Olykor Szalay Balázs is beszállt a munkába, miközben Bunkoczi László már a hétfõi itineren dolgozott. Érdekes, hogy máskor már alig várják a versenyzõk a pihenõnapot, most azonban (talán a remek részeredményeknek köszönhetõen) már alig várják, hogy folytatódjon a küzdelem. 

„Talán azért van ez, mert ha nem is sokkal, de rövidebbek ezek a szakaszok, mint a Dakar-távok, s jól is megy a versenyzés, úgyhogy egyik nap sem jutottunk el a végkimerülés határáig – mondta Szalay, aki ötbõl négyszer volt második és az összetett hatodik helyrõl várja a mauritániai folytatást. – A fiúk most átnézik az autót, mert szerintem most jön a neheze: a mauritániai dûnék között. Én nagyon szeretek homokon autózni, és úgy érzem, tudok is, de a Szahara bárkit meglephet, még a rutinróka Jean-Louis Schlesser is ezt mondta, és én is így gondolom. Egy rossz döntés, és nagyon mélyre kerülhet az ember a sivatagban, de azt is tapasztalatból mondom, hogy mindig van ki út. Valahogy mindig ki lehet mászni a slamasztikából.”

 

Nos, azért mindannyian azt remélik, hogy erre nem lesz szükség. 

A versenybõl 2664 kilométer van hátra, ebbõl 1493 km a szelektív szakaszok hossza. Ennyit teljesít a mezõny, mire megérkezik Dakar közelében lévõ, legendás Rózsaszín-tó partjára.

Játék az élet!