Az autógyártásról a  lélegeztető gépek  előállítására rekord idő alatti átállás sok SEAT alkalmazott intenzív munkájának és egy nagyon erős hajtóerőnek, a szolidaritásnak az eredménye. „A projektben részt vevők mindegyikének az a motivációja, hogy a tudásunk révén tömegesen tudjunk gyártani életmentő berendezéseket.” - magyarázza Nicolás Mora, a SEAT Martorell gyártási területének képviselője. Folyamatban lévő tevékenység . A COVID-19 fertőzés következtében kialakult helyzet kezdete óta a SEAT-nál számos kezdeményezést tettek  a vírus terjedésének megakadályozására.  Így például  a kórházaknak nagy igénye van anyagok és eszközök - például lélegeztető gépek   - gyártására. A mérnökök egy csapata szorgalmas munkával 13 prototípust tervezett, amíg a végleges modell el nem készült. A kulcs az ablaktörlő . A projektben a lélegeztető gép   a SEAT-nál préselt fogaskerekekkel, a sebességváltó tengelyekkel és az ablaktörlő adaptált motorjával ölt formát.  A cél az volt, hogy a lehető legmagasabb színvonalú lélegeztető gépet   készítsék el, és az eredmény az OxyGEN lett. A gépet a Protofy.XYZ-vel együttműködve tervezték, és az összeszerelés a  SEAT létesítményeiben folyik. A gyártósor  átalakítása. A különböző területekről   a SEAT 150 alkalmazottja alakította át szokásos munkahelyét, hogy lélegeztető gépeket állítson össze ott, ahol korábban a SEAT Leon alkatrészeit szerelték össze. "Az alvázakat és az autóalkatrészeket összeszerelő gyártósort alapul venni illetve azt lélegeztető gépeket összeszerelő sorrá alakítani hosszú és nehéz munka volt, amelyhez a cég több területét is be kellett vonni, de azért ezt nekünk sikerült  egyhetes rekord idő alatt megtennünk" - mondja Sergio Arreciado a SEAT Gyártási folyamattervezési részlegéről.  Minden lélegeztető gép több mint 80 elektronikus és mechanikus alkatrészből áll, és alapos minőség ellenőrzésen megy keresztül ultraibolya fénnyel történő sterilizálással. A minőség tesztelése. A lélegeztető gép    jelenleg hosszan tartó tesztelésen megy keresztül a jóváhagyási folyamat részeként.  Eközben a gyártósor továbbra is működik, köszönhetően azoknak az alkalmazottaknak,  akik fáradhatatlanul dolgoztak ezen a projekten. "Csak annak tudata, hogy  megpróbáltunk segíteni és egy életet megmenteni,  megérte a munkát" - mondja Francesc Sabaté, a SEAT kutatási és fejlesztési részlegének munkatársa. Közös erőfeszítés. Ennek a projektnek az eredménye a munkatársaink szolidaritásának és számos olyan cég  és szervezet együttműködésének köszönhetően jöhetett létre,  akiknek és amelyeknek  a SEAT szeretne köszönetet mondani részvételükért, különös tekintettel a Spanyol Gyógyszer- és Egészségügyi Termékügynökségre. Az együttműködő cégek és szervezetek: Protofy.XYZ CMCiB University of Barcelona Recam Laser Doga Motors Luz Negra Ficosa Bosch IDNEO Secartys LCOE      

Végtelenül pozitív hozzáállásával világszerte számtalan ember példaképe, aki a mostanihoz hasonló krízishelyzetekben is képes inspirálni a rajongóit. Interjúnkban Alex Zanardi a napi rutin velejáróiról és a kialakult helyzet előnyeiről mesél. Alex, otthonod gyakorlatilag a koronavírus olaszországi központjában található. A legfontosabb kérdés így egyértelmű: hogy vagytok? Alex Zanardi: „Mindenki jól van. Természetesen mi is érezzük a történések következményeit és imádkozunk azokért, akik közvetlenül harcolnak a vírus ellen: az orvosokért, a nővérekért és a kórházi személyzet minden tagjáért. Mi szerencsés helyzetben vagyunk. Van egy házunk, a kerti faházban van az edzőtermem és egészségesek vagyunk – csupán a kialakult helyzet gondolata miatt van bennünk némi szorongás.” Mivel telnek a napjaid mostanában? Alex Zanardi: „Igen komoly sportcélok lebegnek előttem, így sokkal jobban tudok az edzésekre koncentrálni. Természetesen soha nem kívánnék egy mostanihoz hasonló helyzetet, de sok minden csak nézőpont kérdése: a