amit a kínai SAIC élesztett újra, hogy egy ismerős márkanévvel vegye be Európát. Egy MG HS-ben, a kínálat legnagyobb SUV-jában volt lehetőségem begyűjteni az első tapasztalatokat, szóval a kínálat tetejéről kezdtem az ismerkedést. Szerencsére nem a csúcs Luxury verziót kaptam, hanem a magyar piac számára reálisabb Comfort felszereltségű, józanabb változatot, abból is az 1,5-ös turbós benzinest, kéziváltóval párosítva, ami most épp kereken 10 millió forint egy akció keretében. Ráadásul 7 év garancia jár hozzá és elképesztő raktárkészlettel rendelkeznek, így hónapos várakozások nélkül meg lehet kaparintani egyet, még a feltüntetett árakon. Ezzel egyetlen márka sem tud igazán versenyezni a jelenlegi alkatrészhiánnyal terhelt, szuper gyorsan változó autóipari közegben. Mindezt úgy tudták elérni, hogy a Teslához mérhető letisztult, leszűkített kínálattal léptek piacra. Amíg a legtöbb hagyományos márka még csak kapar, hogy elérje ezt a minimális komplexitást, az MG modelljeinél már most is csak színt és váltót lehet választani, és mindössze három, jól belőtt, előre meghatározott felszereltségi szint van. Mindezek tudatában vágtam bele az MG HS tesztelésébe, bár egy kicsit úgy voltam vele, mint ahogy az új fiúkkal szokás: kritikus szemmel kerestem a felmerülő hibákat és ügyetlenségeket. (Noha a Teslával is így kezdtük, aztán látjuk, hogy hova jutottunk…) Törökszedánokat idézően kicsik a bent ülő kerekek a kaszni 4,5 méteres hosszához képest. Könnyűek és olcsón záródnak az ajtók, és egy oda nem illő betűtípussal fogad a kockás zászlós küszöb. Ugyanakkor a formavilág rendben van. Értelemszerűen a legtöbben azonnal a Mazda CX-5-re asszociáltak, amikor ránéztek, és erre rátett a mélyvörös fényezés is. Persze se a vonalak finomságában, se anyaghasználatban, se a színek játékában nem éri utol a japánok SUV-ját, de méretben valóban kísértetiesen hasonlóak. Ahogy az utastér, pláne a műszerfal vonalvezetése, a légbeömlők formája is egyértelműen a CX-5-öt idézik – bár abban nem emlékszem sem varrott, habos műanyagra, sem szálcsiszolt fémet imitáló, olcsó műanyag betétekre. A maga esetlensége ellenére mégis szerethető a hangulat odabent, amihez hozzátesz a felármentes digitális műszercsoport is, tök jó felbontással, ésszerű tipográfiával. Tágas, komfortos, megadja a nagyautós érzést. Magasra kell beülni, így kényelmes a be- és kiszállás, bár a padló meglepően magasan van – mint egy villanyautóban, ami még akksit cipel a lábunk alatt. Még furcsább a magas üléspozíció, ami még az anyósülésen ülőknek is szokatlan volt. Ezzel szemben a visszapillantó tükröt indokolatlanul lehozták, ami így elég sokat kitakar a szélvédőből, és annyira lent ül, hogy a mögöttünk közlekedő autóknak csak a teteje látszik. Talán a kulturális különbségekből adódik, hogy valamiért több figyelmet fordítottak a hátsó traktusra. Olyan, mintha elolvasták volna a régi autós teszteket, ahol mindig megemlítik, hogy az anyaghasználat hátrafelé romlik, vagy lépcsős a csomagtartó ülésdöntéssel. Ezeket megfogadva hátra is ugyanolyan minőségű anyagok kerültek, mint előre, a láb- és fejtér fejedelmien nagy, és a lenyitható könyöklő rendes hideg fémet kapott, szétnyíló pohártartókkal és flokkolt tárolóval. Megdöbbentően sok energiát fordítottak erre a traktusra, ahogy a finoman lekattanó hátsó üléssorra is, ami teljesen lapos rakteret ad. Ugyanakkor a 448 literes csomagtér kapacitás nem számít túl jó értéknek a szegmensben, ráadásul a magas küszöb miatt jó magasra kell emelni a csomagokat, és a padló is magas (talán itt is a PHEV verzió rokonsága miatt), ami alatt csak korlátozottan használható a tér, mert semmi sem gátolja meg a dolgokat, hogy elguruljanak az autó belsejébe. Szokás állítani a hazai sajtóban, hogy ekkora teret egyetlen másik autó sem ad ennyiért, de ez nem teljesen igaz. Ha a praktikum, pakolhatóság fontos, akkor létező alternatíva a mindössze 27 mm-rel rövidebb Dacia Jogger, ami akár három üléssorral, remekül pakolható utastérrel, 8,5 millió forint még a csúcsfelszereltséggel is. Ha a kényelem fontosabb szempont, akkor azért valóban az MG HS nyer, ráadásul itt egy négyhengeres benzinmotort kapunk a pénzünkért. Nem mintha a hajtáslánc lenne az autó legfinomabb része. Ragadós, nehézkes a 6-fokozatú kéziváltó. Alacsony fordulaton erőtlen, mert elég nagy turbólyukkal dolgozik az 1,5-ös motor, amit még a General Motorsszal karöltve fejlesztett a SAIC. Fogyasztása sűrű városi forgalomban 8 liter fölé kúszott, de városon kívül sikerült akár 7,4 literre is lenyomni. Egyébként a futóműve egész jól megbirkózik a budapesti kátyúkkal, de azért a keresztbordákat nem szereti, és egy-egy komolyabb úthiba után elég sokáig rugózik ki a kaszni. A legfurcsább mégis a kormányzása, ami egy haszonjármű lomhaságával reagál a beavatkozásokra. Esetlenségei ellenére, vagy talán pont azok miatt, mégis van egy szerethető karaktere az MG HS-nek. Minél többet használtam, annál jobban árnyalódott bennem a róla kialakított kép. Amikor egy sokkal kisebb Suzuki S-Cross is lassan ugyanennyibe tud kerülni a maga nehezen csukódó ajtóival, akkor azért szabad örülni egy újabb megfizethető alternatívának a magyar piacon. Mi egy különösen árérzékeny piac vagyunk, és a túlárazott, erősen kompromisszumos, félkész villanyautók helyett, egyszerű és funkcionális autókra van szüksége a piacnak, ha nem szeretnénk, hogy az autóparkunk átlag életkora, ezzel környezetünk tisztasága is tovább romoljon. Szóval üdv Magyarországon, MG! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!