Én valahogyan mindig szerettem ezeket a darabra kiszámolt cikkcímeket. Azt sugallja, hogy lesz itt „n” db valami, amit a leginkább tudni érdemes. Konkrétan minden ilyenre rákattintok. Aztán még azt is nagyon szeretem, amikor egy szakértőt (bármilyen téma szakértőjét) megkérdeznek valamiről és előre tudja, hogy hány pontban fogja összefoglalni a mondandóját. Persze csak akkor jár a respekt, ha a végén tényleg annyi, amennyit ígért. Így én is összeszedtem az öt szarvashibát, vagy körülményt, amikor érezhető, hogy hosszútávon is használható autó helyett egy vödör csavart fogunk vásárolni. Előre szólnék, hogy valamiképpen mindegyik pont eredeztethető vagy következtethető egy másikból, de mégis érdemes külön-külön is kerülni ezeket. #5 – Túl nagy elvárások Mivel az idén 10 éves, vásárlás előtti használtautó vizsgálatokkal foglalkozó vállalkozásomban napi szinten beszélek tucatnyi autóvásárlóval, nagyon jól felismerhető a csodaváró típus. Jellemző, hogy a megszületett vásárlási szándékot szépen körül veszi egy elképzelt állapot, amikor ő is autótulajdonos lesz, mégpedig olyan üzletet fog kötni, mint senki más. Egyszerűen túl nagyon az elvárások. Nem elég, hogy egészen pontosan be van lőve az évjárattól kezdve a színen át a motorizáltságig minden, de még a felszereltségi lista ott figyel az íróasztalon, amikor a keresőt böngészi. Használtautó vásárlásnál képesnek kell lennünk nagyon erős kompromisszumokra, máskülönben egy idő után belefáradunk és feladjuk. Rémálom lesz minden egyes kocsikereséssel töltött perc. Emellé pedig mindig bejön, hogy kellő idő után lesz egy autó, ami 90%-ban megfelel, de nem vesszük meg, mert hátha lesz jobb, aztán amikor nincs, a 90%-osat már elvitték… #4 – Mire fogom használni? Elég nagy hibának számít az is – főképp a saját pénztárcánk ellen elkövetett bűnnek – ha a valós igényeinknél, gyorsabb, erősebb, nagyobb, és legfőképpen drágább, vagy drágábban fenntartható modellt választunk. De nem csak ezekben paraméterekben lehet nagyon mellé lőni, hanem itt van az egyik legfontosabb kérdés, a hajtáslánc. Nem szeretnék a részletekbe belemenni, hogy az összesen tucatnyi hajtásvariáció közül ki-mikor-melyiket válassza, mert arról külön könyvet lehetne írni. Meg is tették már nagyon sokszor és ez mind fent van a neten. Ha sikerült nagyjából leszűkítenünk a kört, de van 2-3 opció, akkor ezekre való célzott kereséssel nagyon sok tanácsadó írást lehet találni. #3 – Kapkodás Erről mindig Stahl Judit Gyorsan valami finomat című szakácskönyve ugrik be. Neki elhiszem, hogy a konyhában gyorsan is lehet valami finomat készíteni, de ez a használtautó vásárlásnál nem így van. A kapkodók a nagy elvárásúak ellentétei abból a szempontból, hogy ők a lehető leggyorsabban szeretnének egy autót, megvan a pénzük, ki is nézték és nem szégyenlenek péntek este rám telefonálni, hogy akkor belefér-e este, vagy szombaton reggel egy átvizsgálás. Ez a jelenség általában együtt áll egy erős érzelmi kötődéssel a kiszemelt jármű iránt, amely valamiért azonnal felruházódik a „soha vissza nem térő alkalom” jelzős szerkezettel. Ilyeneket hallok a telefonban: „Tudom, hogy nagyon későn szólok, de mások is nézegetik és nem szeretnék