dolgok soha nem csak negatívak vagy pozitívak. Személy szerint roppant pozitív körülményként élem meg, hogy a jelenlegi helyzetben nem csörög annyit a telefonom, senki nem hív sehova, és így több időm marad arra, hogy a saját időbeosztásom szerint foglalkozzak a dolgaimmal. Reggel felkelek és azt mondom: rendben, ideje edzeni. Így az edzéseim köré tervezem meg a napomat. Persze sokat ülök a számítógép előtt és igyekszem kapcsolatban maradni a környezetemmel. Az idei évem legfontosabb célja Tokió volt, egészen mostanáig erre készültem. Most, hogy az olimpiát elhalasztották, újra kell gondolnom a céljaimat, de abban biztos vagyok, hogy nem lesz nehéz új kihívást találnom. Másra kell helyeznem a hangsúlyt, de annyi tervem és célom van még, hogy ez egyáltalán nem lesz nehéz.” De ettől még a 2021-es tokiói olimpia marad az egyik legfőbb cél? Alex Zanardi: „Sportolói szemmel nézve az én korom már olyan, mint a kutyáké: egy év hét másikkal ér fel. Már az is nagy csoda volt, hogy közel az 54-hez célul tűztem ki az idei tokiói indulást, egy évvel később, közel az 55-höz pedig ez már sokkal-sokkal keményebb lesz. A törekvéseim ugyanakkor megingathatatlanok. Hogy ezeket mennyire fogom tudni kézzelfogható teljesítményre váltani, az már más kérdés.” Térjünk vissza az aktuális helyzethez: nagy kihívást jelent az elszigetelődés? Alex Zanardi: „Meg kell, hogy mondjam, maximálisan megbízok a jelenlegi helyzetet elemző tudósokban, hiszek bennük és hiszem, hogy azzal tesszük a legtöbbet, ha otthon maradunk és megpróbáljuk elkerülni a vírust. Most már tudjuk, hogy a megfertőződött emberek száma tízszer nagyobb, mint ahogy azt néhány napja hittük. Mert nem vetettünk mindenkit teszt alá. Rengeteg olyan ember is van, aki megfertőződött, csupán nem tud róla, mert nincsenek tünetei. Ez a helyzet rengeteg aggodalmat szül, a legrosszabb forgatókönyveket pedig csak úgy tudjuk elkerülni, ha mindenki otthon marad és így a vírus nem terjed tovább. Legtöbbünk szervezete azonban képes felvenni a versenyt a vírussal és meg tudja gyógyítani önmagát, ahogyan azt sok más vírusos megbetegedés esetén is teszi. Nincs más dolgunk: várni kell és bízni az emberekben, akik a frontvonalban harcolnak a vírus ellen. És be kell tartanunk a rendkívüli intézkedéseket. Ennyire egyszerű.” Világéletedben harcos voltál, különösen a baleseted után, így rengeteg embernek adsz inspirációt. Mit üzensz a honfitársaidnak és a világ többi országában élő embereknek? Alex Zanardi: „Először is muszáj leszögeznem: az, hogy életemben volt pár megpróbáltatásom, amelyeket le kellett küzdenem, nem azt jelenti, hogy ezeket a harcokat élveztem is. Jobban örültem volna, ha eleve meg sem kell vívnom őket. Ugyanakkor, ha szembekerülsz egy kihívással és sikerül leküzdened, új eszköztárakkal bővülsz, amelyek egy hasonló helyzetben ugyanúgy segítséget adnak. Életünk során folyamatosan jönnek szembe újabb és újabb kihívások, amelyeken minden korábbinál erősebben lendülünk túl.  És jóllehet, az emberek különbözőek, a mostani helyzet mégis rávilágít a közösség fontosságára, a barátságok fontosságára és arra, hogy szükségünk van egymásra. Mert semmik vagyunk, ha nincs kivel megosztanunk az érzéseinket. Őszintén remélem, hogy az emberek tanulnak a jelen helyzetből és ismét felfedezzük egymás fontosságát, újra meghallgatjuk a másikat és tanulunk egymástól. Úgy gondolom, ez a jelenlegi helyzet pozitív hozadéka, amely mindenki számára egy jó lecke ahhoz, hogy amikor mindezt magunk mögött tudjuk, jobb emberekként egy sokkal jobb életet folytathassunk tovább.