Szervizlátogatás sorozatunkban ezúttal Knecht-Gothárd István volt a vendéglátónk kőbányai autószervizében. A különleges életút mellett egy életvidám, pozitív gondolkodású embert ismerhetünk meg. Erdélyben nem autószerelők, hanem Dacia szerelők végeztek István a magyar határtól 8 km-re, az erdélyi Nagykárolyban született 1973-ban. Az iskolában feltűnően jól ment a matek, szerette a fizikát, így az autózástól távoli, matematika tanári pályára készült. 10. osztályos volt, amikor a román forradalom után megtörtént a rendszerváltás. Születi rövid úton elveszítették munkájukat, így lehetetlenné vált a taníttatás családi finanszírozása. A román oktatási rendszerben a 11 osztálytól számított középiskolának a suli. Felvételizni kellett a gimnáziumi képzésbe, aki nem került be, mert nem sikerült a felvételije, az nem mehetett gimibe, őket tárt karokkal fogadta a szakképzés, melynek csúcsát ott és akkor a szerszámgép-lakatos szakma jelentette. István nem volt híján a képességeknek, a három időkeret egyharmadában írta meg a matek-fizika felvételit. Ezzel együtt is 60 ember közül a 24-kétnt rangsorolta magát és fel is vették gimnazistának. Magyarországról vásárolt kilós kávéval kellett megkenni a hivatalt, hogy gimi helyett mégis szerszámgéplakatosnak tanulhasson esti iskolában. Kicsit visszaugorva, a 10. osztály környékén egy másik városból érkezett egy srác, aki már akkor az autószerelés bolondja volt. De Romániában 99%-ban ekkor még csak Dacia-k jelentették a járműflottát. Ennek megfelelően egy féle autószerelési kézikönyv volt, amely a Dacia-ról szól, István szótárból fordította le magának a lényegi részeket. Istvánék a helyszínt, a családi garázsból kialakított miniműhelyt, a új cimbora pedig a szaktudást hozta és a két tizenéves srác elkezdte javítani a Dacia-kat, akadt is munka velük bőven… A srácok 18 évesen komplett motorgenerálokat csináltak. Egy sporttáskával és 5.000 Ft kölcsönpénzzel jött át a határon Egy osztrák klímatechnikai cégnél sikerült állást találnia Magyarországon és az első fizetéséből megadta azt az ötezer forintos tartozást, amit azért kért kölcsön, hogy egyáltalán át tudjon jönni Romániából. Az épületklímás cég hamarosan csődbe ment egy ki nem fizetett szovjet megrendelés miatt. Váltani kellett, de István még mindig csak a Dacia-khoz értett. Budapesten egy asztalosipari cégnél talált ideiglenes munkát, aminek a szomszédságában működött egy non-stop szerviz. Itt jelentkezett ingyenmunkára, aminek a célja az volt hogy néhány hét alatt beletanuljon a munkába. A különös próbaidő letelte után Istvánt, mint segéd munkaerőt kezdték alkalmazni a non-stop szervizben. Ekkor a KGST autók mellett már megjelentek az Opelek, VW-k. A vízió mindig megvolt Idő közben családot alapított, lakáshitele lett. Muszáj volt dolgoznia, de a műhelyben csak a minimális feltételeket biztosította az akkori főnök, a legtöbb szerszámot magának vásárolta. A visszajáró ügyfelek egyre jobb autókkal érkeztek hozzá, István úgy fogalmaz: már ciki volt abban a műhelyben fogadnia a kuncsaftok luxuskocsijait. A közelben felfigyelt egy öreg mester lakatosműhelyére, amelynek a fele kiadó volt. Így kezdődött az egyállásos műhelyben István saját karrierje. Lassú, de biztos növekedés Két évig egyedül, majd egy munkatárssal kiegészülve folytatta a tevékenységét, mígnem kinőtték a kis műhelyt. Ekkor adódott egy lehetőség, egy éjszaka fusizgató szerelő egyszer csak eltűnt, a 90 négyzetméteres műhelyét pedig egy idő után kiadták. Átköltöztek és még mindig csak ketten, de már méltóbb körülmények között folytatták a munkát. 