Tóbiás mindig nyitott a Nagyvilágra, és szeretne minél több dolgot megtanulni Az ébresztőóra csörgésére Tóbiás ugyan kidugta orrocskáját a takaró alól, de azt hitte, valami tévedés történt, és gyorsan visszabújt. Odakint sötét volt, egészen úgy tűnt, hogy inkább még éjszaka van – és semmiképpen sincs reggel, így felkelni sem érdemes. Tóbiás egyébként nem volt holmi lusta kis kölyökkutya, minden reggel frissen, fürgén ébredt. De ez a mai ébredés valahogy mégis nagyon korainak bizonyult. Tóbiás már éppen visszaszundikált volna, mikor Édesanyja halkan kopogott a gyerekszoba ajtaján: - Tóbiás! Ébresztő, kölyköcském! Hamarosan indulnotok kell! Csak halkan, halkan, Balambér fel ne ébredjen! Balambérnak azonban csak a fülecskéje látszott ki a takaró alól, és olyan békésen szundikált, hogy arra sem ébredt volna fel, ha Józsi, a szamár áthajtott volna a gyerekszobán kis kék teherautójával. Balambér Tóbiás kisöccse volt. Az már igaz, hogy Tóbiás is elég kicsike kölyökkutya volt, de Balambér még nála is kisebb. És Balambér még óvodás volt – Tóbiás pedig már iskolába járt.  - Tóbiás! Kölyköcském! Tessék szépen kimászni az ágyból! – suttogta Édesanyja, és lassan elkezdte lehúzni a takarót Tóbiásról. Tóbiás eleinte sértődötten tiltakozott, de aztán eszébe jutott, miért is kell hajnalok hajnalán felkelni. Igaz, nem jutott eszébe azonnal – de hát nagyon korán volt még… Édesapjának munkaügyben a Fővárosba kellett utaznia egy napra. Tóbiás Édesapjának nagyon fontos munkája volt, és most egy nagyon fontos iratot kellett elvinnie a Fővárosba egy nagyon fontos helyre. És Tóbiás olyan szépen kérlelte, hogy hadd kísérje el, és olyan jó kölyökkutya volt egész héten – még a lehullott faleveleket is összesöpörte az utcán -, hogy Édesapja beleegyezett. Hát ezért kell ma ilyen korán kelni! Tóbiást rettenetesen érdekelte a Nagyvilág. Legszívesebben mindig csak vándorolt volna, - új helyeket felfedezni, új tájakat megfigyelni, új városokat látni! A Főváros pedig különösképpen érdekelte. Egyszer már jártak ott – de az annyira régen volt, hogy akkor Tóbiás még ennél is kisebb kölyökkutya volt, és Balambér még meg sem született… A reggeli készülődés most a szokásosnál is gyorsabban zajlott, és Tóbiás egyszer csak azon vette észre magát, hogy már az autó mellett állnak, a hideg udvaron, és Édesapja éppen az ülésmagasítót szíjazza be a kocsi hátsó ülésére. - Édesapám… Most kivételesen nem ülhetnék elöl? – kérlelte Tóbiás – Úgy biztosan sokkal többet láthatnék útközben a Nagyvilágból… És különben is, már alig-alig férek bele a gyerekülésbe… - Ugyan már, kölyköcském… - morgolódott Édesapja – Kicsi kölyökkutya vagy te még ahhoz… A te helyed a hátsó ülésen van. De ne aggódj, mert innen, az ülésmagasítóról is láthatsz majd mindent. - Ülésmagasító? – csodálkozott Tóbiás, és felcsillant a szeme – Hát már nem kell gyerekülésben utaznom? - Nem bizony, kölyköcském. – mosolygott Édesapja – A gyerekülést valóban kinőtted; annyira kicsi kölyökkutya nem vagy már – de annyira nagy sem vagy még, hogy elől ülhess. A gyerekülésbe már nem férsz bele – elől még nem utazhatsz: ezért van szükség az ülésmagasítóra. Így kényelmesebb lesz – és ami a fő: biztonságosabb!   