Kép és szöveg: Lőrincz KárolyA józan mértéktartás jellemzi a gyár termékfejlesztési politikáját is. Mindig csak annyi változtatást hajtanak végre a Golfon, amennyi a frissesség megtartásához elengedhetetlenül szükséges. Legalábbis ami a külcsínt illeti, mert a lemezek alá a legmodernebb fejlesztések kerülnek. Ezért lehet, hogy a hetedik generációs Golf ötajtós változata hossza ugyan legalább 10 centiméterrel elmarad ellenfelei mögött, utastere mégis kiemelkedő komfortot nyújt. Nem nőtt számottevően a Variant hosszúsága sem az elődmodellhez képest – a növekmény csupán három centiméter –, mégis 100 literrel több csomagot, összesen 605 liternyit lehet a puttonyába rámolni. Nem engedtek tehát az idők szelének továbbra sem, nem a dinamikus formatervre, az erősen hangsúlyozott egyediségre, hanem a praktikumra összpontosítottak. Olyannyira nem lett sajátos az autó sziluettje, hogy könnyedén összetéveszthető az egy kategóriával magasabban játszó Passattal.Nem kenyere a hivalkodás - Képre kattintva galéria nyílikLehetséges, hogy néhány vásárlót elcsábít a középkategóriás Volkswagentől, de az alsó-középkategória tartogatja számára az igazi kihívókat. Rögtön ott a konszerntárs Octavia Kombi, amely a csomagtér méretében, ha kis mértékben is, de rá tud verni a Golfra – öt literrel több hellyel gazdálkodhatunk. A dinamikusabb formára vágyók számos modell közül választhatnak; a Ford Focus raktere csak 476 literes, de nem csak formája, viselkedése is dinamikusabb. Az Opel Astra hiába 470 centi hosszú, csak 500 liternyi csomag elnyelésére képes a hátsó ülések ledöntése nélkül. Viszont szebb, divatosabb. Aztán nem mehetünk el a koreai kombik mellett sem, 528 literes csomagterük csábító lehet, ahogy valamivel kedvezményesebb áruk is. A legnagyobb raktér viszont Nagy-Britanniából érkezik, ott tervezték és gyártják a Honda Civic kombiját, a Tourer-t. A Hondának több adu van a kezében. A formával maguk felé fordíthatják a fiatal felnőtteket, 1,6-os dízelmotorjuk talán a kategória legjobbja, csomagtere 624 literes, a praktikumról pedig a felhajtható hátsó ülések gondoskodnak.A széles D-oszlop megmaradt a kombinál isA mezőny tehát erős, de a Golfnak nincs félnivalója, amennyiben a kereskedőknek sikerül beterelniük a potenciális vásárlókat a kormány mögé, hogy kipróbálják, milyen vezetni, milyen utazni vele. Mert könnyen elképzelhető, hogy azok, akik egy kicsit sportosabbra vágynak, észre sem veszik a Golfot, holott kombit általában azok vesznek, akik sokszor szeretnének nagy mennyiségű holmit, vagy nagy tárgyakat szállítani. A játékosabb megjelenés viszont általában rossz hatással van a helykihasználásra, és gyakran az a 10-20-50 liter hiányozhat pakolásnál, amivel a szépség oltárán adóztak a vásárlók az autó kiválasztásakor.Helyben nincs hiány hátul sem. A hátsó utasok is kaptak saját szellőzőketNos, a Golfnál nem érheti az embert csalódás, nehéz elképzelni olyan hétköznapi helyzetet, ahol a 605, az ülések ledöntése után 1620 liternyi hely kevésnek bizonyulhat. Túl sok meglepetéssel sem kecsegtet az autó, hiszen igazi volkswagenes utastér fogadja az embert, viszont végre nincs olyan egetverő különbség a teljesen és a kevésbé felszerelt változatok között a látványt illetően. Tesztautónk nem a csúcsot képviselte, mégsem egy egyszerű CD-fejegység ásított ránk a középkonzolról, hanem egy érintőképernyős kijelző, a sofőr négy elektromos ablakemelőt talál a könyöklőn és a kézifékkel sem kell bajlódnia, hiszen az elektromos, ráadásul auto hold funkcióval rendelkezik, így elinduláskor magától old.Ez jól ki van találva. Helyet spórol az elektromos kézifék isNincs bent semmi forradalmi, aki egyszer ült Volkswagenben, rögtön kiismeri magát, aki pedig még nem, nos, neki sem kell elővenni a használati útmutatót, annyira a helyén van minden. A műszerfal óracsoportjának elrendezése évtizedes rendet követ, a két főműszer között elhelyezett kijelző részletes tájékoztatással szolgál minden, az autóval kapcsolatos lényeges történésről. A középső könyöklő éppen jó helyen van, magassága állítható, mindenki