Nem először fordul az elő Szingapúrban, hogy valamely versenyző úgymond ihletett állapotba kerül a több mint öt kilométeres, maximális koncentrációt és magabiztosságot igénylő pályán, s letaglózó fölénnyel utasítja maga mögé riválisait. Már az első itt megrendezett futamon is láthattunk hasonlót: akkor a Ferrari bajnokesélyese, Felipe Massa rakott össze hibátlan kört, 0,6 másodpercet adva a második Lewis Hamilnnak, s 0,8-et a csapattárs Kimi Räikkönennek. Négy évvel később már Hamilton volt hasonló fölényben a kvalifikáción – 2013-ban pedig Sebastian Vettel nyújtott elképesztő előadást a versenyen, melyen fél perccel a második helyezett Fernando Alonso előtt csapott célba. A német viszonya Szingapúrral amúgy is különlegesnek mondható: amellett, hogy két éve pályafutása egyik legnagyszerűbb győzelmét aratta ott, még a tavalyi gyengébb idényében is ezen helyszínen érte el legjobb eredményét (2. lett). És sokak szerint ebben az évben is főként az ő klasszisának volt köszönhető, hogy szombaton és vasárnap is Ferrari-siker született a miniállamban. „Ez már abból látszik, hogy Kimi Räikkönen csupán harmadik lett. A pálya és a Ferrari is remekül passzoltak egymáshoz – mégis, Vettel Szingapúrban egy külön kategóriát képvisel”– állapította meg például Marc Surer a Speedweeknek adott interjújában. Az Auto Motor und Sport elemzést is készített a négyszeres bajnok sikerének hátteréről –meglátásuk szerint a Ferrarit három tényező segítette győzelemre: a Mercedes hanyatlása, a pálya karakterisztikájához illő fejlesztések, és Vettel. A Ferrari két újításból profitált A németek elsőként kiemelték önmagában sem a pálya, sem pedig a hétvégén használt gumik nem jelentenek elegendő magyarázatot a vörösök fölényére. Szingapúr ugyanis a fékstabilitás meghatározó szerepe szempontjából hasonlít Montrealra, utcai pálya lévén pedig Monaco sajátosságait is hordozza, s miután a Mercedes mindkét helyszínen kiváló formát mutatott, ráadásul mindkét alkalommal a szuperlágy és lágy gumikkal versenyeztek, a törvényszerű inkább az lett volna, hogy a csillagosok ezen a hétvégén is kiemelkedjenek a mezőnyből. Csakhogy az említett futamok óta történt pár komoly változás a Ferrarinál: egyfelől Monzában megkapták az új, továbbfejlesztett erőforrásukat, amely nemcsak erősebb elődjénél, de lehetővé teszi azt is, hogy az autó hasmagasságát meredekebbre, agresszívebbre állítsák. Mindez pedig megnyitotta az utat egy másik újítás, az átalakított, a hátsó kerekek előtt az eddigi három helyett kilenc réssel ellátott padlólemez hatékony használata előtt. Ezen megoldás révén a diffúzor sokkal hatékonyabban működik, nagyobb szívóhatást ér el –a hátsó rész magasabbra emelése mellett is. Mindez erőteljesen javítja az autó kigyorsítását, valamint a hátsó tapadását, ami Szingapúrban kamatoztatható. A Ferrari másik titkát a megfelelő gumihasználat jelentette az utcai pályán – igaz, ezúttal kicsit másképp, mint azt az év elején megszokhattuk tőlük. A gumikopás mértéke szempontjából az olaszok most nem tündököltek úgy, mint mondjuk Malajziában: Daniel Ricciardo például ilyen szempontból Sebastian Vettel fölé nőtt, hiszen az egyes etapok végén jobb állapotban lévő abroncsait kihasználva képes volt közelebb férkőzni volt csapattársához. Csatájuk azonban végül még a tetőpont