“ Ez a fajta pozitív hozzáállás minden élethelyzetben kiutat jelent? Alex Zanardi: „Nehéz megmondani, mert ahogy az elején is mondtam, tudom, hogy kiváltságos helyzetben vagyok: van egy házam, egy edzőteremmel felszerelt faházam a kertben, egy nagy és egészséges család vesz körül, sokat mozizunk itthon és rengeteg tervem, illetve célom van. Az emberek többségéhez képest elenyésző az a szorongás és az a kényelmetlenség, amelyet megélünk. Az életemben azonban olyan nehézségek jöttek szembe, amelyek megtanítottak arra, hogy mindenben meglássam a jót, mert mindennek meg lehet találni a pozitív oldalát. Ez a fajta hozzáállás volt az, amely a történtek után újabb nagy lehetőségekhez vezetett: amikor elvesztettem mindkét lábamat, fogalmam sem volt arról, hogy mi tévő leszek, de azt tudtam, hogy meg kell találnom a helyzet pozitív oldalát. És meg is találtam. Úgy hiszem, ez a fajta gondolkodásmód minden élethelyzetben megállja a helyét. Az élet jelentősen lelassult az utóbbi egy hónapban, a normális kerékvágás sietős napjai után pedig most kiélvezem ezt a csendes időszakot. Hiszem, hogy ezután egy jobb élet veszi kezdetét. Fontos, hogy ne essünk pánikba és csak a helyes információk birtokában hozzunk döntéseket. Viselkedjünk közösségként, tartsuk be az utasításokat és maradjunk otthon az elkövetkező egy, két vagy több hónapban. Előbb-utóbb ismét kisüt a nap és eljön az idő, amikor újra bármit csinálhatunk. De előbb tudjuk magunk mögött ezt a közös ellenséget, ez most a legfontosabb.”  

Walter Röhrl és a Porsche kapcsolata már hosszú ideje tart. Nem elég, hogy a kétszeres rali világbajnok legelső autója is egy használt 356-os volt, a legendás pilóta első raliversenyét is egy Porsche volánjánál teljesítette a 70-es években, és a márka szinte összes autójával versenyzett akkoriban. Amikor befejezte az aktív versenyzést, a stuttgarti gyártó a segítségét kérte a 959-es és a 964-es sorozatok kifejlesztéséhez, 1993 óta pedig hivatásos tesztpilótaként és márkanagykövetként alkalmazza. Röhrl nemrég ismét vásárolt magának egy 356-ost, de ezúttal nem egy gyári, hanem egy átalakított, 1959-es évjáratú B Roadster példányt. Már az extrém módon kiszélesített hátsó sárvédőkön is látszik, hogy nem mindennapi motor dohog a kocsi hátuljában, ami igaz is, ugyanis egy 1977-es 930 Turbo háromliteres, 260 lóerős boxere került be az eredeti 1,6-os négyhengeres helyére. A 73 éves ex-versenyző először 2018-ban vezette az autót, amikor egyik barátja, a Porschék felújításával foglalkozó, göppingeni Rafael Diez megkérte, hogy próbálja ki. „Eleinte nagyon óvatos voltam a 356/930 Turbo Roadsterrel, mivel kívülről úgy tűnt, nagyon sok mindent átépítettek benne. Annál jobban meglepődtem az első próbaút után, mivel tökéletes balansza volt a kocsinak, nyugodtan, precízen és élvezettel lehetett vezetni” – nyilatkozta Röhrl. Diez ezután az autót Porsche 356 3000 RR-re nevezte át, a szám a motor lökettérfogatára, az RR a Röhlr Roadsterre utal. A motorháztető hűtőnyílásaira rátették a pilóta négy Monte Carlo-rali elsőségére utaló győzelmi plaketteket, a kormányt és a műszereket egy régi 911-esből vették át, és még Röhlr aláírása is felkerült a műszerfalra. Kívülről a kiszélesített hátsó sárvédők, a megnövelt légbeömlők, a 911 S stílusában elkészített első kötény különbözteti meg az autót a gyári 356-osoktól. Diez ezen kívül újrafényezte a karosszériát, krómkeretet adott a szélvédőnek, és átépítette az autót jobb-ból balkormányossá. A 356 B Roadster átépítésének ötlete azonban nem Diezé, hanem egy Viktor Grasher nevű osztrák repülőgép-műszerészé volt, aki több mint 30 évig Ausztráliában élt. Abban az időben vett ott három darab 356-ost: egy piros Speedstert, egy később Speedsterré átépített A Coupét (2,7-es 911 motort kapott) és azt a Roadstert, amelybe a turbómotor került. Grasher 1981-ben vette a legutóbbit, amelyet később maga kezdett átépíteni. Sajnos a projekt végét nem érte meg, ugyanis 2008-ban elhunyt, így a saját Porsche-múzeumról szőtt vágyát sem tudta megvalósítani, ahol a három autót ki szerette volna állítani, 2012-ben Diez vásárolta meg az autókat, aki be is fejezte a 356/930-as átépítését, tőle került Röhrl tulajdonába a nem mindennapi kocsi.

