Mathias autó a budapesti Városligetben Kacsabáj és praktikum A 601-es úgy száguldott, hogy simán beintettek az M7-esen megelőzött 1500-ös Polskinak. A hírt felkapta a magyar sajtó, megjelent több lapban is a négyütemű Trabi, olykor nem kevés éllel és az üdvözítő megoldások gazdag ötlettárával. Nem hagyta válasz nélkül ezt a Borlóy-Varga páros, és csináltak egy olyan autót, amiben a motort kivéve valuta nélkül minden beszerezhető volt a kelet-európai piacon. Elő kellett venni a papírt és ceruzát, született vagy húszféle vázlat, de mindegyik Trabant méretű, egyszerű, és esztétikus autó volt, olyan, amilyenre sokan vágytak. Funkcionális és takarékos jármű, némi Citroën Kacsa bájjal, a korszakhoz képest előremutató dizájnnal. Sok munkával és rengeteg ember segítségével megszületett a Mathias autó, mely az elegáns expók érinthetetlen és csak látványt szolgáló show-modelljeivel szemben működött és nemcsak hozzá lehetett nyúlni, de bele is lehetett ülni, szóval bírta a közönségtesztet, ráadásul igazi automobil módjára ment, nem is akárhogy, és nem is akármikor: 1988-ban. A sárga rész a Trabant alap, a többi Borlóy modell váza Keleti darabokból épült A Mathias autó 90 százalékig Trabant vázas volt, 10 százalékban saját készítésű lemezprofil. Az egyszerű recept működött: kilincstől lefelé maradt minden, de húsz centivel hosszabb lett a tengelytáv, vagyis tágasabb lett az ndk-s modellre épült tetszetős karosszéria. Az elemeket természetesen Borlóy Mátyás készítette, mert már megtanulta az üvegszálas építést, így később vízi-járművet is csinált: a 300 kilogrammos, 4,9 méter hosszú és 2,3 széles, valamint 8 személyes motoros sporthajója 80 km/órával száguldott, ami vízen igen csak elismerésre méltó tempó. A autó azért összetettebb volt és már majdnem el is készült, de hiányozott a szélvédő: irány Salgótarján. A tervrajzok és a tetszetős makett láttán az igazgató által összehívott alkalmi csapat vezérszónoka így szólt: Főnök, ha ők megcsinálták, akkor megcsináljuk mi is, rajtunk ne múljon s siker. Pénzt nem kértek, a tíz üveg konyakot is inkább baráti ajándékként fogadták el.. Időre megcsinálták az egyedi szélvédőt meg persze előtte a megfelelő, egyedi szerszámokat, amiket aztán oda ajándékoztak az autóépítőknek. A hátsó ajtó egy átalakított Lancia Y10-estől, a kormány az 55 GTL Zastavától, a műszerfal és a két fényszóró a 126-os Polski Fiatból, a két első index a farmotoros Škodától, a km-óra és a két hátsó lámpa műszerfal és a benzintank a Wartburgtól, a kapcsolók a Ladától származtak. A látványos és sportos fazonú keréktárcsákat öntötték alumíniumból saját szerszámukkal.  A Mathias menetkész tömege közel 700 kg lett, ami valamivel több, mint a 601-es Trabant súlya. Fotózás a várban Nevéhez illően királyi volt megjelenése és fogadtatás, a közönség azonnal szívébe zárta, a budai Várban történt fényképezéskor a külföldiekből és hazaiakból verbuválódott tömeg a magyar Mathias autót csodálta, és figyelemre sem méltatta a mellette parkoló Ferrarit. A HiCox járműépítő cég Csathó József formaterve alapján 1992-ben öt egyedi terepjárót épített UAZ alapokra Vadas Tamás megrendelésére. Apró részletekben is nagyot alkotott Borlóy: a külső visszapillantó tükörbe épített irányjelző ötletét megvalósította saját Fiat Ritmo autóján, ám az 1987-es okmány szerint a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumhoz tartozó Közlekedési Főfelügyelet elutasítása miatt nem került fel a a Mathias autóra. A hatóságnál akadtak segítőkész szakemberek is, ám aki lobbizni próbált az autó-összerakás mellett, azt kirúgták, például az elismert szakembert Török Lászlót.

