A Kronen Zeitung cikke. Képernyőfotó. 2024 januárja óta összesen 24 elektromos autót használtak valós körülmények között a "Tron" projekt részeként. Különböző modelleket teszteltek, köztük a VW ID.3-at és ID.4-et, valamint egy Porsche Taycant autópálya-járőrözéshez. A járműveket Tirolban, Salzburgban, Alsó-Ausztriában és Bécsben használták. Az év végén leállították Most már elérhető az értékelés. "Az eddigi előzetes teszteredmények azt mutatják, hogy az elektromos járművek csak feltételesen alkalmasak operatív rendőrségi használatra" – közölte a Belügyminisztérium a napilappal. A projektet ezért az év végén leállították. A minisztérium a döntés okaként a töltőinfrastruktúrával kapcsolatos problémákat és a speciális rendőrségi felszerelés miatti nagy össztömeget említi. Továbbá a minisztérium szerint nincs hely a szükséges felszerelésnek. A használt VW modellek 160 km/h-s végsebessége szintén korlátozó tényező az üldözési műveletekben. Az elektromos járművek azonban nem teljesen kizártak. „Jelenleg csak a rendőrségi műveleteken kívüli futárjárműként való használatukat tekintik pozitívnak. Ezek az értékelések részben egybeesnek más sürgősségi szolgálatok tapasztalataival” – mondta a minisztérium a „Krone” újságnak. Ugyanakkor a minisztérium bejelentette, hogy továbbra is figyelemmel kíséri a fejleményeket: „Folyamatos piacmegfigyelés lesz, mivel az alternatív hajtásrendszerek területén gyors technológiai fejlődés várható.”  

1936-ban, az automobil születésének 50. évfordulója alkalmából a Benz és a Daimler egyesüléséből létrejött Mercedes-Benz megnyitotta első múzeumát. Azóta a vállalat többször is vadonatúj alapokra helyezte történetének prezentálását. Előzmények Két, azaz inkább három motorépítő: Karl Benz, Gottlieb Daimler és Wilhelm Maybach munkásságának köszönhetően 1885-1886. folyamán megszületett a modern automobil. Az 1889-es Párizsi Világkiállítást követően létrejöttek az első autógyártó vállalkozások. Az új iparág szédítő ütemben fejlődött: 1910-ben egy 20 éves autó már „veteránnak”, történelmi tárgynak számított. Ebben az időben alapítottak meg két úttörő tudományos és műszaki múzeumot: a müncheni Deutsches Museum-t és a bécsi Technisches Museum-t. Mindkettő a közlekedés minden aspektusával foglalkozott, és az autót történelmi értékű új eszközként ismerte el, ezért a kurátorok úgy ítélték meg, hogy az autóknak méltó helyet kell biztosítani gyűjteményükben. A Deutsches Museum végül az első világháború után nyitotta meg kapuit - a gépjárműgyűjtemény az 1920-as években. Forrás: Deutsches Museum Oskar von Miller a Deutsches Museum alapítója, akinek sikerült Ludwig bajor herceget megnyerni patrónusnak 1905-ben összeállított egy kivánságlistát, amelyen Benz és Daimler első járművei is szerepeltek. A vállalatok válasza jól mutatja az akkor még külön-külön működő cégek hozzáállását saját történetükhöz. Karl Benz különösebb szívfájdalom nélkül átadta első Patent Motorwagenjét, amely a mai napig megtekinthető a müncheni múzeum-komplexumban. Gottlieb Daimler özvegye – bár különféle korai járműveket és motorokat a múzeum rendelkezésére bocsátott –, az első motoros hintót csak ideiglenesen adta kölcsön. Bár semmilyen dokumentumot erről nem sikerült fellelni, valószínűsíthető, hogy a Mercedes gyártójaként ismert Daimler már akkor is gondozta saját archívumát. Az első fotó, amely egy „történelmi szobát” mutat 1910-1911. körülre datálódik. 