eldőlt: a biztonsági autó mindkét alkalommal a kiállások időszakában hajtott pályára. Amiben Vettel a többiek fölé nőtt Ahhoz azonban, hogy az ellenfelek egyetlen esélyét a kerékcserék jelentsék, a Ferrarinak valahogy ilyen helyzetbe is kellett kerülnie. És itt jött a képbe Vettel, aki egyrészt az etapok elején képes volt rendre nagyobb tempóra kapcsolni és elhúzni Ricciardótól, másrészt pedig ellenállhatatlan teljesítménnyel kaparintotta meg a pole pozíciót. Mindkét esetben a kiváló gumikezelés volt a kulcs, ami bizony ezen a hétvégén nagyon sokak számára megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Elmondása szerint emiatt (is) szenvedett a Mercedes, ennek volt köszönhető a többi Mercedes-csapat gyengébb produkciója, de az is, hogy egyes csapattársak – így például Vettel és Räikkönen, illetve Grosjean és Maldonado – között akár 0,7-0,8 másodperces különbség is kialakult az időmérő edzésen. Hogy Vettel valódi Szingapúr-specialista, már az elmúlt években is kiderült. És ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az átlagnál jobban képes bánni az abroncsaival. Több mint fél másodperces időmérős fölénye beszédes. A riválisok közül sokan arra panaszkodtak, hogy az első abroncsokat az igazán gyors kanyarok híján képtelen fölmelegíteni, miközben a hátsókat a sok kemény kigyorsítás miatti túlpörgésük révén túlhevítik, felborítva ezzel az autó egyensúlyát, folyton kicsúszva a működési tartományból. A szuperlágy gumikra amúgy is jellemző, hogy roppant szűk ez a tartományuk, így nem meglepő, hogy nehéz telibe trafálni azt. Vettelnek viszont sikerült: ahogy már a Red Bull-os években, ezúttal is képes volt annyira fölmelegíteni az első gumikat, hogy azok már az első kanyartól megfelelően tapadtak, s úgy kímélni a hátsókat, hogy azok a 23 kanyar után sem voltak még túlhasználva. A harmadik szektorban ennek eredményeként egyedül – az ő stílusát tavalyról vélhetően jól ismerő – Ricciardo tudta tartani vele a lépést, csakhogy ő a pálya középső részén veszített sokat. Részben azért, mert Bottas miatt nem tudta megfelelően előkészíteni gumiját, részben pedig azért, mert főnöke elmondása szerint fél másodpercet veszítettek az egyenesekben a gyenge Renault-motor miatt. Három Vettel-kanyar Szingapúrban Az Auto Motor und Sport ugyanakkor a Red Bull és a Mercedes GPS-adataiba is betekintést nyert, amiből kiderült, volt itt még más Vettel-trükk is. Az elemzésből kitűnt, hogy a német három kanyarban, a 7-es, a 13-as és a 21-es fordulóban szedte össze előnye legnagyobb részét. E három fordulóra pedig egyaránt jellemző, hogy rendkívüli magabiztosságot igényelnek. „Vettel éppen csak beengedi az autóját a kanyarba, és már a csúcsponton a gázra áll. A mi versenyzőünk ezekben a kanyarokban csak bizonytalankodtak” – magyarázta a Mercedes egyik mérnöke a fedélzeti kamerás felvételeket elemezve. Nico Hülkenberg pedig megerősítette: „Ha ezeket a kanyarokat jól kapod el, nagyon sok időt nyerhetsz.” Christian Hornert, a Red Bull-csapat főnökét viszont cseppet sem lepték meg a látottak. A brit kiemelte, a 21-es forduló például mindig is Vettel specialitása volt, ott mindenkinél közelebb merészkedett a falhoz. „Seb már a mi időnkben is folyton állva hagyta ott a csapattársait” – állapította meg. (forrás: Auto Motor und Sport, Telesport.hu)