A győztes csapatnak – 90 százalékban saját forrásokból finanszírozva – egy automatizált járművet kell a Holdra juttatnia és a kiírás szerint legalább fél kilométert kell megtennie a Hold felszínén, miközben nagyfelbontású képeket és videókat továbbít a Földre. A különleges terepjáró legkésőbb 2017 végéig egy hordozórakéta fedélzetén indul a világűrbe, hogy több mint 380 ezer kilométer megtétele után a Holdon landoljon. Az út öt napig tart, s a Part-Time Scientists kalkulációi szerint mintegy 24 millió euróba kerül. A célterület a Holdegyenlítőtől északra, a legutóbbi embert is szállító küldetés, az Apollo 17 1972-es landolási helye közelében húzódik. E régióban akár 300 Celsius fokos hőmérsékletingadozások is előfordulhatnak, ha süt a nap, a légkör hiánya miatt a felszín akár 120 fokig is felhevülhet. A berlini székhelyű Part-Time Scientists kutatócsoport – az Audi támogatásával – a verseny egyetlen német résztvevője. Holdjáró-prototípusuk már két úgynevezett Mérföldkő-díjban (Milestone Prize) is részesült, amelyekkel – és a velük járó összesen 750 ezer dollárral – a járművet, illetve optikai rendszere fejlesztését ismerte el a zsűri. A berlini kutatók folyamatosan továbbfejlesztették holdjárművüket, széles körű teszteket végezve például az Osztrák Alpokban és Tenerifén. A jármű anyaga túlnyomórészt alumínium, tömege mindössze 35 kilogramm. Folyamatos fejlesztése során magnézium alkalmazásával és konstrukciója további változtatásaival még kisebb tömeggel lesz belőle Audi lunar quattro, noha méretei eközben nőnek. Nagyméretű, kihajtható napelem fogja fel a napfényt, az általa termelt elektromos áramot pedig lítiumion-akkumulátor tárolja, amely négy kerékagy-motort táplál. A négy kerék egyaránt 360 fokban fordítható el. A végsebessége 3,6 kilométer/óra, a Holdon azonban sokkal fontosabbak a széles körű terepes képességek és a biztos tájékozódás. A jármű elejére épített, mozgatható fej két sztereó kamerát hordoz, amelyek részletes háromdimenziós képeket készítenek. A harmadik kamera az anyagvizsgálatokban vesz részt és extrém nagy felbontású panorámaképeket fotóz. A Part-Time Scientists kutatóit támogató munkacsoport jelenleg az Audi tíz munkatársából áll, a legkülönbözőbb szakterületekről. A könnyűszerkezetes építés technológiái mellett számos további know-how is képviselteti itt magát, elsősorban a quattro összkerékhajtás és az e-tron elektromos hajtásrendszer formájában. Utóbbi esetében a cél az elektromos motorok, a teljesítmény-szabályozó elektronika és az akkumulátor fejlesztésével növelni tovább a teljesítményt. A négykarikás márka a tesztek, a próbautak és a minőségbiztosítás területén is széles körű támogatást nyújt. A minőségbiztosítás szakemberei például high-tech eszközeikkel vizsgálják a készülő Audi lunar quattro alkatrészeinek kopási tulajdonságait a motoroknak és elektronikai elemeknek pedig a klímakamrában stressz teszten kell megfelelniük. Az Audi Konzept Design München a holdjáró formavilágán dolgozik ezzel párhuzamosan. A Google Lunar XPRIZE versenye 34 csapattal indult, jelenleg még 16 alkotja a mezőnyt. A Part-Time Scientists kutatócsapata 2008 végén alakult a berlini IT-tanácsadó Robert Böhme vezetésével. A jelenleg már több mint 70 tag többsége Németországból és Ausztriából érkezett, de összességében – köztük például a floridai Jack Crenshaw, a NASA egykori vezető munkatársa – három kontinens szakemberei erősítik a csapatot. Támogatóik között az Audi mellett több kutatóintézet és high-tech cég is szerepel, mint például az NVIDIA, a Berlini Műszaki Egyetem, az Austrian Space Forum (OeWF) és a Német Repülési és Űrhajózási Központ (DLR).

