Nyáron több a baleset A gyermekeket ért balesetek 30%-a nyári időszakban történik. Nem kell ezen meglepődni, hiszen ilyenkor mindenki szabadabb, fesztelenebb, és minden gyermek eleven, és aktív, illetve folyamatosan próbálgatják határaikat, természetes, hogy ebbe a folyamatba kódolva van egy baleset. Mit lehet tenni, hogy szülőként nyugodtan engedhessük el vakációzni a gyermekünket? A legfontosabb, hogy tanítsuk meg nekik, hogy a közlekedésben szabályok vannak, amiket mindenkinek be kell tartani. Nem csak a földi, hanem akár a vízi közlekedésben is. Vízparton, élő, vagy mestereséges vizek közelében is sokan töltik szünidejüket. Komoly szabályok vonatkoznak a fürdőzőkre, és itt a legfontosabb a vízbiztonság minél előbbi kialakítása. Nagy felelőtlenség szülői részről úgy természetesen víz közelbe küldenie gyermekét, ha nem tud biztosan úszni. Mondjuk el a gyereknek, hogy mit jelent a viharjelzés. Olyankor kötelező a fürdőzőknek, a vízi eszközöket használóknak és a csónakban horgászóknak a viharjelzés folyamatos figyelemmel kísérése. Első fokú viharjelzésnél a parttól 500 méternél nagyobb távolságra tilos fürödni! Másodifokú viharjelzés esetén tilos vízbe menni! A felvillanó sárga fények 45, vagy 90-szer felvillanó fénye mutatja meg a jelzés mértékét. A biztonsági kiegészítők használatát hasznos már egészen kicsi kortól belenevelni a gyerekbe. Hogyan? Például úgy, hogy addig nincs kerékpározás, amíg nincs a fejen a bukósisak, és a kesztyű. Tiltakozik? Nyugodtan meg lehet neki mutatni milyen kemény, és érdes az aszfalt, és már csak egy elcsúszásnál is milyen komoly sérülést okozhat. De visszatérve a vízi sportokhoz, a mentőmellény használata szintén kötelező elem akárcsak egy csónakázás esetén is, hiszen a felhevült testtel vízbe esés sokkoló élmény. A vízbiztos úszás pedig evidens, főleg élővíz esetében. A gyerekülés, biztonsági öv sem dísznek van a járművekben, azt minden esetben használni kell. Tiltakozik? Jöhet a lezárt parkoló, és a tesztkör 5 km/h-ról fékezve, aztán a meglepődés, hogy mekkorát lehet esni már ilyen kis sebességnél is. Szülőként a legfontosabb a példamutatás Nehéz, de hosszú távon megéri elmondani százszor, vagy ezerszer, hogy mit, miért nem szabad, és mi az, ami jó. Ettől még nehezebb jó példát mutatni, és nem engedni a csábításnak, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget egy-egy aggasztó forgalmi helyzetben. Miért? Mert a gyermek folyamatosan megfigyel, tanul, és azonnal odavágja a megfelelő időpontban egy vita közepén, hogy apa, te is csúnyát mondtál az autóban a bácsira, aki nem indult el előtted. Ma már nagyon hamar megtanulnak kerékpározni a kicsik. Három éves korban már lazán, önállóan, pótkerék nélkül közlekednek apró kis drótszamaraikkal. Ha időben szokássá válik a kesztyű, és bukósisak használata, akkor már el sem indulnak nélküle sehová. Én ezt még megtoldanám egy térd, és könyökvédővel is, mert, ahogy nőnek, úgy lesz egyre nagyobb a sebesség, és a koordinációs képességek, a finommotorikus készségek nem tudnak ilyen gyorsan fejlődni velük. Illetve ettől függetlenül is a biztonsági felszerelések használata evidens akkor, ha ilyen közlekedési eszközre ülünk. Ezért nem értem a strandpapucsot, vagy nyitott sisakot egy országúti motorosnál. Vajon ő még soha nem kapott el egy nagyobb bogarat mondjuk 80 km/h-nál? A telefont felejtsük el! Tudom nem egyszerű ez a kijelentés a mai rohanó világban, ahol elég csak szétnézni körülöttünk pár percre és rájövünk, hogy mennyi telefonfüggő ember létezik. Ami viszont tény, hogy aki használja, annak jelentősen romlik a reakcióideje, és itt fontos megjegyezni, hogy a mobiltelefon használata négyszeresével növeli meg egy közúti baleset bekövetkezésének kockázatát. Ez lehet járművezető, vagy akár egy gyalogos is, aki emiatt nem veszi észre a gyalogátkelőhelyet, vagy a feléje közelítő kéklámpás járművet. Egyébként sincs semmi keresnivalója a legkisebbek kezében az okotelefonnak. A nagyobbak pedig legalább addig jó, ha leteszik, amíg részt vesznek a közlekedésben, mert elsőbbségük akkor lesz a zebrán, ha azt megadják nekik, sajnos alanyi jogon (mivel gyalogosok) nem. Mobilozni pedig nem csak autóban, de kerékpáron, és motoron is tilos vezetés közben. Autósként a reggeli és délutáni rohanás stresszes időszak: mindenki időre megy, sokan szétszórják a gyerekeket, nyári táborokba, napközikbe, legalább két megálló van még a munkahely előtt. Időre kell odaérni a gyerekkel, aki ma reggel sem partner abban, hogy gyorsan összekészüljön, pedig apát várja az ezer teendő a munkahelyén, gondolatban már szinte bele is kezdett. Csak egy pillanatra kapta elő a telefont a dugóban állva, de pont nem vette észre a takarásból elé lépő kisgyereket… Csak egy pillanatra engedte el a gyerek kezét, ahogy a kapuhoz kísérte, de máris megvan a baj, mert kisfia nem figyelt, és odalépett egy tolató autó mögé… A szülői hivatásnak nincs meghatározva az időtartama, ez egy olyan munkahely, ami non-stop figyelmet követel, mert a világ veszélyes, főleg a legkisebbekre. De ha megtanítjuk nekik az alapvető közlekedési szabályokat, ha beléjük neveljük, hogy a közúton a túlélés záloga az óvatosság, és az állandó figyelem, akkor mi szülőként mindent megteszünk azért, hogy a rizikót a legkisebbre csökkentsük. „... hogy mindenki hazaérjen!” További autós tartalmakért kövessen minket Facebookon is!