Szerző: Bánffi Tibor Herzan tanulmánya lépésről-lépésre elemzi légáramlás csökkentésének lehetőségeit a motorkerékpárok esetében. Figyelmet fordít a motoros öltözékére is. Megállapításai napjainkban is helytállóak, pedig az 1930-as években járunk. Áramvonalazott motorkerékpár AZ ÁRAMVONALAZOTT MOTORKERÉKPÁR Ha végigpillantunk az 1934-es típusú autók során, úgy azonnal szemet szúr: mintha csak ugyanaz a szabó készítette volna a különféle gyártmányok karosszéria-kabátját. Legyen az 1934-es kiskocsi Steyr vagy MercedesBenz. Adler, Opel vagy Citroen, mintha ugyanabból a gyárból került volna ki a karosszériájuk. A meglepő és szokatlan uniformizálódás magyarázata felette egyszerű: áramvonalas karosszériát kaptak a modern kocsik. Amikor Járay mérnök 1926-ban kiváltotta a nem kevesebb mint 40 igénypontot megfelelő áramvonalas karosszéria szabadalmát, a svájci „Actienges llschaft für Verkehrspatente“ égisze alatt, senki sem hitte, hogy az aerodinamikai elveknek megfelelően épített karosszéria néhány év múlva annyira hozzá fog tartozni az autóhoz, mint nálunk az útadóbárca. Kétségtelen: nagy előnyei vannak az áramvonal-idomú karosszériának. 25- 45%-os üzemanyag megtakarítás, 15-25%-os sebességtöbblet, és mindezt annak köszönhetjük, hogy ha a karosszéria áramvonalba van szabva, úgy az eddiginél lényegesen kisebb munkát kell fordítani a levegő ellenállásának leküzdésére. Az áramvonal-idomú karosszéria ezenkívül nem veri fel az út porát, mert nem képződnek mögötte légörvények. Érthető, hogyha az áramvonal-idomú autókarosszéria diadalát járja: a motorkerékpár-konstruktőrök sem hagyják magukat és így rövidesen meglepő és talán eleinte kissé bizarr meglepetésekre lehetünk elkészülve. A motorkerékpár áramvonalazása semmivel sem komplikáltabb, mint az autóé, gyakorlati megoldásait már láthattuk Simcock. Wright és Henne világrekordgépein, de a mindennapi használat céljaira épült túragépen még nem. Pedig folynak a kísérletek. E. Sclida német konstruktőr például gyakorlatilag nagyon is használható modelleket épített és speciális áramvonalazásával sikerült egészen 41%-ig terjedő üzemanyag megtakarítást elérnie, ugyanakkor a gép teljesgáz-sebessége lényegesen emelkedett. A motorkerékpár áramvonalazásának problémája kettős: 1. csökkenteni a levegő ellenállását, ügyelve arra, hogy a motor kielégítő hűtést kapjon 2. hatásos védelmet nyújtani az út pora ellen. A mai motorkerékpár aerodinamikai szempontból teljesen kezdetleges, menet közben az örvények és légzsákok tömege képződik, ami nemcsak erős fékező hatást fejt ki, hanem összegyűjti az út porát gépre és vezetőre egyaránt. A német Max Herzan szerint, aki évek óta foglalkozik a különféle aerodinamikai problémák megoldásával érdemelnek különös figyelmet. Át kell alakítani a sárhányókat, speciális lábszárvédőket szerelni, alul és oldalt tokozni a gépet, új alakot adni a tanknak és végül kötényszerű áramvonal öltözettel ellátni a vezetőt. Herzan találmánya, az áramvonal-idomú motorosruha, bármilyen groteszk és szokatlan, mégis nagyszerűen bevált a kísérletek során, kötényszerű elülső része rákapcsolható a tartályra, hátrésze pedig olyan toldalékkal van ellátva, mely a haladás okozta levegőáram hatására taréjszerűen felfúvódik és ugyanúgy hat mint az a bádogból készült cukorsüvegszerű alkotmány. Ismerkedjünk meg először is a normális gép légáramlatviszonyaival. Látjuk, már az első sárhányó mögött is káros örvények képződnek, a légáramlat megkerüli a motort, ami nemcsak fékező hatást fejt ki, hanem károsan befolyásolja a hűtést is. A sárhányó megfelelő idomú kiképzése. Lényegesen segít a sárhányó mögött fellépő turbulencia a szó szoros értelmében odaszívja a levegőt a motorra és megakadályozza az örvények képződését és lehetetlenné teszi a por lerakódását a kerékre. A székében használt lábszárvédők aerodinamikus szempontból egyenesen bűnnek tekinthetők. Igaz, hogy esős időben a felfreccsenő sarat távol tartják, a poros országúton azonban szinte odavezetik a port a motoros nadrágjára. Herzan kísérleteinek kézzelfogható eredménye az áramvonalazott lábszárvédő. A Herzan-lábszárvédő mögött nem képződik vakum és légörvény, szinte tölcsérszerűen gyűjti a levegőt a forró hengerbordákra, amellett nemcsak a sártól. hanem a portól is véd. Ha a motort oldalsó lemezek védik, úgy gondoskodni kell megfelelő levegőjáratokról az autó gépháztető szellőző bordáinak mintájára, hogy a motort hűtő levegő ismét utat találjon kifelé. 6. ábra. Az oldallemezeknél arra is kell számítani, hogy a meleg levegő felfelé áramlik. Megfelelően kell felül a szellőző-járatokról gondoskodni, ugyanakkor alul is utat hagyni a beáramló friss levegőnek. Hogy a hátsó kerék ráveri a port a láncra, annak is nagyrészt a kerék által okozott légörvény az oka. A Herzan-féle elgondolás szerint a védekezés egyszerű: nem elegendő a lánc külső tokozása, belső tokozásról is kell gondoskodni, védőlemezzel elválasztani a láncot a hátsó keréktől, körülbelül a megfelelő módon.