1923-ban kibővítették ezt a szobát, amelyről később ezt írták: „az Untertürkheimben található ideiglenes gyármúzeumunk az elmúlt években inkább történelmi járművek és motorok raktárának számított, és szinte senki sem látogatta. Ez az összeállítás szinte ismeretlen volt a nagyközönség, sőt még fiatal munkásaink számára is”. Az első ismert fotó a Daimler történeti szobájából kb. 1910-1911-ből. Forrás: Mercedes-Benz Archívum Idős korára Karl Benz is ráérzett a történelmi múlt fonottáságára: rendszeresen részt vett régi autók találkozóin, és kulcsszerepet játszott az Allgemeinen Schnauferl-Club létrehozásában, amely 1925-ben rendezte meg a „történelmi autók” fesztiválját. Carl Benz az 1925-ös Schnauferl összejövetelen. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A Mercedes-Benz Múzeum létrejötte Gyármúzeumra már korábban is volt példa: Németországban a Märklin vállalat központjában volt egy bemutatóterem, amely koncepciójában és kivitelezésében hasonló volt a Daimler történelmi terméhez. A Siemens pedig 1916-ban saját vállalati múzeumot szervezett. A „Memorial Exhibition” (Emlékkiállítás) névre keresztelt kiállítás célja az volt, hogy megemlékezzen a vállalat alapítója, Werner von Siemens 100. születésnapjáról. A kiállítás 1916 decemberében nyílt meg a berlini adminisztratív épületben, és a vállalat és a család történetének „kincseit” mutatta be. Ami a Mercedest illeti: 1926-ban összeolvadt a Benz és a Daimler, s létrejött a Mercedes-Benz. Tíz évvel később felmerült az ötlet, hogy létre kéne hozni egy vállalati múzeumot. Ekkor egy ifjú szakembert, az addig járműkonstruktőrként dolgozó Max Rauck-t bízták meg a múzeum létrehozásának feladatával. Rauck első lépésként egy nagyon fontos körülményre hívta fel a figyelmet: „Történelmi archívumunk is sürgős átalakításra szorul. Értékes tárgyak már elvesztek, és a kevés megmaradt is nagyon hiányos. Közvetlen kampányt kellene indítani azzal, hogy leveleket írunk azoknak az embereknek, akik részt vettek a gépkocsi fejlesztésében, és megkérjük őket, hogy hagyják ránk ... történelmi fényképeiket, amelyek rendkívül értékes anyagot jelenthetnek cégünk számára. Túl sok dokumentum veszik el a tulajdonosok halála miatt. Ez az értékes anyag soha nem fog újra összeállni. Annak érdekében, hogy ne legyünk kitéve ilyen veszteségek veszélyének, meg kell interjúvolni az autóipar még élő úttörőit. Ők már előrehaladott korban vannak, ezért itt az ideje elkezdeni”. Tervére hamarosan megkapta a jóváhagyást. Eközben a múzeum építése is gőzerővel haladt, főleg miután megérkezett Hitler jóváhagyása. A cél a vállalat múltjának bemutatása volt a hazai és nemzetközi közönségnek és a saját munkavállalóiknak is. Akadt perszde néhány zökkenő: „sjnos a fejlesztés legfontosabb darabjai közül néhány már nem beszerezhető. Mint minden Daimler, Benz és Daimler-Benz termék, ezek a járművek és motorok is évtizedekig hűségesen szolgáltak, és nem őrizték meg őket történelmileg fontos tárgyakként, hanem csak elavult mindennapi használati cikkeknek tekintették, és (megsemmisítették) azokat” áll egy feljegyzésben. A múzeum bejárata az 1950-es években. