A második világháború során szüneteltek az autóversenyek – bár a motorkerékpárosok még 1943-ban is tudtak „leventeversenyeket” tartani. A harci cselekményekben a hazai járműállomány nagy része megsemmisült, illetve Magyarország határain kívülre került. Például Wiesengrund Ferenc akkor látta BMW 328 sportkocsiját utoljára, amikor a visszavonuló német hadsereg „tengelyen Vác irányába távozott” az autóval 1944 telén. Az egykori szakember- és versenyzőgárda egy része koncentrációs táborokban pusztult el, mások, akik a szélsőjobb eszmékkel szimpatizáltak, általában Dél-Amerikában kötöttek ki. Így tett Dőry Antal is, aki 1939-től az NSU motorkerékpárokat árusította. Ő Argentinába emigrált. 1957-ben a Délamerikai Magyarság interjút készített vele, amelyből több érdekesség is kiderült; Dőry arról mesélt, hogy Hartmann László halála után ő vette meg egyik Maserati versenyautóját, illetve azzal is büszkélkedett, hogy új hazájában tovább folytatta versenyzői pályafutását először motorokkal, majd Porsche gépkocsikkal. Újraindul az autósport Visszaemlékezések szerint már 1945 őszén összegyűlt néhány lelkes versenyző akik az egykori svábhegyi verseny helyszínén mindenféle összetákolt járművel próbálták kiélni a sebesség iránti szenvedélyüket. Az új politikai vezetés inkább a motorkerékpársportot preferálta: „1939-ben az utolsó békeévben 198 leigazolt motorkerékpár-versenyző volt, 1949-ben már 806, 1955-re ez a szám 1050-re növekedett… 1951–54-ben több motorkerékpár-versenyt rendeztünk az országban, mint az azt megelőző 25 esztendő alatt” állt egy, a „szabad motorsport” 10 évéről szóló, 1955-ben megjelent összeállításban. A hivatalos álláspont dacára az autósport is életben maradt, igaz, éveken át csupán takaréklángon. Ahova a motorosok mentek, ott autók is megjelentek. Így a tihanyi félszigeten, ahol a második világháború előtt kismotorok köröztek, 1946-tól nagyobb motorok és autók is megjelentek évente egyszer. A budai várba kanyarodó szerpentin, a budaörsi vitorlázó-repülőtér körülvevő utakból kialakított háromszög, nagy ritkán valamelyik budai hegység (pl. Hármashatárhegy), s egyszer-egyszer salakos versenypálya is megfelelt helyszínnek. A Motorkerékpáros Nagydíjat ekkor még a budaörsi háromszögben rendezték meg, s természetesen itt is volt autós betétfutam. A korabeli mezőnnyel kapcsolatban számos legenda maradt fenn. Itt most azonban maradjunk a tényeknél. Tabányi Mihály Alfa Romeo 6C sportkocsija, amellyel Buza János 1950-ben magyar bajnokságot nyert Tény, hogy az országba ilyen-olyan módon több BMW 328 sportkocsi is bekerült. Ezek egyikével Szabó I László többszörös magyar motorkerékpár-bajnok versenyzett kb 1953-ig. Tabányi Mihály ismert tangóharmónikás egyik vendége révén jutott egy Alfa Romeo 6C sportkocsihoz, amelyet Buza János színész és operaénekes kölcsönkért. Buza 1950-ben és 1951-ben gyorsasági bajnokságot nyert az Alfával. Nagy László, aki egy időben a világhírű ökölvívó, Papp Laci edzője is volt, majd fotóriporterként tevékenykedett a brit követségtől megszerzett MG TC-vel jelent meg. Háború előtti Bugattikból is akadt néhány – ebben az időszakban például Hidalmássy Ottó volt Bugatti menő. Ő 1950. körül Dél-Amerikába távozott. Hidalmássy Ottó Bugattival az Ügetőpályán 1949-ben (Fotó: Schwanner Endre) A Királyi Magyar Automobil Club, új nevén Köztársasági Magyar Automobil Club mellett az FTC és a Magyar Szabadságharcos Szövetség (a Magyar Honvédelmi Szövetség elődszervezete) is részt vett futamok szervezésében. 1948. szeptember 5-én megalakult a Magyar Motorsport Szövetség. Elnöke Seres Tibor, a Közlekedési Minisztérium autófőosztályának vezetője lett, főtitkárnak Surányi Endre motorkerékpár-versenyzőt választották. Ezután a Köztársasági Magyar Automobil Club leginkább érdekképviseleti feladatot látott el, jelentősége hanyatlott, végül 1952-ben feloszlatták. 