A töltőkút a város egyik legforgalmasabb főútja mellett, a Körmendi út 40. alatt, a Centennáris Inkubátorház és a Savaria Pláza közötti területen az egyik bevásárló központ szomszédságában található. Nagypál Tibor, a cég ügyvezető igazgatója elmondta: egy úgynevezett középgyors 22 kilowatt teljesítményű töltőállomást telepítettek, ahol az elektromos autókat típustól és töltöttségi állapottól függően 30-300 perc alatt lehet teljesen feltölteni. Ez a töltési sebesség szavai szerint nem túl nagy, de ahhoz elegendő, hogy ha mondjuk miközben valaki elintézi a bevásárlást, vagy a szomszédos pláza mozijában megnéz egy filmet, addig feltöltse elektromos autójának akkumulátorát - mondta. Hozzátette: előnye viszont, hogy az elektromos hálózatot ez a kútfajta nem terheli meg úgy, mint egy gyorstöltő, így szinte bárhová gazdaságosan és gyorsan telepíthető. Hajdú Adrián elmondta: fejlesztésük abban új, hogy a rendszer szinte személyre szabott szolgáltatást képes nyújtani a felhasználó számára, aki egy mobil applikáció segítségével okos eszközén - telefonján, óráján, tabletjén kaphat információkat arról, hogyan áll a feltöltés, hány kilométer megtételére elegendő a jármű energiatartaléka, vagy hogy hol található a legközelebbi töltőállomás. Porpáczy István a folyamatos távfelügyeletet emelte ki, amelynek során a töltést központilag tudják vezérelni és felügyelni, igény szerint akár folyamatos video felügyeletet biztosítva az ügyfél számára. A töltőkút - melynek használatát az átadóünnepségen a gyakorlatban is bemutatták - egy mágneskártya segítségével vehető igénybe, amely alapján a számítógépes rendszer azonosítja a felhasználót, és a feltölteni kívánt járművet, így a mért töltési teljesítmény alapján fontos adatokkal tud szolgálni. Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere az átadóünnepségen elmondta, hogy a vasi megyeszékhelyen rövidesen átadnak majd egy úgynevezett gyors töltőkutat is, amely az országos hálózat része lesz.

1886. január 29-én a Német Császári Szabadalmi Hivatalban DRP 37435-ös referenciaszámon bejegyezték Carl Benz, mannheimi mérnök szabadalmát a „gázmotor hajtású járműre”. Egy 130 éves dokumentum tanúskodik Carl Benz innovatív szellemiségéről, kreativitásáról és vállalkozói víziójáról. 2011 óta ez a dokumentum az UNESCO Világemlékezet Program részét képezi, melyben többek között a Gutenberg Bibliát és a Magna Carta-t is jegyzik. A kezdetek Carl Benz a világ első automobilját 1885-ben fejlesztette ki. Ehhez egy nagysebességű, egyhengeres, négyütemű motort (954 cm3 hengerűrtartalommal, 400 1/perc-es fordulatszámmal és 0,75 lóerő/0,55 kW teljesítménnyel) keresztben helyezett el egy egyedi építésű kocsiban. A végsebessége 16 km/h volt. Ez a háromkerekű motorhajtású autó abszolút világelső volt: egy teljesen önellátó, önhajtású jármű, amelyet belsőégésű motor hajtott. A szabadalmaztatott jármű, vagyis a Patent-Motorwagen először 1886. július 3-án debütált a nagyközönség előtt a mannheimi Ringstrassén. Azonban a tökéletesített Modell III elsőként hosszú távon 1888-ban, egy Mannheim és Pforzheim közötti oda-vissza úton bizonyította működőképességét a mindennapos használatra. Az útra Carl Benz helyett felesége, Bertha vállalkozott. Demonstrálva férje 1886. január 29-én szabadalmaztatott találmányába vetett hitét, Bertha Benz fiai, Eugen és Richard kíséretében – a feltaláló tudta nélkül – megragadta a kormánykart, és az automobil történetének első hosszú távú útjára indult 1888 augusztusában. Bertha és fiai bebizonyították, hogy technikai szinten milyen jól működik a motorizált gépkocsi koncepciója. Ugyanakkor gyakorlatban is megmutatták a személyautó máig jellemző használati módját. Ezt maga Carl Benz is megfogalmazta szabadalmi kérelmében, amikor „főként könnyű kocsik működésére” hivatkozott „egy-négy személy kényelmére”. 1886-ban Carl Benz és Gottlieb Daimler úttörő találmányai a mobilitás forradalmian új dimenzióját nyitották meg. Az elmúlt 130 évben a Mercedes-Benz által bemutatott innovációk ezen a teljesítményen alapultak, szem előtt tartva a biztonságot, a kényelmet, a hatékonyságot és a magabiztosságot. A mai fejlesztésekkel, mint például az autonóm vezetés, az intelligensen összekötött járművek és az elektromobilitás, a Mercedes-Benz megmutatja a személygépkocsik jövőjét. Carl Benz 1886. január 29-én egy jövőbe mutató úton indult el víziójával, amikor bejegyeztette szabadalmát a motorizált járműre. Gottlieb Daimler ugyancsak 1886-ban kifejlesztett motorizált kocsijával együtt Carl Benz Patent-Motorwagenje az első kiállítási tárgy, amelyet megtekinthetnek a látogatók a Mercedes-Benz Múzeumban tett túrájuk során. A múzeum 2016-ban ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, amely időszak alatt összesen több mint hétmillió látogatót fogadott.