Angus Stone világszerte több millió rajongót varázsolt el. Tíz album – egy szóló, öt nővérével, Juliával, és négy saját projektjével, a Dope Lemonnal –, számos díj és világkörüli turné bizonyítja ezt. De az énekes, dalszerző és producer jellegzetes hangzása nemcsak zenei tehetségén, hanem a történetmesélés iránti különleges szenvedélyén is alapul. És Stone ezeket a történeteket nemcsak a zenében, hanem egy váratlan gyűjteményben is megtalálja. Angus Stone Fotók: Porsche „Érdeklődöm a tengerészeti tárgyak iránt” – mondja, miközben a Taycan 4S Cross Turismóval megáll kreatív otthona, a Sugar Cane Mountain Studios előtt. „Részletesen kidolgozott hajómodelljeim, valamint régi kormánykerekeim és horgonyaim vannak. Mindegyik csodálatos történeteket rejt magában.” Honnan ered ez a lenyűgözés? „A szüleimtől. Tengerészek voltak.” Kreativitása is belőlük fakad. Stone édesanyja tengerbiológus, édesapja angoltanár – és esküvői énekes – volt. Itt kezdődik zenei története. „Gyerekként a nővéremmel, Juliával mindig az esküvői asztalok alatt aludtunk el. Minden héten hallgattuk apámat és a zenekarát, amint feldolgozásokat próbálnak – ez mindkettőnket a zenéhez vonzott.” Ma már más források is befolyásolják. „Egyre inkább a filmek inspirálnak. Annyira csábítóak és varázslatosak – pontosan ezt várom egy daltól. Megnézek egy filmet, és egy másik világba repít. Imádom a Coen fivéreket, Wes Andersont és David Lynchet.” Egy kreatív kitérő Mielőtt Stone a zenéhez fordult volna, kezdetben egy másik kreatív utat járt be – egy teljesen más médiummal. De ez a kitérő nem távolította el a zenétől, hanem egyenesen visszavezette hozzá. „Ácsként kezdtem a tanulóéveimet. De egész nap az íráson és a zenén járt az eszem. Ez a belső súrlódás kulcsfontosságú a kreativitás szempontjából – így jöttem rá, hogy mit is akarok igazán csinálni az életben.” Ez a tapasztalat megerősíti alapvető kreatív megközelítését is: egy ötlet következetes megvalósítását a végéig. Ahogyan egy fizikai anyaggal is foglalkozni kell, a mottója is: „Be kell fejezned valamit, különben soha nem fogod kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.” Ez a megközelítés formálja számos felejthetetlen dalát – köztük a „For You”, a „Chateau” és a „Big Jet Plane” című dalokat, amelyeket a nővérével, Juliával vett fel. Zenéjének hatása továbbra is megérinti: „Egy vadidegen odamegy hozzám az utcán, és elmeséli, hogyan kísérte őt az egyik dalom egy különleges pillanatban. Ez emlékeztet arra, milyen gyönyörű ez a művészeti forma.” „A zene olyan lehet, mint egy ezer darabból álló kirakós.” A kapcsolatok központi szerepet játszanak Stone művészetében. „Amikor úton vagyok, mindig megkérem a turnémenedzseremet, hogy rajzoljon nekem egy térképet a vintage és antik boltokról. Aztán kis kalandokra indulok – és minden alkalommal valami különlegesre bukkanok.” Egy kis üzletben a kaliforniai Topanga Canyonban talált egy poros gitárt. „Beszéltem a tulajdonosával, és mesélt nekem a csodálatos életéről ezzel a hangszerrel” – mondja, miközben a húrokat pengeti. „Ez teljesen új életet adott a gitárnak – és a mai napig történeteket mesél nekem. Minden alkalommal, amikor a kezembe veszem. A Broken Brights felvételéhez használtam.” Mindez Stone kreatív folyamatának része. Néha egyszerűen csak arról szól, hogy napközben lejegyzeteli a gondolatait, és később a stúdióban továbbfejleszti azokat. „Más napokon maga a zene mutatja meg, merre akar haladni egy dal.” „Ez olyan, mint egy ezer darabos kirakós: a kész kép tiszta a fejedben, de darabonként kell összeraknod.” Az eredmény olyan, mint egy érzelmi csomó kibogozása. „Talán ez az, ami a legközelebb hozza hozzám az embereket – olyan módon, ahogyan egyébként soha nem ismernének meg.” Világkörútján mindezeket az érzelmeket a színpadra viszi. Lehetetlen kedvenc helyszínt választani, mondja – de az egyik kiemelkedik: „A francia rajongók szenvedélyesek és figyelmesek; a svájciak csodálatosak, akárcsak az ausztrál és új-zélandi rajongók, és az USA-ban játszani menő – de én nagyon szeretek a német közönség előtt fellépni.” Randevú a Porsche Múzeumban Stone nemrég Stuttgartban járt, és ellátogatott a Porsche Múzeumba. „A klasszikus sportautók tanulmányozása emlékeztetett arra, hogy mennyi időbe telik megírni a saját történetet – amit a Porsche mindenképpen elért. Minden evolúció ellenére a klasszikus Porsche formavilága mindig megmarad” – mondja, miközben egy ívet húz a Taycan sziluettjén. „Az idővel csak jobb lesz. Ugyanaz a hitelesség, amit az erőteljes dalok áradnak.” Stone számára a Taycan talán olyan érzést kelthet, „mint egy selyempárnára fektetett fej”, de a klasszikusok között már biztosított a helye – ugyanazon okból, amiért a nagyszerű zene időtlenné válik. „Mert mindegyik csodálatos történeteket hordoz magában.”