A német iránytaxi-szolgáltató, a CleverShuttle cég Toyota Mirai-flottája immár több mint ötmillió kilométert tett meg – méghozzá helyszíni károsanyag-kibocsátás nélkül. Az elmúlt két és fél év során a CleverShuttle autói annyit futottak, mintha hat és félszer elmentek volna a Holdig és vissza, így jelenleg ez a világ legtöbbet használt Mirai-flottája. “Megbízhatóságuk miatt a hidrogén üzemanyagcellás elektromos autók nagyon fontosak számunkra. Lehetővé teszik, hogy számtalan embert utaztassunk kényelmesen, miközben a kipufogóból csak vízpára távozik.” – avat be Jan Hofman, a CleverShuttle társalapítója és vezérigazgatója. A Toyota és a CleverShuttle együttműködése 2017 szeptemberében vette kezdetét: ekkor 20 darab Toyota Mirai állt munkába Hamburgban, és a flotta hamarosan 45 járműre duzzadt hét német régióban. Ez idő alatt a szokásos időszakos átvizsgálásokon kívül egyetlen javításra vagy alkatrészcserére sem volt szükség. “Az ötmillió kilométeres futásteljesímény világosan bebizonyította, hogy az üzemanyagcellás autók immár készen állnak a mindennapi használatra.” – mutat rá Ferry M.M. Franz, a Toyota berlini igazgatója. “Egy-egy autó eddig mintegy 180.000 kilométert tett meg, és ezalatt semmilyen műszaki hiba vagy teljesítményvesztés nem lépett fel, vagyis a Toyota üzemanyagcellás rendszerét nyugodtan nevezhetjük bevált és megbízható technológiának.” A jövő abszolút zöld, zéró emissziós hidrogén üzemanyagcellás elektromos hajtásával működő Toyota Mirai 2014-ben mutatkozott be a világ első sorozatgyártott hidrogén hajtású személyautójaként, és 2015 óta kapható Európában. Az autót magán- és vállalati vásárlók egyaránt megrendelhetik azokban az országokban, ahol legalább egy kereskedelmi (azaz a nagyközönség számára is nyitott, és nem csupán egy vállalat telephelyén kialakított) hidrogén töltőállomás már működik. Az üzemanyagcellás szedán nemcsak maximális komfortot, hanem és maximális környezettudatosságot is kínál a négy különálló ülésen helyet foglalóknak, hiszen az emissziómentes Miraiba csupán hidrogént kell tankolni, ami az üzemanyag-cellában elektromos árammá alakul, és ez hajtja meg a 154 lóerős elektromotort. Az autó egyetlen emissziója a vízgőz. A Toyota Mirai egy tankolással akár 500 kilométert is megtehet, és a tartály újratöltése alig három percig tart. A második generációs Mirai gyártása még idén megkezdődik Japánban, és a tervek szerint az év második felében Európába is megérkezik A gyönyörű, új dizájnnal megálmodott autó még nagyobb hatótávolságot kínál majd.