Inváziós, vagy magyar szóval özönfajok robbanásszerű térhódítására se szeri se száma a példáknak. Az egyik legismertebb, hogy a hosszú földtörténeti időkön keresztül elkülönülve fejlődő Ausztráliába, az 1700-as években beköltöző fehér ember (brit fegyenckolónia, majd telepesek) megpróbálta átvinni Európában megszokott életfeltételeit. Egyik problémájuk az volt, hogy nem tudtak nyúlra vadászni, mivel nem éltek nyulak a kontinensen. Nosza, betelepítettek néhányat. A tapsifülesek remek körülményeket, éghajlatot, táplálékot találtak, szinte természetes ellenségek, ragadozók nélkül. Szaporodtak is, ahogy tőlük elvárható. Remek, lehetett vadászni! Majd nemcsak lehetett, hanem kellett, mert a rengeteg nyúl lerágta a néhol eléggé gyér növényzetet, a gazdaság egyik alapja, a birka elől. De hiába lődözték őket, milliárdszám elszaporodtak, istencsapásává váltak. Hosszú-hosszú kerítésekkel próbálták útjukat állni, eredménytelenül. Az ausztrálok már beletörődtek, hogy egy új állatfajta felelőtlen meghonosításával óriási problémát zúdítottak saját fejükre, már nem is próbálják megoldani, csak mindenkit figyelmeztetnek, nehogy ugyanígy járjon. Nálunk is okoznak kárt özönfajok, az őshonos fajtákat kiszorító halak, vagy az allergiás tüneteket okozó parlagfű. Ha egyszer megjelentek, szinte lehetetlen megszabadulni tőlük. Most, teljesen tudománytalan módon, szórakoztató és elgondolkodtató szellemi kalandozással, vonjunk párhuzamot inváziós növény- és állatfajok, illetve a gépjármű között, mintha arra is a biológia törvényei vonatkoznának. Két műszaki alkotás, a szekér és a motor kereszteződésével új faj jött létre, az autó. Gyorsan mutálódott, első példányai jelentősen eltértek egymástól, kiütköztek előnyeik és hátrányaik, génjeiket a sikeresebbek adták tovább a következő generációknak. Eleinte csak kuriózumként bukkant fel az automobil a lovas kocsik és a vonatok mellett, mint kis színfolt a palettán. Ám alkalmazkodóképességével, előnyös tulajdonságok kombinálásával (bárhová, bármikor lehet menni vele, mint a lovas fogattal, olyan gyorsan, mint vasúton) egykettőre lekörözte a többi szárazföldi járművet. Henry Ford bevezette a tömeggyártást, a T-modell húszmilliós sorozatnagyságban készült, és az első világháború lökést adott Európa motorizációjának is. Az új techno-faj terjedni kezdett, mint Ausztráliában a nyúl. Bevonult valamennyi lakott kontinensre, szállított személyeket és terheket, és új haszonállatként, azaz haszongépként nélkülözhetetlenné vált. Akárcsak az élővilág, nem annyira hozzáidomult a környezeti viszonyokhoz, hanem átalakította azokat, saját javára. Nézzük csak! A nyersanyag-termelés és az ipar nagymértékben átállt szaporítására (analógia lehet a csirke, amelynek táp-előállítása és nagyüzemi tartása, feldolgozása következtében ez a fajta teszi ki a Föld madarai össztömegének több mint 90 százalékát): Borneó őserdei gumiültetvényeknek adták át helyüket, őrületesen fellendült az olajipar, évtizedek alatt elfogyasztva évmilliók alatt kialakult kincseket, a gazdaság vezető húzóágazata a legfejlettebb országokban az autógyártás. Álló és mozgó autók lepik el a városok utcáit, és próbáljuk meg összeadni, mekkora értékes területet foglalnak el autópályák. (A fotó illusztráció. Forrás: NÚSZ) Nagyjából naturális világból autóvilággá lettünk. Új „háziállatunk” megváltoztatta életünket, autón járunk, ha kell, és ha nem kell is, kedvtelésből, fényűzésből. Annyira, hogy a jóléti országok lakossága észrevehetően elpuhult, elhízott a mozgásszegény életmódtól. Amerikában a hetvenes években rádöbbentek, hogy többen vesztették életüket autóbalesettől, mint a két világháborúban összesen. Majd jött a második riadalom: öl az autók légszennyezése is! Jelenleg a harmadik rémület korában tartunk: a gépkocsik kipufogógáza hozzájárul a földi ökoszisztémát beláthatatlan mértékben károsító klímaváltozáshoz. Miközben rá vagyunk szorulva a gépjárműre, hiszen életünk nagyrészt arra épül (ha egy éjszaka az ufók elvinnék mindet, végünk lenne), kezdjük felismerni, hogy úgy jártunk vele, mint az ausztrálok a nyúllal. Túl sok van belőle, túl sok erőforrást fogyaszt el, túlzott mértékben változtatja meg a környezetet, és csak szaporodik, sokasodik, megállás nélkül. Apropó ufó: ha eljönnének a földönkívüliek, mit jelentenének anyabolygójukra: a Földet emberek lakják, szimbiózisban egy járműféleséggel, amely kezdi elpusztítani őket, ami persze saját pusztulását is magával vonja. Hát, bizony, be kell látnunk, hogy minden előnyös hatásától függetlenül, özönfajként, inváziós fajként viselkedik modern korunk megteremtője, jelképe, veszélyeztetője, a gépjármű. Mi telepítettük be, mi szaporítottuk el, és a közeljövőben a mi történelmi, sőt világtörténeti feladatunk, hogy visszaszorítsuk. Olyan naiv kis intézkedésektől, mint az ausztrálok kerítésépítése, vagy a milliárdos egyedszámú gépjárműállomány átállítása benzinesről elektromos hajtásra, semmire sem megyünk. Hiszen, ami az utóbbit illeti, csak annyit ér, mintha az ötödik földrészen az eddigi helyett, génmanipulációval, olyanná tennék a nyulakat, hogy egy bizonyos helyett másféle növényeket egyen, ugyanúgy tarra rágva a tájat, mint eddig. Radikálisabb lépésekre van szükség, a kedvtelési és fényűzési autózás visszafogására, az egyes autókba beépített luxus csökkentésére, a tömegközlekedés fejlesztésére, az autók hasznos élettartamának megsokszorozására, és a világ autóállományának nagyságrendi csökkentésére. Ez biztosan így is lesz majd, csak az a kérdés, hogy önként lépjük meg, vagy a nagy összeomlás részeként következik be. Elvárható ekkora átalakulás az emberiségtől, amely maga a földkerekség legnagyobb, legveszélyesebb özönfaja? Tessék ezen elgondolkozni! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!