A gépek célja a katonák tehermentesítése, az ellátmány biztonságos szállítása és a veszélyes küldetések átvétele. A sár makacssága, az akkumulátorok tökéletlensége, a mindent megbénító por és az autonóm fegyverek körüli bizonytalanság jól mutatja, milyen messzire van még a robothadviselés valósága.  Az Ukrajna elleni háború jelentősen felgyorsította a katonai technológiák fejlődését. Ez különösen a pilóta nélküli rendszerek használatában mutatkozik meg: kis felderítő drónok figyelik az ellenséges pozíciókat, robbanóanyaggal megrakott robotrepülőgépek támadják a járműveket és az infrastruktúrát, míg a földi robotok lőszert, élelmiszert vagy sebesülteket szállítanak. Ukrajna most a fegyveres erők automatizálásának további bővítését, valamint emberszabású robotok tesztelését tervezi. Az ukrán katonai technológiai klaszter, a Brave1 2026 július elején hirdetett finanszírozási pályázatot kétlábú robotok fejlesztésére. A cél a lehető legtöbb feladat automatizálása a frontvonalban, ezáltal csökkentve az ukrán katonákra leselkedő kockázatot – magyarázta Andrij Hritsenjuk, a Brave1 vezetője a szervezet által szervezett rendezvényen, amelyről az osztrák Industrie Magazin cikke ír. A tervezett rendszerek kezdetben viszonylag egyszerű feladatokat fognak ellátni, majd fokozatosan további funkciókkal fogják felszerelni őket. A robotok feláldozhatók A hangsúly azokon a feladatokon van, ahol az emberek jelenleg különösen magas kockázatnak vannak kitéve. Ilyenek például az ellátmányszállítás, az előretolt pozíciók fenntartása, a felderítő küldetések végrehajtása, valamint az aknásított és erősen bombázott területeken végzett munka. Egyelőre nincs szó felfegyverzett humanoid harci gépek küszöbön álló, széles körű bevetéséről. Mert erre is van példa: a Phantom MK-1 humanoid robotot az Egyesült Államokban fejlesztette ki a Foundation startup. A cég, az amerikai védelmi tárca egyetértésével, két ilyen robotkanonát küldött Ukrajnába tesztelésre 2026 februárjában. A vállalat szerint a nagyjából emberméretű gépeket nem autonóm harci katonaként vetették be. Ehelyett a teszt egy logisztikai feladatra összpontosított: a robotoknak készleteket kellett felhalmozniuk és azokat veszélyes, háborús területre kellett szállítaniuk. A Phantom MK-1 akkora, mint egy átlagos magyar ember, 1,8 méter magas és körülbelül nyolcvan kilogrammot nyom, negyven kilót bír el, legnagyobb sebessége 1,7 méter/szekundum. Úgy tervezték, hogy emberek számára készült környezetben mozoghasson, hétköznapi eszközöket és berendezéseket használjon. Távirányítható és különféle fegyvereket képes megfogni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megbízhatóan részt tud venni a harcban, vagy önállóan képes fegyvereket használni.   A Donald Trump családjához köthető Foundation Future Industries (enyhe utalás Isaac Asimov nagyszerű regénytrilógiájára) elismeri, hogy jelentős különbségek vannak egy ellenőrzött kísérlet és egy valódi bevetés között. A legnagyobb kihívások közé tartozik a korlátozott áramellátás, a víz-, por-, ütés- és szilánkállóság, valamint a fogókarok megbízhatósága. A különféle tárgyak biztonságos megfogása, eszközök működtetése továbbra is az egyik legnehezebb feladat a humanoid robotikában. Aztán ott vannak a változó, és gyakran mostoha terepviszonyok. A kétlábú robotok elméletileg képesek lépcsőn mászni, ajtókat nyitni, vagy olyan épületekben dolgozni, ahol a kerekes vagy lánctalpas járművek elérik teljesítőképességük határait. A ragadós sár, a mély árkok, a leomló törmelék, a hirtelen keletkező kráterek és la aza felületek azonban rendkívüli követelményeket támasztanak az egyensúly és az irányíthatóság terén. Számos katonai szállítási feladathoz egy viszonylag egyszerű, kerekeken vagy lánctalpakon guruló földi robot ezért jelenleg olcsóbb, stabilabb és könnyebben karbantartható. Bicikli a levegőben A humanoid rendszerek mellett a Brave1 repülő eszközöket is tesztel. Az amerikai hadsereg által is fejlesztett úgynevezett légbiciklik és repülő gépkocsik fejlesztése is folyamatban van Ukrajnában. Ezek akár személyek vagy kisebb egységek gyors szállítására is használhatók lennének az elképzelések szerint. A pilóta nélküli vagy félautonóm változatok egy katona, vagy csapat leszállása után önállóan visszatérhetnének kiindulópontjukra, akárcsak a drónok.   