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A múzeumot egy átalakított üzemcsarnokban hozták létre. A hivatalos megnyitóra 1936-ban került sor, az autó születésének 50. évfordulójára időzítve – vagy pontosabban az autó születésének évfordulójára, ahogyan azt a Daimler-Benz vállalat bemutatni kívánta. Harminckét teljes autó és több motor, amelyeket közúti járművekben, léghajókban és repülőgépekben használtak, került kiállításra. A tárgyakat rendeltetésük szerint csoportosították: motorok, személyautók, versenyautók, vasúti járművek, tűzoltóautók, motorcsónakok, léghajómotorok és repülőgép-motorok. Több autó motorját külön állították ki. A tárgyakat időrendben mutatták be. A feliratok minimálisra voltak korlátozva, de a 1938-ban kiadott hivatalos katalógusban a tárgyak részletes leírása szerepelt, amely főként a műszaki szempontokra összpontosított. A gyűjtemény nagyrészt épségben vészelte át a második világháborút. Néhány jármű eltűnt, amelyek közül a legtöbb az 1950-es években újra felbukkant Drezdában, amely akkor a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozott, és a Verkehrsmuseum Dresden gyűjteményének részévé vált. A két német állam újraegyesülése után ezek a járművek visszakerültek a Mercedes Múzeumba. A múzeum az 1950-es években. Forrás: Mercedes-Benz Archívum Az 1950-es években egyre több külföldi látogatót regisztráltak. 1956-ban az amerikai „Horseless Carriage Gazette” újságírói látogatták meg a múzeumot: „közel száz jármű és ötven motor teszi a stuttgarti Daimler-Benz AG gyári múzeumát az antik autók szerelmeseinek Mekkájáv. Ez a kivételes múzeum a vállalat 1883-ig visszanyúló termékeit mutatja be, és tavaly közel 80 000 látogatót vonzott, akik több mint egyharmada Németországon kívülről érkezett”. A múzeum megtartotta a korábbi elrendezést, amelyben az autók időrendben, két csoportban voltak kiállítva: közúti autók és versenyautók. Kiállították a Daimler, a Benz és a Daimler-Benz vállalatok által gyártott autókat, valamint a Daimler motorral hajtott autókat. A kiállítás „csúcspontja” a legújabb 300 SLR versenyautó volt, amely az 1950-es években sikeresen versenyzett.   A múzeum az 1950-es években, amikor a legnagyobb sztár a vadonatúj 300 SL versenyautó volt. Forrás: Mercedes-Benz Archívum   Egy vadonatúj múzeum Az 1950-es években Nyugat-Németország példátlan gazdasági növekedésen ment keresztül: 1950 és 1959 között a GDP évente közel 8 százalékkal nőtt, gyorsabban, mint bárhol máshol Európában... Németország gyors növekedése egy évtized alatt megduplázta az életszínvonalat. Az 1960-as évek elejére Németország visszanyerte Európa legnagyobb és potenciálisan legbefolyásosabb gazdasági és pénzügyi hatalmának státuszát”. A Mercedes-Benz eladásai is szárnyaltak. A múzeum népszerűsége arra ösztönözte a Daimler-Benz AG-t, hogy új, reprezentatív helyet hozzon létre a gyűjtemény számára. Kapóra jött egy újabb jubileum: 1961-ben ünnepelték a modern autó születésének 75. évfordulóját. Az 1961-ben felavatott új múzeumépület. Forrás: Mercedes-Benz Archívum Az 1950-es évek második felében döntés született egy új múzeum felépítéséről. A tervek szerint az új helyszínt „Wallfahrtsstätte”-nek azaz zarándokhelynek szánták. Ezt a szót általában szent épületekkel és helyszínekkel társítják. A múzeum státuszának ilyen szintre emelésével a Daimler-Benz a vezetői szerepet hangsúlyozta, és a múzeumot eltávolította az ipari tárgyak tárolóhelyének szerepétől. Azzal, hogy a látogatást egyfajta zarándoklatként kínálta, a vállalat azt akarta, hogy a látogatók is emelkedettnek érezzék magukat. A múzeum új szlogenje is hangsúlyozta a vállalat vélt vezető pozícióját: „75 év a közlekedés motorizálása”. Az 1961. február 25-én megnyitott új múzeumépület teljes alapterülete 3500 négyzetméter volt, három