Tóbiás és Apukája a Főváros felé vették az irányt - Értem… - mormogta Tóbiás, és már mászott is be az autóba, és békésen tűrte, hogy Édesapja becsatolja a biztonsági övet. Hamarosan elindultak. Tóbiás álmosan pillantgatott ki az ablakon – egyelőre még csak az ismerős utcákat látta, az ismerős házakat. Ilyen korán reggel még senki sem sétált az utcán, a Szamóca téri szökőkút sem működött még, és a Széna téri piac asztalkái is üresen ásítottak felé. Tóbiás mosolyogva gondolt arra, mennyi színes újdonság várja majd őt a Fővárosban – ám amíg erről ábrándozott, szépen lassan lecsukódott a szeme, és a kedélyesen döcögő autó újra álomba ringatta… Pár óra múlva azonban hangos dudálásra, nyüzsgő zsivajra ébredt – megérkeztek a Fővárosba! Tóbiás alig győzte kapkodni a fejét: amerre a szem ellátott, színes autók, suhanó kerékpárosok, siető gyalogosok kavarogtak, és toronymagas, hatalmas házak mindenfele. - Ez igen! – rikkantotta Tóbiás – Itt aztán zajlik az élet!!!! - Hát felébredtél, kölyköcském? – mosolygott Édesapja – Végigaludtad az egész utat. - De most már egy pillanatra sem csukom le a szemem! – mondta Tóbiás, és izegni-mozogni kezdett az ülésmagasító tetején – Még pislogni sem fogok, nehogy lemaradjak valamiről! A Főváros elképesztően izgalmasnak ígérkezett. Az utak sokkal nagyobbak és szélesebbek voltak, mint otthon, és sokkal több féle jármű gurult rajtuk erre-arra. Tóbiás észrevett egy hosszú, sárga járgányt, ami az úttest közepén, síneken siklott, és aminek a tetejéből kiállt valami furcsa csáp-féle, éppen olyan, mint egy vonatnak. - Milyen furcsa vonat! – álmélkodott Tóbiás – Édesapa! Miért megy az a sárga vonat az út közepén? - Mert az nem vonat, Kölyköcském – az a villamos. – válaszolta Édesapja. - Villamos? Aztaaa! A mi Városunkban miért nincs ilyen villamos? - Mert villamos csak a nagyobb városokban közlekedik. - Értem… - bólogatott Tóbiás – A mi Városunk pedig se nem túl nagy, se nem túl kicsi… És mit kell tudni erről a villamosról Édesapám? Mire jó?   A villamos árammal működik, így nem károsítja a környezetet úgy, mint a busz. - A villamosok különböző sínpályái behálózzák a várost. A villamos mindig ugyanarra megy, ugyanabban az időben. És mivel síneken közlekedik, így nem kerülhetnek az útjába az autók, biciklisek, buszok az csak az ő útja,így időben odaér mindenhova. - És bárki felszállhat rá? – érdeklődött Tóbiás. - Bárki, akinek van jegye vagy bérlete. – felelte Édesapja – Mert aki jegy vagy bérlet nélkül száll a villamosra, és találkozik egy jegyellenőrrel: az bizony csúnyán megjárhatja – mert megbüntetik. Tóbiás ezen elgondolkodott. - Én bizony mindig vennék jegyet, ha felszállhatnék a villamosra. Otthon is veszek buszjegyet, ha felszállok a buszra. Különben Flórián, a farkas, aki a buszt vezeti, fel sem engedne… És különben is: a büntetés rossz dolog, akármi is legyen az… És ha csak egy jegyen múlik, hogy elkerüljük a büntetést, akkor üsse kavics, inkább vegyük meg azt a jegyet. Úgy egyszerűbb… - elmélkedett Tóbiás, és tovább bámészkodott. A Főváros olyan volt, mint egy nyüzsgő méhkas. Senki sem sétálgatott békésen az utcán, mint otthon – itt mindenki szaladt, lökdösődött, sietett valahova. - De jó, hogy itt ülünk az autóban… – sóhajtott fel Tóbiás – Ha gyalog mennénk, biztos nekünk jönne valaki, vagy rálépne a lábunkra… - Az biztos. – bólogatott Édesapja – Nagyon sokan nincsenek tekintettel a másikra. Csak az számít nekik, hogy ők időben odaérjenek, és ezért inkább tolonganak, lökdösődnek, egymás útjába kerülnek… És ez bizony nagyon veszélyes… Sőt! Balesetveszélyes! - És nem elég, hogy balesetveszélyes, de még butaság is! – csillant fel Tóbiás szeme – Mert ha mindenki szép nyugodtan menne, amerre dolga van, és nem nyüzsögnének össze-vissza egymás hegyén-hátán, mint a hangyák eső előtt, akkor sokkal egyszerűbben odaérhetnének, ahová akarnak. És senki sem tiporna rá a másik mancsára, és pláne, senki nem kerülne balesetveszélybe… Milyen közlekedési eszközöket ismersz meg a képen? Reméljük, hogy tetszett a mese, és sok új dolgot megtanultatok, összefoglaljuk nektek azokat a dolgokat, amiket érdemes a mese végén újra