Motorozni jó, de hazaérni még jobb
Kétféle motoros van, aki már esett, és aki esni fog. Unalomig ismételgetett frázis, de mégis van benne igazság. Az, hogy ezt sokan nem így fogják fel, az pedig felelőtlenség. Persze, nem úgy kell elindulni, hogy valahol útközben majd betakarózunk a motorunkkal, de a vakmerőség mindig melegágya a hibának, ami közúton bármikor bekövetkezhet. Nagyjából október végén motoroztam utoljára, és először május elején vettem újra elő igazán. Tehát, hogy több mint száz kilométert motorozzak vele. A kettő között eltelt öt hónap, és még úgy is szoknom kellett, hogy az egész holtszezont végig robogóztam. Mit élhet át az a motoros, aki nem is ült közel fél éve kétkeréken? Elmondom, szinte újra kell tanulnia mindent. A motorja súlyát szoknia kell, az úton tartást is, és persze az irányváltást, és fékezést. Az első nagyobb túrák után több motoros ismerős is panaszkodott, hogy olyan helyen (főleg nyaki tájon) volt izomlázuk, amit szezon végén már észre sem vettek. Persze, hiszen az izmok emlékeznem arra, hogy hol terhelték, de amíg be nem járatódnak, addig bizony jelzik, hogy újra a régen megismert mozgástartományokban mozog a test, és ez bizony az elején még megszokást igényel. Nem érdemes tehát ész nélkül húzni a gázt a téli holtszezon után, mert a fokozatosság életet menthet. Persze tudom, hogy nehéz megállni, és annyira vártuk már a jóidőt. De ha lehet, én inkább húznám a gázt novemberig, mint hogy már az eleje balesettel induljon, a motor meg az egész időt a szerelőnél töltse.
Balesetekből sajnos idénre is kijutott már
Nem telt el hétvége úgy, hogy ne találkoztam volna olyan közlekedési balesettel, ahol motoros is érintett lett volna, mert minden hétvégére jutott belőle egy csokorra való. Legtöbbször a sebesség túllépés, vagy nem megfelelő sebesség megválasztása volt a baleset okozója, ami mondjuk, egy szerpentines szakaszon okozhat meglepetéseket. Az előbbi bekezdésben már taglaltam, hogy ilyenkor a motoros sem áll még készen a motorozásra, ráadásul a gumi sem úgy tapad, hiszen hiába hagyja el a húsz fokot a hőmérő, az aszfalt lassabban melegszik, főleg olyan helyen, ahol erdősávok takarják. Minden ilyen körülményt mérlegelve kellene kezdeni a szezont, és ha betartották volna a fokozatosságot, talán a balesetben érintett motorosok is megúszták volna sérülés nélkül. Persze a hibákat nem csak náluk kell keresni, hiszen a balesetek nagy részét az autóstársak okozzák. Pont azzal, hogy nem észlelik időben a kétkeréken közlekedőt, ez történhet azért mert gyorsan jön, vagy azért mert felületesen figyelnek például akkor, amikor elsőbbséget kell(enne) adni. Az elmúlt években azt látom, hogy sokat enyhült az autós-motoros ellentét, de összességében még mindig erős vonal választja el a két csoportot. Pedig minden motoros autós is, tehát ők teljesen tisztában vannak azzal, hogy milyen a másik járművet vezetni. Körbezár a karosszéria, nehezebben lehet látni a környezetet, és a közlekedés dinamikája is más dimenzió négykeréken, mint kétkeréken. A kérdés csak az, hogy ezt az autósok beismerik, vagy fittyet hánynak arra, hogy a körülöttük lévőknek biztosítsák az elsőbbséget, esetleg segítsék az előrejutását annak, aki nem az autósok dinamikájával halad az utakon. Ami még egyáltalán nem gyorshajtás, csupán a „légüres térben” motorozás utáni vágy, ami sokszor lehet a túlélés záloga.
Az autósoktól szükség van a nagyobb figyelemre
Nem sokat ültem még ebben a szezonban motoron, de rá kell jönnöm, hogy sok minden idén sem változott, sok autós még a saját haladását, és a többi közlekedő mozgását sem tudja feldolgozni, ha egy ilyen sofőr találkozik egy motorossal, akkor kódolva van a hiba. Milyen hibákat követnek el az autósok? Először is nem mérik fel jól a motorosok sebességét, nem azért mert a motoros gyorsan megy, hanem egyszerűen sziluettje kevésbé tölti ki a teret, mint egy autóé. Ezért lehet hallani a fedélzeti kamerás felvételeken is egy közeledési incidens után az autósok leggyakoribb válaszát, hogy „NEM LÁTTALAK JÖNNI”. Pedig ez nem mentség a hibára. Figyelni kell, és a jó idő közeledtével készülni a motorosokra, akik más dimenzióban közlekednek, és nem is akarnak az autósokkal egy tempóban mozogni. Megjegyezzem ez nem jelent gyorshajtást, egyszerűen tudják, hogy mivel védtelenebbek, jobb, ha nincsenek körülöttük más járművek, mert így érzik komfortosnak a közlekedést. Ezt el kell fogadni, és ha lehetőség van rá, biztosítani nekik, hogy elhaladjanak mellettünk. Tudom, hogy ez nehéz, hiszen számtalan cikk is született már erről akár itt az Autoszektoron is. Mindig ugyanoda lyukadok ki amikor ezen lamentálok, hogy a közlekedés kulcsa a tolerancia, és az, hogy ne csak magunkra, hanem a többi közeledőre is figyeljünk. Mindenkinek jól esik ez a figyelem, és higgyék el nekem, inkább a köszönömből legyen több egy utazás alkalmával, mint az ökölrázásból, mert így lesz valóban pihentető a vezetés, és nem katasztrófának éljük majd meg, ha útra kell kelnünk.