Csak néztem az első hivatalos fotókat róla, és nem hittem el, hogy képesek voltak menő dizájn megoldásokkal elérni, hogy az új Fiat 600-as egy szempilláit rebesgető hölgy tekintetével rendelkezzen. Kacér, tekintélyes, szexi, ahogy arra egy olasz hölgytől számítanánk. Egy percig sem voltak hajlandóak titkolni, hogy kinek szánják az ikon 500-as nagy testvérét. Ez egy igazi ékszerdoboz, króm feliratokkal, olasz zászlós típus jelzéssel, odabent pedig puha, mágneses középkonzol fedéllel, mintha csak egy dizájner táskát nyitogatnánk. Ugye kapizsgálod, hogy ez kinek szól?
Tökre értékelem, hogy a Fiat 600 mer kicsi lenni. Annyira belelovalta már magát az autóipar a folyamatos méret- és teljesítménynövelésbe, hogy elfogytak az olyan autók, amiket valóban könnyű városban használni. Sőt, a 600-as még az elődjének számító 500X családnál is kisebb, amit mellette állva is könnyedén érzékelhetünk. Nálam a divatosnak szánt La Prima felszereltségben, ráadásul látványos égkék fényezésben járt, így érthetően hatalmas érdeklődés övezte, bármerre is jártam vele. Egy megkerülhetetlen figura a városban, ami bár színes és sok, mégis méltósággal viseli őszinte olasz karakterét.
Ehhez pedig nem kell más, mint múlt. És, ha van márka, amelyik rendelkezik ezzel, akkor az a Fiat. Nekik valóban van miből meríteni. Az ikonikus 500-ast idéző dizájnvonásai, a torinói látkép nyomatos telefontartó betétje a műszerfalon mind azt sugallják, hogy mi nem akármiben ülünk, hanem egy Fiatban. Talán még sokan emlékeznek korábbi modellekből a City kormányszervóra. Erre külön gomb már nincs, de a jó hír, hogy eleve nagyon könnyű a 600-as szervója, ezért a 360 fokos kamerával párosítva játszi könnyedséget jelent a parkolás a legszűkebb helyekre is.
Nem győztem minden egyes beüléskor újra és újra értékelni, hogy mennyire jól kilátni a kabinból. Magasan ülünk, míg az övvonal alacsony és az A-oszlop sem takar ki túlságosan sok teret. A telefonunkat pont egy mozdulat bedobni a képernyő alatt rekeszbe, a könyöklő állítható, és a komplett középkonzol egy hatalmas, öblös tároló, ahova beülés után csak bedobálhatunk mindent a kezünkből. Akár masszázs funkciósak is lehetnek az első ülések, de sajnos a tesztautó tapadós, meleg, nagy textúrájú bőrborítása nem nyerte el a tetszésemet, ahogy a széles és magas küszöb sem, amibe minden egyes alkalommal bevertem a lábamat, pedig direkt figyeltem rá.
Szemben az új 500-assal, a Fiat 600-as még elérhető belsőégésű motoros változatban is, a tisztán elektromos mellett. Persze ez sem egy hagyományos hajtáslánc, hanem egy 48-voltos mild hybrid rendszer, ami egy 1,2 literes, háromhengeres, 100 lóerős turbómotort párosít egy 29 lovas villanymotorral és egy lítium-ion akkumulátorral. No meg egy 6-fokozatú, duplakuplungos automatával, ami benzinről vagy villanyról hajtva is végig gangolja a fokozatokat, és váltókar helyett nyomógombok vannak, amikhez enyhén előre kell hajolni – nekem legalábbis nem igazán esett kézre a kezelésük.
Egy elég klasszikus felállás, de sajnos számtalan ponton érezteti velünk, hogy a divatra és a hangulatra több energiát fordítottak, mint a hajtáslánc harmóniájára. Szokatlanul sokáig kell nyomva tartani az indítógombot, ami után az egész kasznit megrázva röffen be a benzinmotor. Nagyon érzékeny a klímára, akár majdnem 2 literrel kedvezőbb fogyasztás elérhető légkondi nélkül, amivel együtt nem igazán hajt villanyról, sőt, a start-stoppot sem használja érdemben. Klíma nélkül egy sokkal kisimultabb arcát mutatja, ami hatékonyan tölt vissza lassításkor, majd legalább ennyire hatékonyan képes elindulás után, kis gázállásnál felhasználni ezt az eltárolt energiát.
Már átvételkor is elmosolyodtam, hogy amíg hozzám gurult, addig hányszor morgott, majd sípolt, újra beröffent, majd megint sípolt. Sajnos később is feltűnő volt, hogy mennyi minden behallatszik a hajtáslánc és a futómű felől is. Minden relé kattanás, zárműködés hangos, ahogy a vészjelzésektől is szívrohamot kaptam néha. Gondolkodnom kellett, hogy miben tapasztaltam ezt utoljára, majd beugrott, hogy ugyanennyire szokatlanul hangosan működött a Honda eNy:1, a japánok megúszós válasza a villanyosításra. Gyanítom, hogy a Fiat 600 is egy sokkal finomabb autó képét mutatná a 154 lovas villanyhajtással, és talán a könnyen felütő, néha kilengő, kemény futóművét is az extra tömegre hangolták.
Mondom ezt úgy, hogy továbbra is értékelem, hogy a Fiat 600 mer kicsi, könnyű és megfizethető lenni. Kicsi? Naná, a legkisebb városi crossoverek népes szegmensébe érkezik. Könnyű? Mindössze 1,3 tonna, ezért tud 100 lóerősen is ennyire dinamikus lenni. Megfizethető? Jelenlegi konfigurátora szerint 9,8 millióról indít a Fiat 600-as, míg a mi divatosan felszerelt változatunk már 11,3 millió forint. Ez soknak hangzik elsőre, de a hasonló méretű és tudású versenytársakat körbejárva könnyen feltűnhet, hogy ez ma a valóság. Ennyibe kerül ma egy apró, városi crossover, ezért az is egyértelmű, hogy nem a friss kiscsaládosok fogják felvásárolni. Pedig mi is könnyedén befértünk másfél éves kislányunkkal, a 360 literes csomagtartó még épp elnyelte a babakocsit.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!