A Peugeot éppen száz évvel ezelőtt, Indianapolisban aratta első győzelmét az autósportban. Azóta számos sportsikert ért el a márka, akad közöttük jó néhány legendás szereplés is. A Pikes Peak versenyen elért győzelmek történelmet írtak a nemzetközi autóversenyzésben és beíródtak a Peugeot génjeibe. A Climb Dance című legendás film halhatatlanná tette Ari Vatanen 1988-ban elért, számos rekorddal fűszerezett győzelmét a 405 T16 kormányánál. A Peugeot 1989-ban is győzött, az amerikai Robby Unser jóvoltából.

A rangos Pikes Peak verseny tavaly aszfalttal leburkolt, 20 km hosszú útvonalát 156 kanyar tarkítja, a tengerszint feletti magasság 2800 m és a csúcspontot jelentő 4300 m között változik. Ez a verseny a koránál fogva is egyedülálló: az Indianapolis után ez a második legrégebbi amerikai verseny. Így aztán épp annyira kegyetlen, mint amennyire nehezen megszelidíthető, ami fokozza a kihívás nagyságát!

A Peugeot a 208 versenyváltozatával nevezett be a legelőkelőbb ‘Unlimited’ kategóriába, azzal az egyetlen céllal, hogy elsőként szakítsa át a célszalagot.

A 208 T16 Pikes Peak versenygéppel a dobogó legfelső fokát megcélzó Peugeot a legkiválóbb partnereket gyűjtötte maga köré a rendkívüli projekthez. A Total, a Red Bull, a Michelin és a kilencszeres rali világbajnok Sébastien Loeb is lelkesen csatlakozott a Peugeot-hoz, míg a Citroën azzal támogatta a projektet, hogy engedélyezte sztárpilótájának, hogy pályafutása során először részt vegyen ezen a rangos megmérettetésen.

A 208 T16 Pikes Peak április közepén mutatta meg, hogy mi mindenre képes... aztán június 30-án Sébastien Loeb és a 208 T16 Pikes Peak porrá zúzta a korábbi Pikes Peak rekordot! Loeb a 208 T16 Pikes Peak kormányánál mindössze 8’13’’878 alatt tette meg a Pikes Peak csúcsára vezető 20 kilométert, és ezzel nem csupán megnyerte a világ legmagasabban futó versenyét, hanem egy szédületes világcsúcsot is felállított 145 kilométeres átlegsebességgel, a félelmetes szakadékokat alig néhány centivel elkerülve.

A kilencszeres világbajnok reggel 7 órára érkezett a starthelyre, ahol részt vett az eligazításon. Nem kis türelemmel kellett felvérteznie magát, mielőtt nekivágott az annyira várt bravúrnak, a 91. Pikes Peak Nemzetközi Hegyi Felfutó Versenynek. Ki kellett várnia az előtte induló 83 motorost, s csak azután következett számára a megmérettetés: « Az indulás pontos időpontját nem tudtuk előre, ráadásul felhők gyülekeztek a csúcs felett, ami igen nyugtalanított, mert az esőt mindenképpen el akartuk kerülni. » 11 óra 30 körül végre eljött a rajt ideje, és Sébastien Loeb és a 208 T16 Pikes Peak versenygép elindulhatott, hogy meghódítsa a felhőket.

Mivel az eső illedelmesen későbbre halasztotta a színre lépését, a francia bajnok optimális tapadási viszonyok között indulhatott el ezen a különleges versenypályán és küzdhetett meg annak egyedülálló veszélyeivel. A tökéletes felfutást követően a 208 T16 Pikes Peak mindössze 8’13’’878 időeredménnyel szinte átrepült a célvonalon… Elképesztő teljesítmény, amellyel a francia kettős fölényesen megdöntötte Rhys Millen eddigi, abszolút rekordnak számító 9’46’’164-es idejét!

A korábbi csúcsnál több mint másfél perccel jobb eredmény egyszerűen dermesztő: 8 perc 20 másodperc, esetleg 8 perc 15 másodperc körüli időben bíztam, de még ezt is sikerült túlszárnyalni

– örvendezett a kilencszeres rali világbajnok a célba érkezve.

A 208 T16 Pikes Peak pilótája tökéletesen, hiba nélkül hajtotta végre a feladatot: « Az indulás pillanatában valóban különös nyomást éreztem, hiszen ez a verseny nyolc hónap munkájának befejezését jelenti az egész Peugeot Sport csapat és partnereink, a Red Bull, a Total és a Michelin számára. Haboztam, hogy mindent beleadjak-e, vagy egy biztos időre menjek, de a rajt után már nem tudtam visszafogni magam, hogy megpróbáljak mindent kihozni ebből a fantasztikus autóból ». A 208 T16 Pikes Peak célba érése után néhány perccel már jégeső mosta a csúcsot, ami rendkívüli módja a pezsgőbontásnak egy olyan kiemelkedő sporttörténeti győzelem esetén, amely a korábbi, Colorádóban elért Peugeot sikerek sorába illeszkedik, előbb 1988-ban Ari Vatanen, majd 1989-ben Robby Unser jóvoltából, aki egyébként ott volt most is a francia csapatban, hogy belülről élje át ezt a hihetetlen, nehezen felülmúlható rekordot.