megtalálhatja a neki megfelelő beállítást. A sebességváltó mögötti pohártartókat is sikerült úgy kialakítani, hogy az oda helyezett palackok, poharak ne legyenek útban soha. A fűtés-szellőzés kezelőszervei sincsenek túlbonyolítva, de a középkonzol menüjének erdejében is hamar kiismeri magát az ember. Csak az lehet érdekes, hogy az érintőképernyőt az okostelefonoknál megszokottnál erősebben kell tapicskolni, hogy parancsaink célba érjenek.Letisztult vonalak várnak a középkonzolon - könnyed a kezelhetőségMegszokást talán csak az utastér komorsága igényel. Minden fekete és szürke, a látványt csak az ajtók és a műszerfal fémes betétei hivatottak feldobni, de azok is inkább beleszürkülnek a háttérbe. Ellenben minden tisztességesen össze van rakva, éppen ezért rí ki az érintőképernyő bal oldalán látható illesztési baki az összképből. A kormány mögül odapillantva ez az apróság nem is látszik, szemből szúrt csak szemet. A volánt tekergetve csak azt érezni, jó ott: a könyökök alatt kárpit feszül, az ülés kényelmes, megfelelően széles és a combot is jól alátámasztja. Hely van bőven, még hátul is, bár az ülések kiképzése inkább csak két felnőtt kényeztetését célozza. Mind a láb-, mind a fejtér rendben van, nem büntetés ott utazni, nem követel kompromisszumot.A szürke ötven árnyalata - csak a szokásos VolkswagenA csomagok mennyiségével is bánhatunk nagyvonalúan, hiszen nem nagyon vagyunk korlátok közé szorítva. Apróságoknak a kerékjáratok mögötti leválasztott üreg, valamint a pótkerék környéki tér szolgálhat tárolóként, míg a nagyobb darabok a több helyzetben rögzíthető padló fölött találhatnak helyet. A kalaptartónak sem csak végállásai léteznek, több ponton fixálható, bár működtetése kissé darabos. A rakomány rögzítéséhez elhelyeztek pár fület a csomagtér sarkaiban, de ez ma már elvárás. A poggyásztér bővítése igen egyszerűen történik, a csomagtérből is elvégezhető. Egy-egy kallantyú meghúzása elég mindkét oldalon, hogy a hátsó ülések engedelmesen vágódjanak vízszintesbe. Még a fejtámlák sincsenek útban. Jól átgondolt, kiforrott megoldások jellemzik a hátsó traktust is, ahogy az egész autót.Szabályos formájú, jól rakodható, hatalmasMotorikusan sem változtattak semmit a Volkswagennél. A dízelpalettát még nem érte el a downsizing divatja, ezért az erősebbik 1,6 literes gázolajos erőforrás teljesítménye mindössze 105 lóerő. 250 Nm-es nyomtéka is elhalványul a mezőnyben, ám csak papíron. A mindennapi használat során egyáltalán nem hiányoltam sem az erőt, sem a nyomatékot, annyira tökéletesen tette a dolgát a Golf. Alacsony fordulaton sem fuldokolt, ám már 1500-tól igen fickósan viselkedett. 11,2 másodperces százra gyorsulása és 193 km/h-s végsebessége hozza az átlagot, ám ezek azok a számok, amelyek csak a katalógusnak szólnak. Ezek inkább csak az érzést támasztják alá, hogy az autó jól megy. A rugalmasság a lényeg, abban pedig jól szerepel. Fogyasztásban viszont kiemelkedőt alkot. Fele várossal, fele országúttal és egy kis autópályás szakasszal 5,3 lett a tesztátlag, pedig a budapesti etap nagy része araszolásról szólt. A fogyasztás sztrádán sem emelkedik az égig, még annak ellenére sem, hogy csupán ötsebességes váltót csatoltak a motorhoz, hiszen jó a fokozatkiosztás. A hosszú ötödikben 130-nál 2500-at forog a motor, ami jót tesz a komfortnak, halk, de mély tónusú motorhang az utazótárs. No meg a kényelem. A futómű is alaposan kimunkált darab, az úttartás tökéletes, a rugózás jól elbánik az úthibákkal, csak hátul hajlamos egy kicsit pattogósan tudomást venni a durva keresztbordákról.Eltéveszthetetlen, hogy milyen márkájú autóban ülünkValami ilyennek kell lennie egy kompromisszumot nem igénylő kombinak. Minden tud, ha nem is emelkedik ki semmiben és éppen ez az, ami miatt képes a versenytársak elé kerülni. Ennél jobb már csak akkor lenne, ha a kategória legolcsóbb tagjaként árulnák. De nem ezt teszik. Hanem csaknem hajszálra pontosan annyit kérnek érte, mint a Golf-osztály többi, hasonló felszereltségű, 1,6-os dízel kombijáért - 6,2 millió forintba kerül. Kompromisszumok nélkül.