Hét éve élek Olaszországban, a csizmának az északi részén, de ismerem a déliek elsöprő dinamikájú mentalitását is. A különbség szignifikánsan érzékelhető a közlekedési kultúrában is. Pedig itt, északon is jellemzőek a hajmeresztő helyzetek, amiknek kezeléséhez ajánlott a csigavér és a józan belátás meg a nagyfokú tolerancia. Merthogy ez a talján népség, amennyire érzelmekkel átitatottan él, úgy is vezet, megspékelve ezt az életigenlő attitűdöt jó adag könnyelműséggel és extra porció előre nem gondolkodással. Szeretnivaló emberek, ez már-már globális sztereotípia, de vezetni, hát azt nem tudnak. Pontosabban, egészen máshogy jutnak el A-ból B-be, mint ahogy mi, magyarok a KRESZ-iskolában tanultuk. #1 A káosz élvezete Olaszországban mindenki megy, amerre kedve tartja. A desztináció eléréséhez bárhová, de tényleg bárhová fel- és behajtanak, valamint bárhol megállnak, az út közepén is, vészvillogóval, amíg beszaladnak a bárba, meginni az átlag napi 4 kávéjukból a soron következőt. Az udvariasságnál pedig sokkal erősebb motiváció a furakodás. Főszabály, hogy az erősebbnek áll a zászló, egy Audi A4 jó eséllyel kerül ki előbb mondjuk a körforgalomból, mint egy Fiat Panda, akkor is, ha a német gép csak jóval később sorolt be oda, mint az olasz kisautó. És még egy kulturális sokk: indexelni nem kell! Az irányjelző csupán valamiféle haszontalan kiegészítője az autónak – gondolják, szerintem. Azért nem kérdeztem még rá, hogy ugyan miért nem jelzik a haladási szándékukat, úgy en block sehol, mert ez annyira magától értetődő, hogy tudom, úgy néznének rám, mint a kakaós spagettire: szörnyülködéssel vegyes értelmetlenséggel. A nagy életöröm megélése az utakon is megnyilvánul, Vespák szlalomoznak a kocsik és az úttesten átszaladgáló gyalogosok között, ide-oda cikáznak, kivágnak és betolakodnak, dudálnak és mutogatnak, élvezik a káoszt, az édes élet természetes velejáróját.  A közember számára a motor vagy autó nem valami fétis, amire vigyázni kell, nem is érdemes drága járgányt használni a mindennapokban, mert a karosszériáról úgyis hamar lekopik a glanc. Nagyvárosokban még előbb, és minél délebbre haladunk, annál több horpadt oldalú, letört visszapillantójú és leaszakadt sárvédőjű autót látunk. Erre lehet számítani például Nápolyban: #2 Piros lámpás helyi specialitás Aki Olaszországba jön, az itt-tartózkodása idejére dobja sutba azt a tudást is, amit a közlekedési lámpa jelzéseiről eddig elraktározott. Bár már több, mint száz éve használatosak a piros-sárga-zöld villogók és elvileg ugyanazt jelentik mindegyik országban, azért az olaszok meglehetősen különc módon értelmezik a színeket. A sárga felvillanása náluk azt a feltételes reflexet hívja elő, hogy bele kell taposni a gázba. És ha a bravúr közben pirosra vált a lámpa, hát eső után köpönyeg. Aztán nagy-néha, amikor az útjukba kerül egy óvatosabb vezető, aki képes és lelassít a sárgánál, hát bősz tülkölés mellett padlógázzal kikerülik és száguldanak nyilván a pizzériába vagy a kávézóba. Némi megértő figyelemre csak a P betűs kocsik számíthatnak (P=prova, vagyis próba), ők a mazsolák, az autóvezető-tanoncok. És hát Olaszországban a közlekedési kultúrának még nem része a lámpák szinkronizálása, egyszerűen nincs „zöld hullám”. #3 Parkolási kisokos Ha az ember végre megérkezik a vágyott helyre, és az nem egy kemping vagy hotel, a vendégek számára fenntartott parkolóhellyel, akkor lehet előkészíteni a Xanaxot, mert szabad parkolóhelyet találni, na ez az igazi mission impossible! Lehetetlen küldetés, mert mindig több az autó, mint a szabad hely és mindig van előttünk valaki, aki még pont elcsípi az utolsó üres két métert. A parkolóházakon a zöld „libero” felirat az olyan, mint a sivatagban oázisra lelni, a pirosan villódzó „completo” sokkal gyakoribb. Az utcán négyféle felfestéssel találkozhatunk: a zöld sáv az elektromos autósoké, a sárga a taxiké, aruszállítóké, kerekesszékeseké és helyi lakosoké, akiket a szélvédőre tett önkormányzati matrica különböztet meg a többiektől. A fehér vonalnál parkolhat bárki, és ingyen, de csak korlátozott időtartamban, óratárcsa használatával. A kék színű helyből több van, de ezek persze mind fizetősek, parkolóautomatában lehet jegyet váltani, bankkártyával és készpénzzel, óránként általában 2,50 Euróért. 