2007-2008-ban indult a válság. A telephelyen megürült egy nagy csarnok, amelynek hatalmas üvegablakain bőséges fény érkezik a helyiség minden pontjára. Egy ismerős szerelő kollégáját hívta, hogy nézzék meg és gondolják át a lehetőségeket. Az új kollégával kiegészülve alakítgatták az új helyet, sőt már bedolgozó kollégákat is foglalkoztattak. Mára 15 kolléga dolgozik István műhelyében, a csarnokban 9 szerelőállás, raktárhelyiség és iroda található. Az általános berendezések mellett még dízel részecskeszűrő tisztító berendezésük is van, ezt is meg lehetne tölteni munkával, csak munkaerővel nem bírják – egyelőre. Az alkatrész inkább gyorsan jöjjön, mint olcsó legyen István saját piaci megfigyelése alapján azt állítja, hogy egy ügyfélnek nem az a legfontosabb szempont, hogy az autójába minél olcsóbb alkatrészek kerüljenek, hanem az, hogy ne kelljen napokra „ottfelejtenie” az ügyfélnek a kocsiját, ha valami baja van. Mivel a kapacitásuk, helyük megvolt a gyors javításokhoz, olyan alkatrészbeszállítót kellett találni, amely a megrendeléseket a lehető leggyorsabban le is szállítja. Szerencséje volt, az Inter Cars ugyanazon a telephelyen belül nyitott regionális raktárat, amelyen az műhelyük is van, úgyhogy gyakorlatilag csak átsétáltak az alkatrészekért, még a szállításra sem kell várniuk. A szerviz így került Q-Service látókörébe és hamar el is indult az együttműködés. A szervizhálózatnak immár 5 éve tagja a műhely. Nem is kellett annyira győzködni a szervizvezetőt a csatlakozásról, az egyik tehergépjárműves Inter Cars oktatás alkalmával volt Q-Service tagtoborzás, ahol az elhangzott havi minimális alkatrész rendelési mennyiség, illetve a tagsággal járó előnyök hallatán gyorsan megszületett a megállapodás a csatlakozásról. (A megjelölt rendelési limitet a Knecht Autó már a csatlakozásnál meghaladta.) A hálózat előnyei A cég alkatrészrendelései után bónuszpontok születnek. Ezt készpénzre nem, de garázsipari termékekre, emelőre, szerszámokra, műszerekre, vagy oktatási, továbbképzési programokra lehet beváltani. Istvánék munkatársai a tavalyi évben közel egymillió forint értékben jártak szakmai oktatásokon, amelynek 100%-át tudták az Inter Cars-os bónuszpontokból finanszírozni. Az anyagi előnyök mellett a hálózat által szervezett oktatásokon és főleg az azt követő kötetlen programon az összegyűlt kollégákkal olyan eszmecseréj zajlanak, amelyek azután a mindennapi munkában közvetlen anyagi előnyre válthatók. István szívesen emlékszik a hálózati tagoknak szervezett hosszabb, családi nyaralásokra is. Egy egyhetes utazást említ, amelyen a feleségek egymással, az egyívású autószerelő kollégák pedig a szakmázással voltak elfoglalva. Pozitívan a válságokon át A 2008-as világválság idejen azt érezte a Knecht szerviz, hogy a korlátozódó anyagi lehetőségek miatt többen elfordultak a drágább márkaszervizektől és megjelentek az olcsóbb, de még mindig megfelelő színvonalon szolgáltató műhelyekben. Az idei, vírus okozta válságban is képes meglátni a pozitívokat. Igaz, hogy a márciusi mélyrepülést ők is megérezték, de az enyhüléssel gyorsan visszatértek, sőt elárasztották az elmaradt karbantartási munkák a szervizt. Ezen kívül a vírus átrendezte, felszabadította a munkaerő piacon is. Szervizlátogatásaink során tavaly még minden szervizvezető arról panaszkodott, hogy nem talál munkaerőt a piacon. A vírus sajnos sok szervizt is „borított” de a tőkeerős műhelyek így végre találhattak maguknak megfelelő munkaerőt. Istvánék is „megcsíptek” két fiatal srácot, akik a vezető szerint nagy reménységnek számítanak. A Knecht Autó Q-Service történetén is látszik, hogy az elhivatottság, a rátermettség, a kitartás és főképp a magunkba vetett hit lehet a kulcsa annak, hogy vállalkozásunk hosszú távon is prosperáljon, de nem elhanyagolható szerepe van a szerencsének és egy jó szervizhálózati héttérnek sem. Cikkünk megjelenését az Inter Cars támogatta.