emelete pedig egy kiterjesztett bemutatóteremnek számított, ahol történelmi járművek voltak kiállítva. Ezt aláhúzta az a tény is, hogy a vállalat legújabb modelljei a bejárat közelében voltak kiállítva. Múzeum-bemutatóteremként úgy tervezték, hogy modern környezetben ismét kiemelje a Daimler-Benz vállalat és elődei vezető szerepét. Több mint 100 történelmi tárgyat és korabeli dokumentumot állítottak ki. Bár 1961-es megnyitása után „történelmi járművekkel teli bemutatóteremként” írták le, ez a múzeum már nem csak régi autók tárháza volt. Az akkori legújabb technikai megoldásokat mutatta be, beleértve filmvetítéseket, amelyek „betekintést nyújtottak a sport- és műszaki folyamatokba, valamint a vállalat stuttgarti Untertürkheim, Sindelfingen, Mannheim, Gaggenau és Berlin-Marienfelde telephelyeinek gyártási folyamatába”. Korai versenyautók a Múzeumban. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A látogatók több nyelven magyarázó idegenvezetői szolgáltatást is igénybe vehettek. A múzeumhoz hasonlóan az új katalógus is kivételes tartalommal készült. Fritz B. Busch, a korszak egyik legismertebb szakírója kapott megbízást a katalógus összeállítására. Az 1970-ben először megjelent „Das Daimler-Benz Museum” keménytáblás könyv volt, nagy méretű színes fotókkal. Mint a háttérben látható, már nem csupán az automobil fejlődését mutatták be. Forrás: Mercedes-Benz Archívum A múzem frissítésére 1986-ban, az „autó 100. születésnapján” került sor. Teljesen átalakult az elrendezés: 26 téma köré csoportosították a látnivalókat. Ezek között szerepelt pl. a „Versenyzés története” és a „Császár autója”. A szöveges feliratokat kiegészítettükaz új „hangstick” technológiával, amely további hanginformációkat közvetített. Elrendezésével és infotainment megoldásaival a Mercedes-Benz Múzeum egy ipari múzeum üzenetét közvetítette, amelybe a márka luxusértékei is beépültek. Újabb húsz év elteltével a régi múzeum helyébe egy különleges épület lépett, amelyről néhány éve mi is írtunk..  

Bár úgy tűnik, hogy a piac soha nem volt még ennyire telítve városi terepjárókkal, most egy szuper kompakt SUV kerül forgalomba. A Suzuki S-Presso egy olyan jármű, amely összhangban van azzal a funkcionalitással, amit például már a Suzuki Ignis esetében láttunk, de ezt jóval alacsonyabb listaáron lehet majd megvenni. Ne várjon luxust vagy futurisztikus megoldásokat: itt minden egy olyan filozófia körül forog, amely pragmatikus megközelítéssel a könnyedséget, az egyszerűséget és a hatékonyságot helyezi a középpontba. A városi közlekedésre szabott, mindössze 3,57 méter hosszú, 770 kg-os pehelysúlyú autóban 5 utasnak van hely. A csomagtartó nem túl nagy, 239 literes, de a mindennapi feladatokhoz ez éppen elegendő. Az autót egy 1,0 literes háromhengeres motor hajtja, amely 67 lóerő és 89 Nm nyomaték leadására képes. És ami még nagyon vonzóvá teszi ezt a Suzukit, az a fogyasztás: kevesebb, mint 5 liter üzemanyag elegendő 100 kilométer megtételéhez. Ez a szuper kompakt SUV egyelőre sajnos Európában még nem elérhető, jelenleg Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában értékesítik, de ha eljut hozzánk is, várhatóan kedvező áron lehet majd megvenni, ugyanis most az értékesítési területeken a különféle promóciókkal együtt kevesebb, mint 7600 euróba kerül. Forrás: auto.everyeye.it, motori.it  