15 perces időtúllépést még elnéz a rendőr, ami egy elég jó idősáv, pont belefér, ha tényleg nem akarunk bliccelni, csak éppen megcsúsztunk, mert sokáig válogattak a fagyik közül előttünk a gelateria-ban. #4 Mi az a ZTL zóna? A Zona a Traffico Limiato olyan terület, ahová csak azok hajthatnak be, akiknek erre hivatalos engedélyük van – ott laknak vagy ott dolgoznak. A tilalomra ilyen táblák hívják fel a figyelmet: Ezeket a tilalmi övezeteket általában a történelmi városközpontok forgalmának tehermentesítése, a légszennyezettség és a zaj csökkentésének céljából hozták létre. Például Milánó belvárosa napközben gyakorlatilag elérhetetlen autóval, viszont elég jó a tömegközlekedési hálózata. A ZTL zónákban folyamatosan kamerák pásztázzák a behajtókat, és bár pontlevonással nem jár, pénzbírsággal igen, ha illetéktelen autós hajt át ezen az övezeten. #5 Autópályák Olaszországban nem matricás a rendszer, az autópályák fizetőkapukkal működnek. Használható készpénzzel, bankkártyával és Telepass-sal, de ez utóbbi a külföldiekre nem vonatkozik. A Telepass egy szuper praktikus érzékelő, amit az első szélvédőre szerelnek (mindössze néhány eurós havidíjért), hogy pénzérme keresgélése és bankkártya leolvasása helyett a mágikus szerkezettel bírók egyszerűen csak áthajtsanak a kapukon, a díjat pedig automatikusan levonják a bankszámlájukról. De óvakodjon a turista attól, hogy a kiváltságosok sávjába soroljon, mert mire a tájékozatlan sofőr ráeszmél, hogy elrontotta, a sorompó nem nyílik, addigra feldühödött és hangosan gesztikuláló olaszok fognak rá kígyót-békát kiabálni és a kelepcéből csak az autópálya személyzete adhat menekülőutat. Tehát: kék és fehér tábla alá sorakozás rendben, a sárga viszont tiltott zóna.   Az autópálya használatáért szemérmetlenül sok eurót követel az olasz állam. Ezen a linken (angolul is elérhető, „Toll calculation”) bárki kiszámolhatja, hogy az adott útszakaszon mennyit kell majd fizetnie: https://www.autostrade.it/en/hom #6 Önkiszolgáló kutak és üzemanyagárak Az önkiszolgáló benzinkutakon ez a felirat olvasható: Self. Vannak olyan változatai, ahol egyáltalán nincs alkalmazott és van olyan is, ahol ott a személyzet, de ők értelemszerűen a nem „self”-nél sorakozók rendelkezésére állnak. Az érintőképernyős automatán be kell írni a bankkártya kódját, majd kiválasztani, hogy hányas kútnál lesz a tankolás. A legtöbb helyen nem kell megadni a tankolás tervezett összegét, pontosan annyit vonnak le a kártyáról, amennyibe az üzemanyag került. Viszont 100 Eurónál többért egyszerre nem lehet megtölteni a tankot, igaz, még a 2 Euró körüli áron is lehet nagyjából 50 litert tankolni gázolajból (gasolio) és benzinből (senza piombo = ólommentes). #7 Ittas vezetés Az olaszoknak nem kell zéró toleranciát gyakorolniuk a vezetéshez. Szerintük 0,5 ezrelékes véralkoholszinttel még kontrollálható és időben korrigálható mindenfajta közúti eset. Tehát, e törvény szerint egy átlagos testalkatú férfi vezetés előtt megihat két pohár sört vagy egy pohár bort. De ha a rendőrök rajtakapnak valakit, hogy az elfogadhatónál mélyebbre nézett a pohár fenekére, az illető 543 és 2170 euró közötti közigazgatási bírságra számíthat és 3-6 hónapra búcsút inthet a jogosítványának. Ha a szint 0,8 ezrelék fölött jár, az ügy sokkal súlyosabbá válik, majd 1,5 ezrelék fölött is van egy újabb kategória, sokezer eurós szankcióval és hosszú távú jogsimegvonással. Ezeket nyilván kár részletezni, a magyar ember iszik, vagy vezet. #8 Ahová érdemes betérni Hosszú utazásnál az autópálya monotonitását klasszul fel lehet oldani azzal, hogy betérünk az olasz Autogrill hálózat bármelyik egységébe. Itt aztán van minden, mi szem-szájnak ingere: meleg étel, hideg ital, könyv, játék, bizsu, praktikus úti holmi és a bevásárlóközpontok kínálatát is felülmúló, számtalan exkluzív édesség, ami remek alkalom, az ember akár hazafelé menet is megveheti a hiányzó szuveníreket.    Buon viaggio! További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!                