1948–1949-ben az államosítási hullám elérte a kis műhelyeket is. Ezzel az autósportban is új korszak kezdődött, amelyben csakis egyesületi tagok állhattak rajthoz. Két kategóriában (1951-1961) 1950. végén Magyarországon rendeleti úton szinte teljesen megtiltották a magántulajdonú autóhasználatot. Már 1948. körül megjelentek az első speciál-versenyautók – Schumits Gábor autószerelő lányairól elnevezett, Bugatti és Alfa alkatrészekből összeállított Globea-ja, Nagy László és Kozma Ferenc Topolino-motoros versenyautói említhetők itt, ám az ilyen jellegű gépek hivatalosan 1953-tól vették át a főszerepet. Soós Jenő Fiat 1100 cm3-es motorral szerelt speciál-versenyautója 1949-ben (Fotó: Schwanner Endre) Egy új korszak nyitánya: Nagy László Topolino-motoros kisversenyautója 1951-ben 1953-ban az Országos Testnevelési és Sportbizottság a Magyar Motorsport Szövetség keretén belül létrehozta az Autósport Bizottságot. Feladata lett az akkori számozott autójavító vállalatok keretén belül kialakított, s a kizárólag gyorsasági autósporttal foglalkozók összefogása. Európában a vasfüggöny mindkét oldalán a versenysportot felügyelő szervek hasonló kategóriákban gondolkodtak. Az egyik legnépszerűbb szakág a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) által 1950-ben meghirdetett Formula 3 volt, ahol kezdetben maximum 500 cm3-es, motorkerékpár-motoros járművek indulhattak. 1954-ben a maximális hengerűrtartalmat 750 cm3-re növelték. Ezen kívül a több országban használt „sportkocsi” kategória érdekes, amely 1100 cm3-nél kisebb, illetve nagyobb motoros járművekre vonatkozott. Magyarországon is ez utóbbi felosztást alkalmazták, s a különböző autójavító vállalatoknál, illetve az Autótaxi, az Ikarus, a Telefongyár és más vállalatok szerelőbrigádjai megkezdték a különféle versenyautók építését. Ezek a járművek általában roncs autók alkatrészeiből épültek. Nem számított sem a múlt, sem a pedigré: Esterházy Antal herceg egykori Bugattijának maradványait a III-as számú Nemzeti Autójavító Vállalat kollektívája új karosszériával látta el, s egy BMW 328-as motorjával kombinálva született meg a Nagy Hármas nevű versenyautó! Ez az autó túlélte az évtizedeket, ám sajnos aki az 1980-as években megmentette az enyészettől a járművet, úgy döntött, hogy egy autóból két járművet varázsol... A Hármas számú Autójavítóban épített versenyautók 1953-ban (Forrás: Dvorszky Nándor / Farnadi Zsolt) Az összeépített járműveken kívül a IV-es számú autójavító kollektívája 1955-ben helyreállította Festetics Ernő gróf 1934-ben gyártott Maserati versenyautóját, amellyel a vállalat raktárosa, Széles Tibor versenyzett néhány éven át. 1957-ben az I. számú Autójavító Vállalat szintén egy háború előtt gyártott Alfa Romeo 6C 2300-zal jelent meg. A Négyes számú Autójavító által épített két versenyautó (Aero-Minor és Skoda motorral), továbbá a Festetics-féle Maserati 1956-ban (Forrás: Fortepan/Tóth Tibor) 1955-ben újjáalakult az autóklub – kezdetben Magyar Népköztársaság Automobil Klubja, majd Magyar Automobil Klub néven. Az Autósport Bizottság átkerült az egyesület fennhatósága alá. Az 1950-es évek közepén a gyorsasági autósport mellett a túraversenyek is megjelentek – az 1958-as naptárban „Balatoni rejtvényverseny”, József Attila túraverseny is szerepeltek. Magyarra lefordítva tulajdonképpen balatoni kirándulásoknak is tekinthetők ezek a rendezvények. Azonban a gyorsasági szakág volt az, amelynek köszönhetően ismét kinyílt a világ: 1957-ben a Városligetben megrendezett Motorkerékpár Nagydíj betétfutamaként tartott sebességi autóversenyen először szerepelt két külföldi résztvevő. Egy évvel később ugyanerre a rendezvényre a Skoda gyári csapatot küldött, illetve Lengyelországból és Jugoszláviából is érkeztek nevezések. A korszakváltó eseményre 1961-ben, a Ferihegyi Repülőtér betoncsíkján került sor. Erről a versenyről cikksorozatunk következő, záró részében olvashatnak. A Magyar Motorkerékpáros Nagydíj automobil betétfutamának rajtja 1958-ban a Városligetben. Első sor balról-jobbra: Skoda 1100 OHC 968 Spider, 1958, mellette a III-as számú Autójavítóban Kozma Ferenc által épített Fiat 1100 cm3-es motorral szerelt versenyautó, a Kis Hármas, mellette 2 db Lengyelországból érkezett versenyző: Longin Bielak (Krab-HRD) és Jerzy Jankoswsky (RAK-Triumph). A jobb szélen egy Jugoszláviából érkezett Porsche 550 Spyder. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!