róla lemaradni”. Ha még össze is jön nagy ritkán egy ilyen SOS vizsgálat, a megrendelőt még akkor sem lehet lebeszélni, ha ordít a kocsiról, hogy nagyon rossz állapotban van. Ezzel kapcsolatban muszáj kijelenteni, hogy nincs soha vissza nem térő lehetőség. Ha pedig az időt szűkösnek érezve kihagyjuk azokat a kötelezően ajánlott elővigyázatossági lépéseket, mint például a vásárlás előtti használtautó vizsgálat, akkor nagyon könnyen megüthetjük a bokánkat. Mi a jobb gyorsan venni valamit nagy kockázattal, vagy esetleg lecsúszni egy tetszetős, de tulajdonképpen ismeretlen állapotú darabról? #2 – Hiszékenység Volt már szó a csodavárásról, kicsit ez is hasonló. Nem kell mindent feltétlenül elhinni, amit egy internetes hirdetésben látunk. Őszintén: ha most én autót árulnék, lehet, hogy másképp járnék el, mint a pár évvel ezelőtt megejtett kísérletben, amit meg is írtam a Túl őszintén hirdetett autó cikkemben. Nem, nem írnám bele minden nyűgjét én sem, inkább a szépet és jót emelném ki. Na most, vannak hirdetések, ahol ezt eléggé ki is maxolják, és olyan szép és jó dolgokat is beleírnak, ami a kocsira egyáltalán nem jellemző. A legjobb, amikor ezek a túldicsért, vagy túlontúl ideális autók még szemtelenül olcsók is. Jön a hiszékeny vevő, tetszik amit lát, el akarja hinni és már megy is. Idézek egy ilyenből: „Toyota Avensis 1.8i, családi kombi, kívül-belül megkímélt szép állapotban, gyári kulcsaival, leírással, könyvekkel, 80%-os téli gumikkal, jó motor, váltó, futómű, két év műszakival, korróziómentes karosszériával, féktárcsa, fékbetétek, olaj cserélve, sok extrával eladó” Annyit elárulok, hogy ez egy 2001-es évjáratú autó hirdetésében volt, a futásteljesítménye pedig 200.000 km. Nos, a hirdetéshez képest a kocsi alatt teljesen elfogyott a kuplung és egy gyári fényezésű elem nem sok, annyi nem volt rajta. A következő pontban elmondom az árát is. #1 - Túl olcsó kocsit nézel Tudom, hogy mostanában mindig ide lyukadok ki és nem PC megítélni egy vásárlót arról, hogy mennyit tud autóra szánni. Ha eggyel hátrébb tudunk lépni innen, akkor elmondom az okát, hogy mindig idecitálom a pénzkérdést. A fenti 23 éves autó 800.000,- Ft-ba került. Két és havi nettó mediánbér. Soha nem volt még olyan helyzet a világon, hogy 2,5 havi fizetésért megbízható, normális autót lehetett volna venni. Ezek kérem, elhasznált, lelakott darabok, amiben nagyon kevés örömét lelheti egy átlagos vevő. Az ilyen állapotú kocsikkal csak a baj lesz. Ezeket látjuk az utak szélén lerobbanva, ezekből dől ki minden hónapban egy újabb csontváz. Lehet, hogy csak 800.000, vagy még olcsóbb, de megkuplungozni, megfékezni, felgumizni újabb 300, és akkor mindenből nagyon szerény minőséget vettünk, a szerelésről meg nincs számla… Ha nem ég a ház és nem arról van szó, hogy 2 hetet át kell vészelni valami kocsival, akkor ezeket lehetőleg kerüljük. Sajnos oda jutottunk, hogy aki legalább középtávon megbízható autót szeretne vásárolni, annak még a kisebb kategóriákban legalább 3 millió forintot kellene szánnia a vásárlásra. Mielőtt nekem esik a kedves olvasó, tudom, hogy álomvilágban élek, de a tények azt mutatják, hogy ez a realitás, még akkor is, ha nem mondjuk ki nyíltan.