Eddig sem kellett szégyenkeznie, hiszen a Batman fazonú McMurtry Spérling Pure első nekifutásra leverte az egész hiperautó-mezőnyt és megdöntött minden korábbi rekordot. Az évente megrendezett goodwoodi Festival of Speed hegyi felfutóján minimális különbséggel, de a McMurtry Automotive Spérling nevű elektromos versenyautó 39,08 másodperces idővel megdöntötte az elektromos VW ID.R 39,9 másodperces rekordját, aztán a németországi Hockenmheimringen is csúcsot döntött. Egy versenyautó esetében nem csak a gyorsaság, hanem a stabilitás is fontos. Egy ősi és az F1-ben betiltott trükknek köszönhetően ebben is kiemelkedett a mezőnyből a McMurtry. A könnyű gép ezer lóerős teljesítményéhez óriási leszorítóerő kellet, a tapadást úgy érik el a fejlesztők, hogy ventilátorral kiszippantják a levegőt alóla. Az ötlet annyira jól működött az 1978-as Brabham BT46 B versenyautón, hogy már első fölényes győzelme után kitiltották a Forma 1-ből. A sebességfesztiválon és Hockenheimben is a Forma1-et megjárt Max Chilton vezette a a Spérlinget. A rekordsikeren felbuzdulva a McMurtry Automotive vezetője, Thomas Yates azonnal bedobta, hogy kisebb szériában gyártani fogják az élménygépet, melynek utcai változata álló helyzetből 2 másodperc, a pályavariáns másfél másodperc alatt gyorsul százra. Mert a leszorító erőt produkáló ventilátort csak ringen lehet használni. Az ezer lóerős gép tömege mindössze egy tonna, és ezért is kell a ventilátor, hogy nagy tempónál is megfelelően tapadjon az útra, ezek szívóhatásának teljesítményével akár az alagút plafonján is száguldhat. A McMurtry Spéirling PURE hiperpálya-autó ára 900 ezer font + adók + szállítás. Jelenleg a McMurtry a rendszereket a maximális teljesítmény 75 százalékáig hajtja, miközben az egyes üzemmódokat új pályákon és különböző éghajlaton ellenőrzik. A további rekordkísérletek, tesztek és validációs programok célja a 100 százalékos teljesítmény és 100 százalékos leszorítóerő beállítása. 2024-ben a McMurtry Spéirling PURE közben megdöntötte a burkolt kerekűek pályarekordját Hockenheimringen, ahol 75 százalékos teljesítményen és 75 százalékos leszorítóerővel futva 1.24.43-as köridőt ért el a németországi Dörr Group Trackday-n, 2024. június 8-án. Ez 3,9 másodperccel gyorsabb, mint a 2020-as DTM kvalifikáció korábbi rekorderedménye és 14,1 másodperccel jobb, mint a pályára épített Mercedes-AMG One hiperautó szériaautós körideje. A Forma 1 fellegvárából, az Egyesült Királyságbeli Milton Keynesben talált új partnert a McMurtry Automotive, mely a Helix céggel együttműködve fejleszti tovább a rekorddöntő McMurtry Spéirling Pure Electric Fan Hypercart, egészen pontosan annak hátsókerék-hajtási rendszerét. A Helix SPX242-94 villanymotorok nemcsak nagy teljesítményük, de kompakt kompakt kialakításuk miatt is alkalmasak a beépítésre. A Helix (az Integral Powertrain Ltd kereskedelmi neve), a világ legnagyobb teljesítményű villanymotorjainak és invertereinek brit gyártója több mint 20 éves tapasztalatát felhasználva a egyedi hajtómotor-rendszert fejlesztett a McMurtry Spéirling Pure Electric Fan Hypercarhoz, amely a McMurtry sebességváltójához illeszkedik. A két hátul elhelyezett Helix SPX242-94 motorral rendelkező Spéirling akár 1000 lóerőt is leadhat. A Helix egyedi hajtásrendszere a McMurtry saját fejlesztésű Downforce-on-Demand™ ventilátorrendszerével együttműködve úttörő teljesítményt nyújt. A Spéirling 1,5 másodperc alatt gyorsul 0-ról 100 km/h-ra, és 8 másodperc alatt tesz meg egy negyed mérföldet. A Goodwood Festival of Speed ​​és a Laguna Seca