Gyakran emlegetett technikai példa a lengyel fejlesztő, Tomasz Patan Volonaut Airbike-ja. Ez az együléses repülőgép sugárhajtású turbinákat használ és nagyrészt könnyű kompozit anyagokból készül. A repülő eszközt fedélzeti számítógép stabilizálja a levegőben. A lengyel légibickli állítólag kétszáz kilométer/óra sebességgel is közlekedhetne, de biztonsági okokból a jelenleg elérhető üresen harminc kilós modell esetében a gyártó száz kilométer/órában korlátozta a végsebességet, amivel  korlátozott maximális sebességet. A tesztjármű maximum tíz percet tölthet a levegőben, ami nem sok. A korlátozott hatótávolság és a szűk működési időablak egyelőre nem ad sok okot a bizakodásra. Továbbá a pilóta és a repülőgép repülés közben védtelen. Valós harci körülmények között értelmetlen lenne bevetni, a légibiciklinek inkább zsúfolt nagyvárosokban lesz létjogosultsága. A svéd-olasz Jetson együléses, elektromos, függőleges felszállásra és leszállásra (VTOL) alkalmas repülőgépet fejlesztett, amelynek neve Jetson One (ki ne emlékezne a hatvanas évek nagyszerű Hanna-Barbera rajzfilmsorozatára, a The Jetsons-ra..). A nyolc villanymotorral hajtott és joystick segítségével vezérelt repülőgép a gyártó szerint szoftveresen korlátozott száz kilométer/órás végsebességet érhet el, repülési ideje körülbelül húsz perc. A Jetson a repülőgépet személyes szabadidős és ultrakönnyű repülőgépként írja le, nem pedig katonai szállítórendszerként. A megrendeléseket jelenleg 2028-ra fogadják.  Ki dönt élet és halál felett?  Számos amerikai és nem amerikai film szól a drónpilóták felelősségéről (például az Eye in the Sky, az általuk meghozott döntésekről, az ezt követő traumás stresszről és arról, hogy ezek az arctalan gyilkosok kit képviselnek, irányítóik kinek tartoznak felelősséggel és hogy adott esetben egy lélek feláldozásának bűne feloldozást nyer-e, ha nyolcvan lélek megmentése a cél.  Az emberszabású robotok katonai használatával egyre fokozódik a vita arról, hogy végső soron ki dönt a halálos erő alkalmazásáról. Egy távirányítású robot jogilag vagy technikailag sem egyenértékű egy teljesen autonóm fegyverrel. A távirányítás során az ember kiválasztja a célpontot, és elindít egy műveletet. Az autonóm fegyverrendszerek ezzel szemben az aktiválás után önállóan képesek célpontokat kiválasztani és megtámadni, az érzékelőadatok és a programozott célprofilok alapján.   A Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) az emberi kontroll elvesztésére figyelmeztet és kötelező érvényű nemzetközi szabályok kidolgozására szólít fel. A szervezet szerint különösen azok a rendszerek jelentenek jelentős humanitárius és jogi problémákat, amelyek megfelelő emberi ítélőképesség nélkül támadhatják meg az embereket. Míg a meglévő nemzetközi humanitárius jog az új technológiákra is vonatkozik, jelenleg nincs olyan független, globálisan kötelező érvényű szerződés, amely átfogóan szabályozná az autonóm fegyverrendszereket. Már 2023-ban hangot adtak aggodalmaikanak: „Felszólítjuk a világ vezetőit, hogy kezdjenek tárgyalásokat egy új, jogilag kötelező érvényű eszközről, amely egyértelmű tilalmakat és korlátozásokat határoz meg az autonóm fegyverrendszerekre vonatkozóan, és hogy 2026-ig zárják le ezeket a tárgyalásokat” – nyilatkozta 2023 októberében António Guterres, az ENSZ főtitkára és Mirjana Spoljaric, a Nemzetközi Vöröskereszt elnöke. „A jelenlegi biztonsági környezetben az egyértelmű nemzetközi vörös vonalak kijelölése minden állam számára előnyös” – tették hozzá, kiemelve, hogy „az autonóm fegyverrendszerek – amelyeket általában olyan fegyverrendszerekként értenek, amelyek emberi beavatkozás nélkül választják ki a célpontokat és alkalmaznak erőszakot – komoly humanitárius, jogi, etikai és biztonsági aggályokat vetnek fel”.  Ezenkívül a két vezető kijelentette, hogy egyértelmű korlátozásokra van szükség az összes többi autonóm fegyvertípus esetében, hogy biztosítsák a nemzetközi jog betartását és az etikai elfogadhatóságot. Ezek magukban foglalják a használatuk helyének, idejének és időtartamának korlátozását, a célpontok típusát és az alkalmazott erő mértékét, valamint a hatékony emberi felügyelet, az időben történő beavatkozás és hatástalanítás lehetőségének biztosítását.  Az ICRC idén március 3-án tette közzé az Autonóm fegyverrendszerek és a nemzetközi humanitárius jog című szakpolitikai dokumentumát. Ebben a Vöröskereszt jogi szakértői leszögezték, hogy a nemzetközi humanitárius jog (IHL) kötelezettségeit mindig az embernek kell teljesítenie, nem magának a gépnek. Figyelmeztettek az olyan átláthatatlan gépi tanulást használó fegyverekre, amelyek működése az aktiválás után kiszámíthatatlanná válik. bcs