Ahogy a világ első autós Grand Prix-jét, úgy az első autósmaratont is egy főszerkesztő találta ki. Az újdonságok iránti lelkesedés mellett leginkább az újság példányszámának növelése volt a cél, de az sem volt mellékes, hogy szaporodjon a Francia Autóklub taglétszáma. Mindkettő sikerült elérni, miközben az Illustration című lap által kiírt első Grand Prix-t a 29 éves magyar Szisz Ferenc nyerte. Szisz Ferenc és a Renault autója a rajtnál   Forrás: Fortepan, Francia Nemzeti Levéltár A nemzetközi mezőny autói másfél percenként rajtoltak 1906. június 27-én reggel 6-kor, a kétnapos versenyen tizenkétszer kellett végighajtani a 103 kilométeres pályán. A gyorsaság mellett az autógyárak termékeik tartósságáról szerették volna meggyőzni a nagyközönséget a Le Mans–La Ferté–Bernard–Saint Calais útvonalon, melyen három-három Fiat, Mercedes, Brasier, Clement-Bayard, Darracq, Hotchkiss, Lorraine-Dietrich, Itala, Panhard és a Renault, köztük a Szisz által vezetett, valamint egy-egy Gobron-Brillié és Gregorie márkájú autó indult. Behajózás előtt a mezőny  Az ötletet ellopta a Le Matin című lap főszerkesztője is, aki ugyancsak példányszám növelést akart, ezért a következő év elején meghirdette a világ első autómaratonját, ami szintén hagyománnyá vált.  A csütörtöki újságban, 1907. január 31-én ez a felhívás jelent meg: Van valaki, aki nyáron szívesen elautózna Párizstól Pekingig? A nyári holtszezonra készülve a példányszámnövelése mellett a kezdeményezők célja volt, hogy bebizonyítsák az autók lovakkal szembeni fölényét. Borghese herceg Italája Egy hónappal a transzkontinentális verseny meghirdetése után hatvanketten jelentkeztek, ám a Kínába való behajózás idejére alaposan fogyott az önbizalom és a mezőny. 1907. június 10-én öt autóban tizenegy sofőr állt rajthoz: Scipione Borghese herceg negyvenöt lóerős olasz Italával, ( a márka már indult az első GP-n), Charles Godard 15 lóerős holland Spykerrel, melyben a Le Matin riportere is utazott. Két további autót, 10 lóerős francia De Dion Bouton-okat Collignon és Cormier autókereskedők vezettek. Auguste Pons francia üzletember hat lóerős, háromkerekű Contallal állt rajthoz. Nem volt jó választás a Contal tricikli A barátságos hangulatú futam fokozatosan öldöklő versennyé változott, ahol a résztvevők semmilyen fortélytól nem riadtak vissza. A 15 ezer kilométeres utat Scipione Borghese 62 nap alatt tette meg, és 1907. augusztus 10-én elsőként érte el Párizst. Útja során még kitérőt is tett, hogy részt vegyen egy Szentpétervári bálon.Collignon, Cormier és Godard három héttel később értek célba. Auguste Pons és segédje, Foucault rossz konstrukciót választott: háromkerekűjük nem bírt átkelni a Góbi-sivatagon, másfélnapos homokfogság után éppen hogy csak megmenekültek a szomjhaláltól. Út híján sínen kellett próbálkozni Több használaton kívüli híd a nehéz Itala átkelése után kártyavárként dőlt össze, út híján sokszor a Transzszibériai Vasút sínpályáján autóztak Irkutszk felé. Godard Spykerjének mágneses gyújtását 1350 kilométeres vonatozás után Tomszkban, Oroszország legjobb műszaki akadémiáján javították meg. A verseny szabályos folytatása érdekében visszatért Cseremhovóba. Jelentős előnyét Scipione Borghese az erős Italának és még inkább tehetséges szerelőjének köszönhette: Ettore Guizzardi mindennap alaposan karbantartotta az autót. Ahol még soha nem járt automobil A későbbi győztest is gyakran kellett vontatni A herceg 1907. július 27-én, szerdán érkezett Moszkvába, ahol megjelent a tiszteletére rendezett fogadásoknak és díszvacsoráknak. Előnyével még azt is megengedhette magának, hogy barátai és támogatói kérésére egy vargabetűvel Szentpétervárra ment, ahol részt vett az orosz főváros Peking-Párizs Bizottságának bálján. A pekingi rajt után 62 nappal, Párizsba való megérkezésekor az esős időben is tízezrek ünnepelték a győztes Italát: egy nyitott omnibuszon zenekar játszotta az Aida győzelmi indulóját. A Le Matin szerkesztősége előtti utcát gárdisták tartották szabadon, hogy az Itala a győzelmi tribünhöz hajthasson. A győztes Itala bevonulása a párizsi célba Közben a többi versenyző Oroszországban küzdött az elemekkel, a Kazany és Nyizsnij Novgorod közötti 400 kilométeren nem voltak utak, a szakadó eső és sár miatt olykor csak 38 kilométert tettek meg egy nap alatt. Sokszor emberek, lovak vontatták az autókat az emelkedőkön és a síneken. Moszkvától nyugatra már javultak az útviszonyok, a gyors Spykerre hárult a feladat, hogy a helyi drogériákban felkutassa és biztosítsa a benzinellátást. A többi résztvevő által is nagyra becsült Godard nem használta ki autója fölényét, és nem hagyta cserben a többieket, mint ahogy azt Borghese tette a sivatagban. A francia Le Matin szerkesztősége aggódva figyelte a holland Spyker tempóját, hiszen ők inkább a francia autóiparnak akartak reklámot csinálni. Automobilhoz méltatlan közlekedés A főszerkesztő ezért Charles Godardot Franciaországba történő belépésekor a verseny során elkövetett szabálytalanságokért őrizetbe vetette. A Spyker főnökét, Jakobus Spijker az utolsó szakaszra másik sofőrt ültetett a kormány mögé. 1907. augusztus 30-án, szűk három héttel Borghese herceg után, a két De Dion Bouton és a Spyker is megérkezett Párizsba, ahol a késedelem ellenére is hatalmas ünneplésben részesült Georges Cormiert, Victor Collignon, és persze hatalmas távolságokat legyőző automobil, melyet akkoriban azért olykor nemcsak vezettek, hanem toltak is az emberek, gyakran lovak, tinók húzták ki a kátyúból. Történelmi távirat Az 1907-es túrán részt vett Luigi Barzini, a Corierra della Sera munkatársa, aki cikkeit távírdákból küldte el lapjának, az egyiket a Kalgantól 300 kilométerre és Urga várostól 800 kilométerre. Amikor a kínai távírász a nyomtatványra ráfirkálta az 1-es számot, Barzini rákérdezett, hogy ez a mai első távirat? A válasz alaposan meglepte az újságírót, mert kiderült, hogy ez az első, amit a sivatagi átjátszó-állomás hétéves fennállása alatt helyben adtak fel. A szöveg tíz óra alatt jutott el a Kalgan-Peking-Szingapúr-Áden-Málta-Gibraltár-London hírláncon át a Daily Telegraph és a Corriere della Sera szerkesztőségébe. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!