Hill climb versenyeken már rekordokat döntött, valamint a Top Gear tesztpályájának eddigi leggyorsabb körét is megtette. A Helix elektromos motorokat megerősítették, hogy a McMurtry Spéirling PURE sorozatgyártású autójában alkalmazzák, amelynek első átvétele 2026-ban várható. A Helix skálázható alaptechnológiáiból kifejlesztett SPX242-94 az egyik legerősebb motor, amelyet a vállalat valaha gyártott. Minden egység 500 Nm nyomatékot biztosít, mindezt egy ultrakönnyű, 33 kg-os csomagban. Az SPX242-94 kialakítása vadonatúj autóipari formatervezési lehetőségeket nyit meg, lehetővé téve a Spéirling kompakt, együléses konfigurációján belüli hely leghatékonyabb kihasználását. A Spéirling program sikerére építve egy új részleg, a McMurtry Technology most lehetőséget kínál az OEM-eknek, hogy bevált technológiákhoz férjenek hozzá saját programjaikhoz, beleértve a teljesítményt és a biztonságot egyaránt javító ventilátor-leszállóerő-rendszereket, a Spéirlinghez már kifejlesztett, egyedi terveket vagy modulokat használó nagy teljesítményű akkumulátorokat, valamint az E-tengelyeket a bevált hajtáslánc-teljesítmény biztosítására. Simon Mead, a Helix autóipari főmérnöke: A McMurtry Spéirling a brit mérnöki munka kivételes példája, és a fejlett elektromos motortechnológia egyik leghatékonyabb alkalmazását mutatja be. Büszkék vagyunk arra, hogy már a korai szakasztól részt vehettünk az útján, a Helix hajtáslánc-meghajtási rendszereivel, amelyek végigkísérték ennek az úttörő hiperautónak az evolúcióját, a prototípustól a gyártásig. A Helix és a McMurtry közötti partnerség tükrözi szenvedélyünket a határok feszegetése és a következő generációs meghajtási rendszerek fejlesztésének előmozdítása iránt. A motorsportban gyökerező Helix motorjai, inverterei és elektromos hajtásegységei a Formula E és más versenysorozatok alapját képezik. A Helix technológiája rekorddöntő hiperautókat is hajt, mint például az Aston Martin Valkyrie, a Lotus Evija és a Czinger 21C. Az elmúlt években a Helix rendszereinek teljesítménysűrűsége lehetővé tette, hogy a vállalat szerepet játsszon olyan iparágak villamosításában, mint a repülőgépipar, a védelem és a tengerészet: jelenlegi és korábbi partnerei közé tartoznak a függőleges felszállást és leszállást biztosító járművek, az űrhajózási szolgáltatók, a versenyhajók és jachtok, valamint a szárazföldi, tengeri és légi védelmi platformok. Helix Az 1998-ban belső égésű motorokkal foglalkozó tanácsadó cégként alapított Helix 2009 óta elismert villanymotorok és inverterek tervezője és gyártója. A vállalat körülbelül 200 alkalmazottat foglalkoztat, és körülbelül 86 ezer négyzetméternyi mérnöki és gyártóterülettel rendelkezik három telephelyen Milton Keynesben, az Egyesült Királyságban. A Helix rendszerei páratlan teljesítménysűrűséget érnek el, amelyet a háromszintű motor- és inverter-termékhierarchiáján keresztül biztosítanak. A Milton Keynes-i modern gyártóüzemben történő gyártás biztonságos, megbízható, teljes körű ellátási megoldást jelent a termékkínálatnak. A világ legnagyobb teljesítményű villanymotorjainak és invertereinek gyártója, a Helix teljes körű szolgáltatást nyújt prémium elektromos hajtásláncok, elektromos és hibrid autók, motorkerékpárok és hajók gyártóinak, valamint a következő generációs ipari és repülőgépipari alkalmazásoknak, egészen saját fejlesztésű Scalable Core Technology termékeiig. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!