Franciaország felszámolja az autópályákon a fizetős kapukat a várakozási idők lerövidítése és a szükségtelen károsanyag-kibocsátás elkerülése érdekében. Ettől azonban nem lesz olcsóbb az autósok utazása a francia utakon – éppen ellenkezőleg. Ahelyett, hogy sorban kellene állnia a fizetési ponton, az autóban levő érzékelő doboz rádión kinyitja a sorompót, és az út folytatódik. A svájci portál cikke. Képernyőfotó Ha olyan európai országok autópályáin közlekedik, mint Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország, rendszeresen díjat kell fizetnie az autópályadíj. Ez garantáltan bosszantja az autósokat: rendszeres időközönként meg kell szakítani az utazást kényszerszünetre az autópályadíj-állomásokon, hogy fizetni tudja az utazás folytatásának díját. Ez a forgalom nagyságától függően esetenként hosszú várakozási időt eredményez a fizetési sorompók előtt, és így károsanyag-kibocsátással szennyezi a környezetet. Emellett a párhuzamos sávok számától függően óriási területre van szükség, amelyet egyébként például mezőgazdaságra lehetne használni. Legalább Franciaországban belátható időn belül búcsút inthetnek a sofőrök a díjfizető állomásoktól: A német „Auto, Motor & Sport” jelentése szerint fokozatosan szeretnék nélkülözni a kapukat, hogy javítsák a forgalom áramlását. Tehát a jövőben ingyen fogunk autózni a francia autópályákon? Egyáltalán nem! A már ma is gyakori  Télépéage – a szélvédőn lévő kis leolvasó készülékek, amelyek elektronikusan automatikusan felismerhetők a fizetőállomásokon való áthaladáskor – a jövőben szkennerekkel rögzítik a hídszerkezeteken. Ezt Franciaországban a 130 km/h-s maximális sebességnél is lehetővé kell tenni. Érzékelés rendszámon keresztül is Aki azonban ritkán utazik Franciaországban, és ezért nem akar Télépéage-t vásárolni, annak regisztrálnia kell járművét az interneten. Ez lehetővé teszi az elektronikus terhelést is, hiszen a szkennerek a rendszámokat is rögzítik. Egy másik fizetési lehetőség az autópályadíj utazás utáni befizetése: ezt 72 órán belül meg kell tenni az autópálya-üzemeltető Autoroutes honlapján vagy a trafikokban. A jármű típusától és emissziós osztályától függően alacsonyabb vagy magasabb díjat kell fizetni. Kezdetben azonban csak azokon az útvonalakon érdemes használni az új rendszert, amelyeken alig van külföldi turista. Indoklás: a francia autópálya-kezelők eddig csak a Franciaországban nyilvántartott járművek adataihoz fértek hozzá. Ezért továbbra is nyitva áll az, hogy a külföldi útdíj-sértőkön hogyan lehet behajtani. Az üzemeltető számításai szerint azonban az új rendszerben rejlő lehetőségek óriásiak: csak a Párizsból Normandiába vezető A13/A14-es autópályán évente akár 1,7 millió órával kevesebb várakozási idő várható az útdíjpénztáraknál! Ez 9,5 millió liter üzemanyagot takaríthat meg – csak ezen az útvonalon 30 000 tonna CO₂-kibocsátást lehetne elkerülni. A megtakarítások előtt azonban sok pénzt kell költeni a számlázási rendszer korszerűsítésére. És persze az autópálya-üzemeltetők ezt az ügyfeleikkel fizettetik meg: a rendszer megújításával ismét megemelkednek az egyes esetekben már most is magas útdíjak – csak a Strasbourg-Párizs közötti út 40 svájci frank körülibe kerül egy autóval – írja a blick.ch. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Letért az úttestről és a vadhálót átszakítva a tetejére borult egy gépkocsi az M5-ös autópálya Szeged felé vezető oldalán, Lajosmizse közelében, a 70. kilométernél. A járműben egy ember utazott, ő ki tudott szállni. A balesetnél a lajosmizsei önkormányzati tűzoltók végzik a műszaki mentést. Az egység áramtalanította a gépkocsit. Mentőhelikopter is a helyszínre érkezett. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!

Májusban 10,3 százalékkal csökkent az eladás ugyancsak éves összevetésben - írja az MTI. A brüsszeli székhelyű szervezet számításai szerint a júniusban regisztrált autók száma az EU-ban 886 ezer 510 volt, ami a leggyengébb júniusnak számít az adat kezelése, 1996 óta. Az EU négy legnagyobb autópiacán jelentős csökkenést jegyeztek fel: Németországban 18,1 százalékkal, Olaszországban 15 százalékkal, Franciaországban 14,2 százalékkal, Spanyolországban pedig 10,7 százalékkal esett az értékesítés. Az idei első fél évben 14 százalékkal, mintegy 4,6 millióra csökkent az új autók regisztrációja az Európai Unióban az előző év azonos időszakához képest. A június végéig tartó hat hónapban Olaszországban 22,7 százalékkal, Franciaországban 16,3 százalékkal, Németországban 11 százalékkal, Spanyolországban pedig 10,7 százalékkal esett az eladás. Magyarországon júniusban 9 ezer 493 új személygépkocsit helyeztek forgalomba az ACEA adatai szerint, 16,5 százalékkal kevesebbet az egy évvel korábbinál, az idei első hat hónapban pedig 57 ezer 411-et, ami 11,4 százalékkal marad el 2021 azonos időszakához képest. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!