megbeszélni: Tóbiás egy igazi jó kölyök kutyus, segít összesöpörni a lehullott faleveleket az utcán. Hajnalban azért van még sötét, mert nem kelt fel a napocska, tudtátok, hogy mindennap vagy egy perccel hamarabb kel fel, vagy egy perccel később évszaktól függően? Előző héten volt az óraátállítás, és az óráinkat egy órával előbbre kellett tekerni. A nagyobb gyermekeknek már nem muszáj gyerekülésben ülni, hanem elég az ülés magasító. A villamos, síneken közlekedik, mint a vonat, így sosincs útjában a sok autó, busz, és gyalogos. A tömegközlekedési eszközökre csak bérlettel vagy jeggyel szabad felszállni, különben megbírságolhatnak minket az ellenőrök. Külön jegyet kell váltani a biciklinkre, kutyusunkra, vagy nagyobb méretű bőröndre. A tömeg balesetveszélyes is lehet. A Fővárosban sokszor a csúcsidőben nagyon sok ember jár- kel és, és bizony nem mindig figyelnek egymásra. Mindig fogjátok meg egymás kezét, nehogy elszakadjatok egymástól. Jövő héten folytatjuk a mesét, addig is lájkoljátok Tóbiást és Balambért Facebookon, hogy mindennapos friss hírt és játékot kapjatok, és kövessetek itt az Autószektoron. Szeretnétek meghallgatni a mesét híres emberek hangjával? KATTINTS és vedd meg most!

A közlemény szerint a járművek eddig tisztázatlan körülmények között ütköztek egymásnak, egy férfi a helyszínen életét vesztette, a sérülteket a mentők kórházba vitték. A 61-es főút érintett szakaszán teljes útlezárás van érvényben, a rendőrség a forgalmat Nagybajom településnél Kadarkút irányába, a kiskorpádi vasúti átjárónál Gige irányába tereli. Fotó: Varga György/MTI

Nem áll meg az élet az Alfa Romeónál a Giulia bemutatása után, a gyáriak már nagy erőkkel dolgoznak a márka első SUV-ján, a Giulia alapjaira épített Stelvión. Egy korábban készült fotón az Alfa új üdvöskéje - forrás: autocar.co.uk Eddig azonban csak szavak szintjén manifesztálódott a terv, legutóbb például akkor, amikor Harald Wester bejelentette, hogy a híres alpesi útról, a Stelvióról kapja a nevét a szabadidőautó. Most viszont hála a Quattroruote ügyes (vagy épp bennfentes) lesifotósának, elkészültek az első képek az álcázott modellről. A képek alapján a scudetto a Giuliáéhoz hasonlóan markáns és nagy lesz, a menetfény - és ezzel együtt a lámpaestek - pedig szintén a Giuliáéhoz hasonlóak lehetnek. A műszaki tartalomról sok mindent egyelőre nyilván nem árultak el, de nyilvánvalóan a Giulia motorjait hazsnálják majd, viszont csak összkerék-meghajtással. A legutóbbi infomrációk szerint az év végén mutatkozhat be a szériaváltozat és a következő év elején indulhat az értékesítés. Forrás: alfaamore.hu

A hatótávolság négy évvel korábbi értéke még 100 kilométerrel kisebb volt a mostaninál, mivel a gyártók kezdetben városi közlekedésre tervezték az e-autókat. Ez azonban stratégiai hibának bizonyult - állapítja meg az IFUA az MTI-hez eljuttatott közleményében. A felmérés a különböző elektromos autók gyári adatait felhasználva készült, a 2015-ben Németországban eladott kocsik száma szerint súlyozva. Fotó: Horváth Miklós A csökkenő akkumulátor-árak és a javuló technológia miatt az elkövetkező években várhatóan jelentősen nő a villanyautókkal egyetlen töltéssel megtehető út hossza. Az IFUA Horváth & Partners szakértői arra számítanak, hogy ez a távolság 2020-ra átlagosan meghaladja majd a 400 kilométert. Ezt támasztják alá az iparági bejelentések is. Németországban 2015 végén 44 ezer elektromos meghajtású személyautó volt forgalomban, ami mintegy 70 százalékos emelkedést jelent az előző évhez képest. Ha az elmúlt három év növekedési üteme folytatódik, akkor 2021-ben már egymillió villanyautó fut majd a német utakon. Forrás: MTI