A német járműgyártó csoport szóvivő elmondta: nagy figyelemmel és aggodalommal követik a törökországi "aktuális fejleményeket". Német sajtóértesülések szerint a napokban hoztak volna végleges döntést az Izmir térségében felépíteni tervezett gyár ügyében, amelyről Herbert Diess vezérigazgató Recep Tayyip Erdogan török államfővel is tárgyalt. A felügyelőbizottság már jóváhagyta a tervet, miszerint egy évi 300 ezer gépkocsi összeszerelésre alkalmas, 4 ezer embert foglalkoztató üzemet építenek fel az Égei-tenger partján fekvő Izmirtől nagyjából 20 kilométerre lévő Manisánál. Az üzemben hagyományos belső égésű motorral működő Volkswagen Passat és Skoda Superb kocsikat gyártanának az Európai Unió keleti részén fekvő országok piacára, amelyeken a közösség és Törökország vámuniója révén vámmentesen lehet értékesíteni török termékeket. A milliárd eurós nagyságrendű beruházás másik lehetséges helyszíne Bulgária volt. A mérleg az alacsony bérköltségek és a képzett munkaerő kínálata révén billent Törökország felé, bár az ankarai vezetés tevékenysége miatt a vállalatvezetés egy része régóta politikai természetű fenntartásokkal viszonyul az elképzeléshez, annak ellenére is, hogy a német szövetségi kormánynak és a csoportban tulajdonrésszel rendelkező alsó-szászországi tartományi kormánynak nem voltak kifogásai. A Volkswagen Passatot jelenleg az alsó-szászországi Emdenben gyártják, a Skoda Superbet pedig a csehországi Kvasiny-ben. Az emdeni üzemet a tervek szerint elektromos meghajtású kocsik gyártására állítják át, a csehországi üzemet pedig városi terepjáró modellek gyártására.

2019. október 8-án hazatért egy legenda: az 1970-es években épült BMW 530 MLE egy minden részletre kiterjedően felújított példánya begurult a BMW Group Rosslyn-ban működő dél-afrikai gyárába, ahol több mint negyven évvel ezelőtt látott napvilágot. Az ikonikus négykerekű ráadásul a gyár azon négy munkatársával is találkozhatott, akik anno megszületésénél is ott voltak: William Mokwape, Walter Mahlangu, Jacob Matabane és Cassie Calaca már a ’70-es években is a BMW Group Rosslyn-i gyárában dolgozott, így amikor a dél-afrikai Custom Restorations restauráló mestere, Luis Malhou felkereste őket, önzetlenül segítettek a legendás versenyautó felélesztésében. „Nem csupán a BMW 530 MLE az egyetlen legenda, amely nálunk látott napvilágot” – mondta Johan Mouton, a BMW Group Rosslyn-i gyárának technikai és logisztikai igazgatója a felújított versenyautó leleplezése alkalmából megrendezett eseményen. „A BMW 3-as sorozat E30 kódnéven ismert, második generációja, a Gusheshe – különösképpen a 325iS és a kizárólag Dél-Afrikának készült 333i – is itt gurult le a gyártósorról, immár több mint harminc évvel ezelőtt. Olyan vállalat vagyunk, amely a jövőbe tekint, de ettől még óriási büszkeséggel tölt el minket az, ahonnan jöttünk” – tette hozzá Johan Mouton. „A BMW 530 MLE kiválóan bizonyította, hogy a versenypályán zajló események mekkora hatást gyakorolnak a motorsport-rajongó közönségre: a kiélezett versenysorozatokban tökéletesen megmutatkozott a sorozatgyártásban kínált újdonságok teljesítménye. Akkoriban a BMW 530 MLE az „Aki szombaton nyer, az hétfőn elkel” vásárlói filozófia iskolapéldája volt. A modell ráadásul egy csapásra olyan sportos márkává emelte a régióban a BMW Dél-Afrikát, hogy komoly riválisként számoltak vele a versenypályákon. Az M mind a mai napig a világ legerősebb betűje” – fogalmazott Tim Abbott, a BMW Group Dél-Afrika elnök-vezérigazgatója. A modell motorsport-kvalifikációjához elengedhetetlen feltétel volt, hogy a BMW Dél-Afrika minimum száz darab sorozatgyártásban kínált verziót adjon el belőle. A közútra engedett limitált széria tagjait a BMW Motorsport fejlesztette ki és a BMW Group Rosslyn-ban működő gyára készítette el – az 1976-os első felvonás során 110, az 1977-es második felvonás során pedig további 117 példányt. A motortérben a 3.0 liter hengerűrtartalmú, soros hathengeres benzinmotor 147 kW / 196 lóerő maximális teljesítményű és 277 Nm csúcs forgatónyomatékú verziója dolgozott, amellyel a BMW 530 MLE 208 km/órás végsebességre és 9,3 másodperc alatt abszolvált 0-100 km/órás sprintre volt képes. A modell a BMW versenyautó-alapokra épített, közútra finomított modellsorozatainak sikertörténetét is megalapozta. A BMW Dél-Afrika több éven át tartó kutatómunka után talált rá 2018-ban az egyetlen olyan BMW 530 MLE modellre, amely túlélte a ’70-es évek extázisát. A 100-as sorszámú autó Peter Kaye-Eddie versenyautó-pilóta garázsában állt, az eredetileg összeszerelt motorral. A Rosslyn-ban gyártott BMW 530 MLE versenyautókon egyedülálló súlycsökkentő intézkedéseket tettek a készítők: több helyen kézzel kifúrták a karosszériát és a pedálokat, kézzel működtethető ablakokat építettek be légkondicionáló berendezés nélkül, Mahle keréktárcsákkal.

Noha köztudott, hogy a TCR a privát csapatokra épít elsősorban, igazából a Világkupában bújtatott gyári csapatokat láthatunk egymás ellen versengeni. Nem csoda, hogy egyre több gyártó igyekszik csatlakozni a túraautózás új aranykorszakához, hiszen a TCR szabályrendszer roham tempóban lepte el a világot. Utoljára talán a Supertouring korszak tudott ennyire sikeres lenni a túraautózás világában. Most bemutakozott a legfrissebb gyártó, de egy olyan vonzó versenyautóval, amire már csak a külső megjelenése miatt is igény lehet. Ez a Mazda3 TCR, ami stílusosan aszfaltszürke fényezéssel és Rays felnikkel mutatkozott be, ahogy annak egy japán autónál lennie kell. Odabent egy négyhengeres, 350 lóerős motor dolgozik, ahogy azt a szabályrendszer megköveteli, illetve egy hatfokozatú szekvenciális váltón keresztül dobálhatják a fokozatokat. Az még kérdéses, hogy gyári alakulatot állít-e a Mazda, hiszen alapvetően privát csapatoknak szeretnék értékesíteni, 175 000 dolláros áron. Debütálása a januári Rolex 24 óráson lehet majd a nagyközönség előtt, de később remélhetőleg hozzánk, az öreg kontinensre is eljut belőle néhány darab.